A lélek átka (Befejezett)

🌙Huszonharmadik🌙

Vladimir pov.
Amikor Igor végre jobban lett, haza vitt az ő házába. Roger pedig másnap áthozta hópihét, vigyázott rá, amíg én Igornak segítettem a kórházban. Amikor Igor azt mondta, hogy szeret, nos...én arra azóta sem válaszoltam. Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy komolyan gondolja e, vagy később meggondolja magát majd.

Este felajánlotta, hogy aludjunk egy ágyban, nem ellenkeztem, mert az a hangos valami, az a... "vonat" még mindig a frászt hozza rám. Befeküdtem az ágyba, ahol Igor megpróbált átölelni, de mintha villám csapott volna belém, felugrottam.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva.
- Se...semmi! Bocsánat! - feküdtem gyorsan vissza, de ő ülve maradt.
- Vladimir, a hazugság sajnos nagyon nem az erősséged! Monddel mi a baj, kérlek! Velem van valami? - kérdezte magára mutatva. Felületem az ágyban és vettem egy nagy levegőt, majd rá néztem.
- Azok után, ami történt, minden, amin keresztül mentünk...Igor, nagyon szeretlek téged, de már egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy ez az egész valóság lehet, hogy én szerethetek valakit. Ez olyasmi, amit el se tudok magyarázni! - temettem a tenyerembe az arcomat. Megéreztem a nagy tenyerét a hátamon, majd amikor felnéztem megsimogatta az arcomat és nyomott egy csókot homlokomra.
- Nem kezdtem túl jól. Kihasználtalak és többször meg is bántottalak, mégis láttad bennem a jót. Ez az, amit én nem értek. - motyogta.
- Éreztem. Amikor ott, Írországban, a sátorban, nos...tudod. Gyengéd voltál és óvatos, mégis, minden levegővételedből áradt a szomorúság. Ekkor úgymond, megéreztem, hogy jó ember vagy, csak el vagy tévedve.
- Te sem vagy semmi. Mind a ketten elveszítettük a szerelmünket, de te...láttad, ahogy...
- Roger elmesélte, hogy el se tudtad temetni, Louist. - mondtam mire vett egy nagy levegőt és ismét felém fordult, mert mondadója közben kissé elfordult.
- Mind a ketten elveszítettünk valakit, aki fontos volt, de megtaláltuk egymást. Mostmár te vagy fontos számomra. Te, hogy érzel?
- Te vagy számomra a legfontosabb. - mosolyodtam el és át öleltem őt. Egy kicsit eltolt magától, majd finoman az ajkamra tapadt. Azt hiszem ezzel megosztottuk minden érzésünket, minden gondolatunkat. Igen, én is szeretlek!

Vége.