A lélek átka (Befejezett)

🌙Tizennegyedik🌙

Vladimir pov.
Reggel arra ébredtem, hogy Igor nincs sehol. Ez elszomorított, de hangokat hallottam és azt követve kijutottam egy furcsa kis helyiségbe, ami tele volt szekrényekkel és furcsa eszközökkel.
– Jó reggelt! – jött be a helyiségbe mögöttem Igor.
– Jó reggelt! Mi ez az illat? – kérdeztem nagyot szippantva a levegőbe.
– Csak egy kis tojás és sonka. — mondta, majd leültetett az asztalhoz és letett egy tanyért elem. Rajta egy isteni illatú, kissé számomra szokatlan étellel. Azonnal megettem az egészet.
– Ez nagyon finom volt, te igazán tehetséges szakács vagy. – mosolyogtam rá.
– Ez csak egy kis sonkás rántotta volt. Ez nem olyan nagy dolog. – mondta, mire felálltam és szorosan megöleltem. Dermedten állt és nem mozdult.
— Köszönöm, hogy vigyázol rám. – bújtam hozzá, jó szorosan, hogy érezzem, amit éreznie kell.

Igor pov.
Nem hiszem el, hogy megint megtörtént. Ezt tényleg nem hiszem el! Aztán, csak úgy eszembe jutott, hogy miért baj, ha szeretkezünk? Hisz' a gyönyör és a szerelem két külön dolog.

***

Áthivtam Rogert és egy sör mellett videójátékoztunk.
– Szóval megint meghúztad? – kérdezte kíváncsian.
– Igen.
– Most jobban viseled mint először, mi van veled? – kérdezte, mire vállát vontam.
– Talán megtartom és szórakozom egy kicsit. Igazad volt, egész jó az ágyban, gondoltam dobok neki egy csontot. – vontam vállat.
– Igor, az emberek nem így működnek. Főleg nem az olyan ártatlan lelkek, mint ő! Beléd fog szeretni és ha rá jön, hogy kihasználod össze töröd őt! – mondta komolyan, de nem figyeltem rá.
– Ugyan már! Miért szeretne belém? Hisz' semmit se csináltam amitől belém szeretne. – forgattam meg a szememet.
– Úgy nézel ki, mint a volt szerelme és vannak emberek, akik a másik lelkét látják meg.
– Ugyan már! – morogtam és benyomtam a végső csapást. Még nem ment el, a sörünk még jó hideg volt és élvezni akartam egy kicsit a társaságot.
– Üdvözlet! – jelent meg Vladimir.
– Szia, kiralynő! Mi újság? – kérdezte, de Vladimir értetlenül nézett rá.
– Úgy értem, hogy vagy? – javította ki magát Roger.
– Ja! Én jól vagyok! Mit csináltok? – kérdezte kíváncsi tekintettel.
– Csak beszélgettünk. - mosolygott rá.
– Ja, csak beszélgettünk. – nevettem.