A lélek átka (Befejezett)

🌙Első🌙

Igor pov.
– Dr. Tess! Dr. Tess! Találtunk valamit! – kiáltotta az egyik munkás, mire felugrottam a földről és oda rohantam hozzá. Valóban, egy mély lyuk tátongott alattunk, ami biztos, hogy vezet valahová.
A nevem Igor Tess és a Nemzeti Múzeumnak dolgozom. Jelenleg kelta kincseket keresünk Írországban, és a helyi legendák szerint van itt egy sírbolt. Ami a mai napig érintetlen.
– Hozzanak köteleket és hegymászó felszerelést is! Lemegyek! – mondtam komolyan és csillogó szemmel. Izgatott voltam nagyon.
– Én is! – jelent meg az antropológus társam Roger. A kezében már ott volt a felszerelés.
– Dr. Tess! Kérem kétszer is fontolja meg a dolgot! Ez a hely gonosz mágiaval van tele. — jelent meg az idegen vezetőnk, a helyi lakos, Joe Boyle. Ő ismeri a kelta nyelvet és a kultúrát ezért hoztuk fel őt is ide. A kezdetek óta azt hajtogatja, hogy ide ne jöjjünk fel mert nem véletlenül nem jön ide senki sem. Szerintem badarságokat beszél, de rá hagyom.
Elindultunk lefelé a fejünkön lámpákkal, hogy lássunk is valamit azért.
— Nagyon para! – mondta Roger.
– A lepedék és a pókhálók alapján a hely már legalább 1000 éves, de később többet tudok majd mondani. – fordítgattam a lámpámat, hogy jobban lássak. Legább 100 méter mélyre lementünk. A hagyomanyos kriptákat max 20 méter mélyre ássak, de ez valamiért nagyon más. Pont ezért tetszik annyira!
– Áááh! – hallatszott mögülem Roger sikítása.
— Mi az? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
– Öregem! Három éve vagyok a szakmában, de még mindig meglepnek a dolgok. — irányította a lámpájat előre. Három csontváz feküdt előttünk. Mind úgy, mintha itt haltak volna meg. – Három férfi, mind a hárman 20—30 év közöttiek. – mondta.
– Mik lehettek? Katonák? – kérdeztem kíváncsian.
— Inkább rabszolgák. A csuklóikon bilincsek vannak és minden jel arra utal, hogy éhen haltak. Itt haltak meg lent. – sóhajtott fel barátom.
— Tehát ez egy nemes ember sírja, a 3. század elején kedvelt szokás volt, hogy az urukkal temették a rabszolgákat, hogy szolgálják őket a másvilágon is, de ez a keltákra annyira nem volt  jellemző. – motyogtam. A sír már most nagy szenzációnak tűnik, de szerintem minél mélyebbre megyünk annál többet fogunk találni.
– Atya isten. – motyogta.
– Mi az? – kérdeztem érdeklődve.
– Oda nézz! – mutatott jobbra Roger.