A lélek átka (Befejezett)

🌙Hetedik🌙

Vladimir pov.
Leo más volt, mint Phelan. Gyengéd volt, mégis szenvedélyes. A vele töltött éjszakákon úgy éreztem szárnyalok és a lelkem végre szabad. Fizettem a szolgáloknak, hogy hallgassanak az éjszakai látogatómról, de azt mondták, hogy anélkül sem mondanának semmit sem. Minden este alig vártam, hogy Leo megérkezzen és az erős karjába zárjon, ahol igazán otthon és biztonságban érzem magamat. Hogy a forró ajkaival kényeztesse az enyéimet. Viszont ami szép, az hamar véget is ér. A férjem haza jött és mivel győzelmet aratott ezért nagy ünnepséget rendeztek neki. A lakomán mindig fogni akarta valamimet. Hol a kezemet szorította, hol a derekamat ölelte, vagy a combomat simogatta. Borzalmas volt. A lakoma alatt végre elmehettem levegőzni egy kicsit és a közeli dombnál összefutottam a generálissal.
- Leo! - sóhajtottam fel megkönnyebbülten, hogy végre láthatom őt.
- Felség! Úgy érzem a szívem szakad meg! Ön az uram asszonya és ha fény derül a titkunkra minkettőnket kivégeznek! - nézett rám a szép szemével, amitől elszorult a torkom.
- Úgy veled halhatok meg! Érted meghalni, édes generálisom, nekem boldogság! - karoltam át a derekát, mire óvatosan megcsókolt és a fűben, még egyszer utoljára a magáévá tett.

***

🔞

Másnap arra ébredtem, hogy a férjem a hajamnál fogva kiránt az ágyból és a trónterembe vonszol, ahol a megkötözött, vérző orrú Leo mellé dobott. Aztán a hajamnál fogva kényszerített, hogy rá nézzek.
- Hogy tehetted ezt velem?! Halljam mit képzeltél! Hogy nem jövök rá?! - adott egy pofont, mire újra a földön terültem el, s kezemet az égő területre tettem.
- Én...- kezdtem el mondani, de generálisom félbe szakított. Ijedten néztem rá.
- Én vagyok a hibás, felség! - kiáltotta el magát mellettem Leo. - Ne bántsa a kiralynőt! Én voltam, aki elcsábítottam őt és tettem vele mocskos dolgokat! Az egyetlen bűnös itt én vagyok! - hajtotta le a fejét. Ellenkezni akartam, de a tekintete azt sugallta, hogy ne tegyem. Phelan felállított, miközben erősen szorította a kezemet, és behívott három katonát. Azok letépték Leo ruháit és korbáccsal, három oldalról ütni kezdték őt, egészen addig amíg mindenhol felhasadt a bőre és mindent beborított a vére.
- Ne... - a könnyeim megállás nélkül folytak végig az arcomon, és elakartam fordulni. De Phelan megragadott és az államnál fogva tartott, hogy nézzem.

- Nézd csak meg jól, drágám! Ez lesz azzal, akit helyettem szeretsz. - mondta gúnyosan vigyorogva, majd biccentett egyet és az egyik katona kardot rántott majd utoljára nézhettem Leo szemébe, mert a kard lendült, a sikításom pedig elnyomta a reccsenő csont hangját.