Mindenkiben keresve

Sυɳʂԋιɳҽ

Ahogy beléptünk megcsapott az a tipikus illat ami titkárságon és egyéb helyeken szokott lenni. Nem tűnt nagynak első nézésre a helyiség, volt egy üveg asztal körülötte műanyagból készült székek meg egy ,egy kisebb nagyobb dísz növény. Végül pedig egy magasabb púlt foglalt helyet tőlem jobbra ahol egy szimpatikusnak tűnő talán negyvenes éveiben járható nő állt. Olvasó szemüvegét feljebb tette majd tekintetét ránk vezette kedves mosoly ült ki arcára miközben leszólított minket.

-Sziasztok, tudok esetleg valamiben segíteni? - kihúzott egy fiókot majd pár dossziét helyezett bele.

-Jó napot! Igazából edzeni jöttünk meglépő módon. - ezen egy kisebb nevetés hangzott el, ha jól olvasom a kis névtáblát Margaret-től.

William határozottan előre lépett miközben elkezdtek arról beszélni mi hol található figyelmesen hallgattuk végig. A fiú elővette sötét barna bőrből készült pénztárcáját majd kátyárját felhasználva fizetett, ezt viszont nem fogom annyiban hagyni edzés után meghívom kajálni ennek a gondolatától pedig enyhén kirázott a hideg. Végül megkaptuk a kulcsokat és indultunk is beljebb.

-Készen állsz? - fél szemmel engem kezdett el vizslatni.

-Most határozottan igen.-bólintottam egy alig láthatót.

-Ennek örülök Sarah- másodszor mondta ki a nevemet de én most is ez hallatán alig kaptam levegőt miközben a pír felszökött arcomra.

Jelen pillanatban motiváltnak éreztem magamat ezt a határozottságot pedig nem szerettem volna kiejteni markaim közül szóval nem hagyom neki, hogy bármivel is kihozza belőlem a kislányos félénk énemet.

Mind ketten az öltözők felé vettük az irányt. Nem voltak sokan kettő három lány lézengett de nem vettem én sem tudomást róluk ahogy ők sem rólam.

Egy sport topp volt rajtam ez a döntés pedig engem is meglepett. Soha nem voltam az a lány aki olyan ruhákban járt ami itt ott villantott vagy kiemelte volna bármimet is. Én nem ilyen voltam bár azok akik ennek voltak a hívei az ellen sem voltam hiszen mindenkinek  a saját élete.

William Miller

Türelmetlenül ropogtattam meg ujjaimat miközben vártam a lányt végre valahára kijöjjön. Az a pár kiscsaj aki kiszállíngózott az öltözőből alaposan szemügyre vett viszont most nekem ehhez nem volt kedvem. Kezdtem kifordulni önmagamból, pár napja szinte nem tudok egy lányra sem nézni.

Egy kicseszett napot töltöttem el Sarah Evans-el és már is a tömegben őt keresem reggel mikor felkelek végig fut az a gondolat rajtam, hogy ő vajon most hol van micsinál esetleg jól van e. Annyira magával ragadott az egész személyisége tetszett, hogy olyan stílusa van ami nem mutat sokat nem volt olyan aki az adottságaival szeretett volna kekeckedni. Jól esett, hogy hiába mondtam neki bármit is ő azt egy csípős válasszal leintette. Viszont még is jól érezhető volt mikor közel állok hozzá a levegőt szaporábban veszi a hő jobban áramlik a testéből ritkán pedig még el is pirul. Ha zavarban van beletúr a hajába majd a földet kezdi el nézni ha pedig össze szedi magát határozottan egyenes az én íriszeimbe néz.

Ez a lány megbabonázott beleférkőzött a gondolataimba a szívem viszont már teljes más.

A szerelem ilyen rövid idő alatt számomra kizárt tetszeni se mondanám mert ez nem rám vall. Most őszintén azt mondanám szimpatikus viszont nem tudom ezt azért gondolom így mert hazudni akarok magamnak és nem merem bevallani, hogy ez több holmi szimpátiánál.

Az ajtó nyílt én pedig odakaptam a fejemet. Hatalmasat nyeltem egy hang nem akart kijönni most olyan mintha az a szó amit nem bírok kinyögni szüntelenül folytogatna.

Egy rövid ujjú topp volt rajta egy sima fekete tapadós nadrággal.

Nekem ez a lány komolyan egy rejtély.

A hasa meglepően izmos mellei nem a legnagyobbak hanem azok a tökéletesek pont ami illik hozzá. Zöld szemei csak úgy csillogtak ahogyan egymást csodálattal néztük egyszerűen nem tudtunk a pillanattal betelni.  Lábai kifogástalanok, barna hosszú haját egy laza kontyba kötötte és basszus eszeveszettül jól nézett ki.

Rá ezt mondani viszont pofátlanság pont olyan kifinomultan kéne róla bármit is mondani amilyen ő maga is.

Ez a lány gyönyörű szép és amitől keserű íz támad a számban az az miatt van, hogy ő ezzel még csak tisztában sincs. Még csak elképzelni sem tudja mennyi fiú fordul utánna hány embernek támad mocskos gondolata őt látva.

Ettől pedig akaratlanul is megfeszültem a kezemet ökölbe szorítottam majd hiába szerettem volna a legkevésbé is lekezelő hangon beszélni vele most még is így cselekedtem.

-Gyere menjünk. - hangom hallatán össze rezzent de néma csendben úgy cselekedett ahogy kértem.