Mindenkiben keresve

Sυɳʂԋιɳҽ

Egyszerre voltam nyugodt és ideges. Első sorban nem értettem Williamnek ez miért ennyire fontos és én miért adtam be az elején ilyen könnyen a derekam. Miután közölte sport is lesz egyértelművé vált számára is, hogy ez nekem szóba sem jöhet. Viszont egy részről igen is jól esett volna kilépni a konfort zónámból és megmutatni képes vagyok rá. Amber gondolata dühitett csak úgy igazán fel. Biztos benne van a keze ebben a posztban readásul ez a beteges ragaszkodás sok volt. Miután feldúltan érkeztem meg az ajtó csapódás csak az egészet fokozta az osztály minden tagja rám emelte a tekintetét nem mintha egész nap nem ez lenne.

Csendesen foglaltam helyet miután szinte ezzel egy időben viharzott be a tanár is. Most talán neki voltam a leghálásabb de azt se bántam volna ha jóval hamarabb érkezik.

[...]

Kicsengő hangja hasította be a terem minden pontját a diákoknak több sem kellett már is hűlt helyük volt. Én utolsó ként távoztam de érthető amennyire nem vártam. A levegőben egy jól érezhető feszültség uralkodott amolyan vihar előtti csend.

Ekkor még nem is voltam igazán tisztába a dolgokkal.

A nap felénél jártunk mikor már nem bírtam tovább muszáj volt leugranom az ebédlőbe ha csak pár falatért is. Próbáltam nem arra gondolni, hogy ilyenkor szinte mindenki ott van klikkesedve. Tipikusan minden asztal felvolt osztva ott pedig olyan tagok foglaltak helyet akik azt szerették vagy valami olyat csináltak. Belökve az ajtót érkeztem meg sokan egyből rám emelték a tekintetüket. Én annak a bizonyos asztalnak szenteltem több figyelmet vagy is az iskola focis csapatának. A sok magas fiú közül én csak is őt kerestem. Kíváncsi voltam mennyire ideges nyugodt vagy esetleg Amberrel van és már meg barátkozott a kialakult helyzettel. Miután az egyik fiú elhajolt teljes rálátást láttam. Jóízűen nevetett a barátaival közben pedig egy szendvicset szorongatott a kezeit közt. Helyes volt most is de annyira nem vakított el jelenleg a külseje, ahhoz túl sok gyűlöletet éreztem iránta. A kezemet ökölbe szorítottam ő pedig sötét szemeit enyémbe fúrta. Annyira tudta, hogy kell valakit akár egy pillantással is rabul ejteni. Én ott álltam szerencsétlenül a lábaim földbe gyökereztek, tehetetlen voltam. Utoljára öt éve éreztem így és ekkor világossá vált számomra ő mit szeretne ha most itt lehetne velem.

Azt, hogy ez a saját életem én irányítsam az én szabályaim szerint.

-Csak nem a vetélytársamat látom. - a hang irányába fordultam. Amber lenézően vizslatott engem miközben az egyik barátnőjével oldalra dobta haját mintha már is sikert aratott volna.

-Tévedsz-remegett meg hangom, a helységben szinte a levegő vételeken kívül nem lehetett hallani semmit mindenki engem nézett arra voltak kíváncsiak mit mondok mit fogok cselekedni én pedig csak hatalmasat nyeltem és folytattam. - Hanem a verseny győztesét. - egyszerű kijelentés volt most még is hangos "huuu, azta, ezaz, jól mondod" be kiabálásokat lehett hallani.

Nem vártam választ már nem voltam éhes egyszerűen hátat fordítottam de még egy utolsó pillantást loptam William Miller-től. Ajkai enyhén elnyíltak csodálkozás futott végig rajta de ahogy tekintetünk újra találkozott egy elismerő biccentést küldött felém úgy, hogy csak én lássam.