A lélek átka (Befejezett)

🌙Huszadik🌙

Igor pov.
Vladimir és én nagyon eltávolodtunk az elmúlt napokban. Mosolyog rám, de már nem olyan őszinte, mint korábban. Nagyon távolságtartó és csak a kiscicához beszél.
— Igor! — szólt hozzám napok után először.
– Tessék?
— Van esetleg még tej? Hópihe nem kapott még reggelit. — kérdezte, mire bólintottam és oda adtam neki. Öntött egy kis adagot egy kis kék tálkába és a kiscica elé rakta.
– Ma még be kell majd mennem elintézni pár papírt. Megleszel? — kérdeztem, mire csak bólintott egyet.

Vladimir pov.
Nagyon magányos voltam, igyekeztem játszani Hópihével, hogy eltereljem a figyelmemet, amikor kopogtak. Biztos Igor jött haza, vagy Roger jött látogatóba. Letettem Hópihét a szobába és kinyitottam az ajtót. Egy elgyötört kis emberke állt ott majd őt arrébb lökték és egy alak állt elém. A testemben megfagyott a vér és a földre rogytam.
– Gyönyörű királynőm, hát ismét itt vagy! — lépett elém. Felrántott a karomnál fogva.
— P... Phelan? – dadogtam halálra ijedve.
– Oh, legközelebb akkor mond a nevem ha mar alattam vagy, drágám. Nos...hol van ismét a kis szeretőd, Leo generalis?
– Ő meghalt! Nem emlékszel? Te fejezted le! A szemem láttára! – zokogtam.
– Óh, ne félj! Ezútal gondoskodni fogok róla, hogy a lelke is elvesszen a végtelenségben! – morogta, majd elrángatott magával. Próbáltam ellenkezni, de bedugott valami furcsa fém szekérbe és a kis ember beült előre, majd elhajtottunk. Végig erősen tartott, így esélyem sem volt a menekülésre.
– Hogy kerültél te ide? – kérdeztem.
— A szolgám hozott el.
– Fenyegetted?
– Elég volt paholni egy kicsit és mivel félt, hogy megkaphatja a következőt, máris engedelmes kutyává változott.
– Mindig fenyegettél mindenkit. – motyogtam.
— Visszamegyünk a hazánkba és ott visszaszerzek mindent. Az első, amit vissza kellett szereznem, az te voltál. Most viszont el kell intéznem azt a semmirekellő generálist. — erre felkaptam a fejemet.
– Kérlek! Megadok neked bármit! Többé nem ellenkezek és mindenem a tiéd lesz, csak kérlek ne bántsd őt!
— Óhhoho...Te ígyis—úgyis az enyém leszel, királynőm! Elmondtam. Rajtam kívül sosem szerethetsz mást! Egyszer már elmondtam, hogy mi lesz azokkal, akiket helyettem szeretsz. – fordult el. Igor, istenem, menekülj!