Mindenkiben keresve

Sυɳʂԋιɳҽ

Nehéz azt megfogalmazni mi is zajlik le bennem.

Boldog voltam és csak is miatta.

A csók után ugyan olyan vörös voltam a testem bizsergett és már a gondolat láttán is szédülni szerettem volna ez pedig egy okból kínos, hogy már a suli előtti parkolónál állunk és éppen rám várunk.

-Menni fog hiszen tudod te vagy a nagyokos. - tette tenyerét combomra majd biztatás gyanánt megmarkolta.

Viszont csak az az egy lebegett a szemem előtt, hogy percek kérdésével az a tenyér a derekamon pihent miközben édes ajkait ízlelhettem.

Olyan szinten vigyorogtam,hogy már attól féltem valaki rám szól mert megijesztem.

-Na mivan szerelmes pár meg volt a gyors szurkoló menet. - úgy elvörösödtem ezért hírtelen a tekintetem a padlóra vezettem féltem valaki még félre érti.

-Jaj Jake menj és a vágyaid az egyik gólyán töltsd ki mert már a kiéhezettséged meg rémiszt párunkat. - mutatott körül rajtuk mi viszont nevetéstől kitört hangon helyeseltük minden szavát.

[...]

-Az óra indul! - Mrs.tökéletes tanárnővel írtuk a tetszet.

Frizuráját most is szoros konytba csinálta meg miközben úgy nézte a kezében lévő stoppert mintha utolsó pár másodperc lenne holott csak most kezdtük el.

Gyorsan végig pörgettem a kérdéseken tekintetemet. Teljesen jól volt össze állítva főként mivel tudtam is a helyes válaszokat. Oldalra pillantottam ami láttán a kis ördög előbújt belőlem. Amber arcáról teljesen lelehetett olvasni a pánikot elkezdte végig nézni a terem falait vagy becsukni a szemét mintha abból a sötét agyából elő szedne egy értelmes választ. Ez a nap ha ennél lehetne jobb akkor csípjetek meg!

Nap végére pedig azt kívántam bárcsak ne lennék a föld felszínén.

-Utolsó öt perc lányok, nézzétek át! - húzta lejjebb szoknyáját.

Igazából már legalább három perce készen vagyok és csak a válaszaimat nézegettem nem mondom, hogy nincs olyan amit kihagytam viszont kevés ilyen volt amiket pedig leírtam száz százalékik biztos voltam benne.

Az idő lassacskán a végére ért én pedig nyújtózkodva vettem fel az asztalon heverő papírt. Gondosan átadtam majd kiballagtam a teremből. Ami fogadott pedig mérhetetlenül jól esett a barátaim itt vártak és mikor nekik is feltűnt, hogy ezen is túl vagyok vigyorogva keztek el felém jönni.

Ma talán már hivatalosan is úgy érzem tartozom valahová.

-Attól mert itt a kis stréber feladatban jó voltál ne, hogy azt hidd a sportban is meg állod a helyed. - motyogtam egy ja persze álmodik a nyomor mondatot majd arogánsan tovább álltam.

-Mit akart az a kígyó? - feszült meg rögtön barátnőm de én csak jót szórakoztam rajta.

-Ne is foglalkozz vele nem éri meg. - intettem le majd rögtön Williamet kerestem a szememmel.

Szinte mellettem állt engem nézegetett aggódó arckifejezéssel. Úgy éreztem nem tudok mozdulni minden megállt és csak az ő gyönyörű két szeme létezik.

-Na és a teszt, hogy ment? - kérdezte egy köhögés után Reece miközben karjával magához ölelte Bethany-it.

Rájuk nézve rögtön boldogság kapott el hiszen olyan gyönyörűek voltak együtt. Annyira erős kapcsolatuk volt ami nem kicsit irigyelhető.

-Szerintem nem lesz a legroszabb. - itt már tudták, hogy taroltam egy percet sem vártak hatalmas csoport ölelés alakult ki.

-Srácok elég lesz ne nyomorgassatok meg még a végén nem fog menni a másik verseny. -próbáltam kicsit távolabb tolni magamat tőlük persze sikertelenül.

-Uhh baszki tényleg már ott kéne lenni két perce. - nézett kicsit döbbenten telefonjára Kyle.

-Na ne!-úgy kezdtem rohanni a pályára mintha most kezdtük volna el a párbajt.

-Itt vagyok! Megjöttem! - támaszmodtam térdemre majd a bentartott levegőt kifújtam.

-Azt hittem már feladod. - vigyorgott tesi tanárunk mellett gúnyosan Amber.

-Nem lepődök meg a naivságodon. - forgattam meg szemeimet és büszkén kiegyenesettem a sok hú és egy egyéb beszólások hallatán.

Nem volt újdonság, hogy nem tudott rá semmit sem mondani csak előre gugolni a feszes nadrágjában ezzel a pálya kialakított szurkolóhelyén villantani egy kettőt a fiúknak. Ez mennyire megalázó és kicsinyes viselkedés, de inkább úgy tettem mintha nem látnám a figyelmemet pedig csak is a feladatok felsorolására szenteltem.

Idegesen rágcsáltam a szám szélét közben pedig ide oda cikáztak a gondolataim. Minden csak is azon forgott ha ezt most elbukom akkor Amber biztosan bepróbálkozik annál a fiúnál aki fontos nekem.

Valahogy elkalandoztam azon mit is mondhatnék rá?

Szerelmem de hiszen alig ismerem pár hete közelebbről readásul még nem is igazán mondtunk ki semmit. Szeretem? Szeretném? Valahogyan most ez is számomra még furcsa. Olyan üresség telepedett a lelkemre amit nehéz lenne felszabadítani. Tudom, hogy fontos számomra hiszen annyi támogatást kaptam tőle a rossz napokon, mosolyokat amiket csak is ő okozott nekem és még annyi mindent de most még is nehéz. Csak úgy dúlnak bennem az érzések ezek mellett pedig már teljesen ki is ment a fejemből mire is várok jelenleg ha az igazgatóúr nem köszörülte volna meg torkát.

-Tehát egy kettő három próba. - néztük végig a kisebb szerencsétlenségét amin alap esetben mosolyogtam volna de most inkább csak egy fintorra telt tőlem.

-Tehát akkor köszöntök mindenkit sok sok szeretettel! - hangos tapsvihar csendült fel amit nem győzött nyugtázni. Főként mivel a barátaim csak fütyültek és szerintem még nálam is jobban izgultak.

- Minden évben megrendezett verseny jelentkezésére két diák is szeretne bejutni. Amber és Sarah mielőtt elmondanám a végső eredményt szeretnék gratulálni nektek mivel mind a ketten igazán kitettetek magatokért büszkék lehettek magatokra. - most pedig értünk szól a boldogság hangja.

Egy köszönöm féle biccentést sugalltam mindenki felé viszont még sem tudtam koncentrálni ennek pedig egy oka volt csupán.

William oldala teljesen hozzám simult szinte éreztem a testéből áramló hőt.

-De nem húzom már tovább az időt a nyertes nem más mint Sarah Evans négy pont híján.