Igor és régésztársai feltárnak egy érintetlen sírt a hegyekben. Igor azonban mélyebbre akar asni és nem tudja, hogy ezzel kiszabadít valamit, amiről az emberek úgy hitték egykor, hogy a vilag végét okozza.
Igor pov. Pár perc múlva már kezdtem nagyon aggódni. Felvettem a kabátomat és én is elindultam megkeresni Vladimirt. Nagyon hideg volt kint. Rajta pedig csak egy pamutnadrág és egy rövidujjú póló van. Remélem azért legalább papucs van rajta. Már két órája jártam Londont, amikor Roger felhívott. – Szia! – Szia! Hol vagy? – kérdezte gúnyolódva. Ami teljesen jogos volt tőle. – Őt keresem. Tudom, hogy ez hihetetlen, de már két órája az utcákat járom, vagyis... Most már három. Még mindig nincs meg.– motyogtam. – Csak nem aggódsz? – kérdezte szarkasztikusan. – Fejezd be! Te merre vagy? – sóhajtottam fel, miközben orromat masszíroztam. – Otthon. – mondta, és magam előtt láttam, ahogyan megvonja a vállát. – Roger, az mi? – hallatszott a háttérből. Azonnal felismertem ezt a kérdező hangot. Vladimir! – Roger! Ott van veled?! – kérdeztem teljesen kiborulva. – Igen. Két utcával arrébb találtam meg az út szélén. – mondta, majd letette. Meg se álltam a házáig ahol, amint beléptem Roger a fotelben ült Vladimir pedig egy fehér kiscicával játszott. Fellélegeztem, hogy semmi baja sincsen. Hál istennek! – Sziasztok. – mondtam halkan, de Vladimir meghallotta. Felnézett, de azonnal le is hajtotta a fejét. – Azt hiszi mérges vagy rá. – mondta Roger. Leültem Vladimir mellé. A kezében lévő kiscica dorombolva feküdt a kezében.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Honnan van ez a macska? – kérdeztem kíváncsian. – Vele volt, amikor megtaláltam. Nem volt szívem arra kérni, hogy hagyja ott.– mesélte Roger. – Egyedül volt és sírt. – motyogta Vladimir.
Vladimir pov. A cica elaludt. Roger és Igor pedig leültek beszélgetni, majd Igor elment– Hova megy? – kérdeztem Rogertől. – Haza. Kicsit ki kell, hogy szellőztesse a fejét és ma este jobb ha te is itt maradsz. – Roger. Igor utál engem? – kérdeztem kíváncsian. – Senkit se utál, csak nem bírja, hogy az nincs vele akit szeret. Tudod, azt hiszem ideje elmondanom neked mindent. Igor házas volt. A férje, Louis szintén régész volt, egy ásatáson ismerkedtek meg és rá egy évre összeházasodtak. Csodaszép pár voltak és a szerelem, ami köztük volt... Aztán egyszer Lou elment egy ásatásra Peruba, én is vele mentem. Egy ősi barlangot kellett megvizsgalni és Lou bement két barlangásszal, de ekkor megtörtént a baj. Sziklaomlás volt és hármuk közül csak az egyik barlangász élte túl. Igor azt hitte belepusztul. Olykor azt kívánom bár én haltam volna meg helyette, akkor ők boldogok lehetnének. – Miért mondod ezt? – kérdeztem szomorúan. – Rám nem vár senki soha. Én mindig egyedül voltam. Igor nem ilyen. Neki kell a szeretet, nem bírja egyedül. Szerintem ezen te változtatni fogsz. – mesélte.
