A lélek átka (Befejezett)

🌙Nyolcadik🌙

Vladimir pov.
Leo halála után az életem üres volt. Többé nem éreztem szeretetet vagy kedvességet. Phelan leváltotta a szolgálóimat, olyanokra, akik hozzá hűségesek és minden lépésemről jelentenek neki. Nem mintha bárhová is mennék. Csak ültem a szobámban és hagytam, hogy Phelan azt csináljon, amit csak akar. Már nem érdekelt. Hisz' Leo nélkül az életem már mit sem ér, én drága generálisom.
Teltek a hetek és közeledett az ősz, de a testem nagyon legyengült és hamarosan nem volt erőm sétálni sem. Először mindenki azt hitte, hogy az eddigi vegetálásom és koplalásom az oka, de aztán már annyira legyengültem, hogy járni sem bírtam. A testem lángokban égett és köhögési rohamaim egyre gyakoribbak lettek. Phelan az ország minden tájáról, még a gyarmatokról is ide csődítette a legjobb orvosokat, de egyik se tudott mit kezdeni míg nem a tizenkettedik orvos kimondta a végítéletet, himlő. A testemet beborították a kiütések, amik úgy martak, mint a pokol lángja. A birodalom már most sírt, hisz' erre a betegségre nincs mágia, nincs orvosság. Végre elmehetek innen, örökre és együtt lehetek Leo–val. Legalábbis azt hittem mivel a férjem még aznap este bejött hozzám. Nem érdekli ezek szerint, hogy elzártak engem mindenkitől.
– Kedvesem! Nem fog a halál elvenni téged tőlem, erről gondoskodom! –  simított a kezemre. – Az enyém leszel örökké, az én királynőm. – elővett valahonnan egy kis dobozszerű tartót, amit kinyitott majd kántálni kezdett valamit. Hisz' ez druida kántálás. Miért csinálja ezt? A szemem kezdett nehezedni majd lecsukódott és hirtelen nem éreztem magam körül a testemet. A lelkem bezáródott abba a dobozba. Miért nem hagy már engem békén? Miért kínoz tovább?

"a jelenben"

Arra ébredtem, hogy ismét önmagam vagyok. A mellettem fekvő holttestből tudtam, hogy jó sok idő eltelhetett a halálom óta. Egy férfi állt előttem, rövid, fekete hajjal és a fejét masszírozta.
– Mi a franc volt ez?

– Te ki vagy? – kérdeztem tőle az anyanyelvemen, de akkorát ugrott ijedtében, mint egy szöcske. Amikor jobban megnéztem őt láttam a szemeit. Ez ő, hogy lehet? Visszatért és visszahozott engem az életbe!