Mindenkiben keresve

𝓔𝓹𝓲𝓵ó𝓰𝓾𝓼

-És mi lesz ha nem fogjuk megnyerni? - nyávogtam William-nek mert annyira felül kerekedett rajtam a félelem, hogy még a cipőfűzőm megkötése is nehéznek bizonyult.

-Ezen ne izgulj nyerni fogunk olyat pedig nem mondok ha még se mert nem lesz olyan! - kezét nyújtotta felém amibe én gondolkodás nélkül helyeztem sajátomat majd egy stabil mozdulattal felsegített a földről.

-Legyen így. - végig simítottam arca szélét majd végül a tarkójánál lévő haját kezdtem el birizgálni ami az elmúlt hetekben igen csak meg nőtt.

-Így lesz! - egyszerűen ha ez a fiú mosolyog az ragadós más emberre is így már meg se lepődök az én hatalmas vigyoromon.

Mielőtt bementünk volna a suliba magához húzott és csak nézett. Addig még nem estem teljesen zavarba és kezdtem el én is minden szegletét tanulmányozni.

-Szeretlek. - szemei ​​csillogásától hatalmasat dobbant a szívem a pulzusom pedig az eget súrolta.

-Szeretlek. - nem kell semmi több felkapott én pedig lábaimat össze kulcsoltam körülötte csak is azért, hogy még közelebb érezzem magamhoz.

A forróság mindenemet átjárta az ajkai libabőrt préseltek ki belőlem nyelve pedig annyira tudta, hogy kell egy csókba elolvadni, hogy én csak halk sóhajjal díjaztam minden tettét.

-Lassabban gyerekek nem szeretnék nyíltan ilyet látni! - takarta el szemeit Jake.

-Szerintem te minden este ilyeneket nézhetsz hülye gyerek. - szólt vissza Kyle.

-Ezzel egyetértek! - engedett el William amit őszintén szólva sajnáltam és már most hiányzott a testéből áradó hő.

Bethany egy szoros ölelésbe húzott majd már tényleg úti célként rohantunk a pályára.

[...]

Látszólag iskolánk minden diákja itt volt és velünk együtt várta az eredményt. Teljesen feltöltött, hogy mennyi időt szántak pár szalagra csak is azért, hogy ne tűnjön a terület ennyire üresnek. Torkuk szakadtából kiáltották iskolánk nevét. Igazgatóúrnak az idegeit pedig már csak egy cérna tarthatja annyira feszülten várta az eredményhozók döntését. Én személy szerint a levegőért kapkodtam és a homlokon lévő izzadság cseppeket töröltem le. Annyira rettegtem, hogy nem tudtam eldönteni azért vagyok rosszul mert izgulok vagy csak szimplán a megtett körök okozzák amit lekellett futnom.

Megszorítottam kezét mert úgy éreztem a feszültségben fuldokolok. De Williamnek sikerült minden gondolatomat egy érintéssel kikergetni a világból.

-Nyugodj meg minden rendben lesz. - próbálta nevetését igen erősen elnyomni ami minden okból kifolyólag az én szorításom okozott pedig már annyira elhittem, hogy erős vagyok.

-Az eredmény megszületett! - egy számomra idegen magas enyhén borostyás férfi próbálta magára hívni figyelmünket amit minden szempontból meg is kapott.

-Az idei évben nagyon szoros volt az állás mint a teszt szempontjából és mint a sportban is viszont egy iskola kiemelkedően jól teljesített. Ők pedig nem mások mint akik iskolájukban került megrendezésre versenyünk.

Mindenki egytől egyik kifújta magát majd azzal a lendülettel tapsoltak sikítoztak mindent amit csak lehet. Még az igazgatóúrt is felemelték aki könyörgött, hogy tegyék le.

Ezen a mi kis társaságunk hatalmasat nevetett.

-Mondtam, hogy sikerülni fog. - emelt fel megint William majd örömtelien nézett velem farkasszemet.

-Kezdem belátni, hogy nem is vagy olyan buta. - vigyorogtam rá, ujjaimat pedig fényes hajtincsein szántottam át.

-Igen elég okos és tökéletes vagyok. - olyan beképzelt vigyorral emelte fel büszkén fejét, hogy esküszöm nem sok kellett a lecsapásához.

-Soha nem fogom megszokni, hogy ennyire öntelt vagy. - csóváltam fejemet viszont még is csak nevetni tudtam.

-Már, hogy ne lennék ha ilyen lány van mellett?

Hálás voltam mindenkinek aki miatt közel kerülhettem hozzá. Ha akkor nem fogadom el a verseny ajánlatát ha meghátrálok azért mivel Amber is az én helyemre pályázik hagytam volna veszni azt ami mára már a mindent jelenteni számomra.

Boldog vagyok mert ő velem van a sérelmeim begyógyultak azért mert ő ezért mindent megtesz.

Menthetetlenül szerelmesek lettem William Miller-be és ezen már semmi sem tud változtatni.