A lélek átka (Befejezett)

🌙Tizenkilencedik🌙

Igor pov.
Az ajtó előtt muszáj volt lehiggadnom, nehogy rájöjjön. Végül bementem és láttam, hogy a kiscicával játszik.
– Igor! Szia! Mi tartott eddig? Azt mondtad, hogy csak pár óra lesz! – na igen. El magyaráztam neki, hogy, hogy működik az óra.
— Semmi baj, Vladimir, csak a főnököm nem tud meglenni nélkülem. — mosolyogtam rá. Ő is elmosolyodott és visszaszaladt a cicához. Hála istennek nem is sejti, hogy mi folyik itt. Nagyon félek, hogy most mi lesz. Aggódom Vladimirért és halvány fogalmam sincs, hogy miért.
– Jól vagy? – kérdezte félve, mire csak bólintottam és legnagyobb meglepetésemre megöleltem őt. Most valahogy olyan jólesett.
– Persze, semmi baj. – suttogtam.
— Igor! Még meg se köszöntem, hogy kiengedted a lelkemet. Ha ez nem történik meg, talán sosem ismerlek meg téged és Rogert. Nagyon sajnálom, hogy olykor nyűg vagyok a nyakadon. – szontyolodott el. Óvatosan felemeltem az állánál fogva, hogy a szemébe tudjak nézni. Most vettem csak észre, hogy milyen csillogóak a fekete szemei, mint két gyönyörű, fekete Carbonado gyémánt. Lassan felém hajolt és a két kezét a mellkasomra helyezve hajolt felém. Viszonozni akartam, meg akartam csókolni, de az utolsó pillanatban, mintha egy nyakörvre lennék kötve, valami visszarántott. Felvillant előttem Lou arca, a barna haja és a csillogó kék szemei. A fejemben viszhangzott a nevetése... Ez nekem nem megy.
– Nem lehet. — suttogtam erőtlenül, mire ő könnyes szemekkel elfordult és felkapva a kiscicát a kanapéról felszaladt a szobába. Bármennyire akarom, bármennyire csábít a gondolat, egyszerűen nem sikerül. Nem tudom szeretni őt.

Vladimir pov.
Tudom, hogy miért nem sikerül, tudom, hogy mit érez. Mégis annyira fáj. Ő talán nem képes rá, de nekem már késő. Szerelmes vagyok Igorba és tudom, hogy az érzéseim valódiak. Hópihe édesen bújik hozzám és próbál vígasztalni. Azonban a bánatom most vígasztalhatatlan. Azt hiszem ennyi volt. Feladom a szerelmet és elfogadom a tényt, hogy Leoval együtt a boldogságom is meghalt. Ő pedig már nem jön vissza soha többé.