ℙ𝕒𝕣𝕜 ℍ𝕒𝕟𝕒
December 31. ez a nap is elérkezett, hamar eltelt ez az év, nem rég még csak Chen kislányának ünnepeltük a szülinapját. Ma egész nap a bázison leszünk, Baekhyun, Chen, Kai és Lay elmentek tűzijátékot venni, míg én és Suho főzünk és sütünk, vagyis ő főz én sütök. Ten közbe beszokott nekem segíteni, néha még Yangyang is csatlakozik hozzám.
-Dongsaeng, ha végeztél a mosogatással feljössz velem beszélgetni?- állt mellém Sehun
-Persze- mosolyogtam rá, majd elkezdtem mosogatni, amivel hamar készen lettem.- Majd ha végeztem Sehunnal jöjjek segíteni?- töröltem meg a kezem
-Nem kell én is mindjárt végzek- húzta mosolyra ajkait
-Bocsi Hyung, de el kell lopnom a törpét- fogta meg a kezem, majd felhúzott a szobájába és kulcsra zárta az ajtót- Ülj csak le, már így is sokat álltál
-Belefér még egy kicsi álldogálás- legyintettem- Miről szeretnél beszélni?
-Hát ömm.....tetszik Suho hyung- motyogta a végét, miből semmit nem értettem
-Mi?
-Tetszik nekem Suho Hyung- nézett egyenesen a szemembe, majd tenyereibe temette az arcát
-Sehun- guggoltam le elé a térdén megtámaszkodva- Ezzel semmi gond sincsen, rengeteg időt eltöltöttetek együtt, szinte minden áldott pillanatban egymás közelében vagytok, várható volt, hogy valamelyikőtök elkezd érezni valamit a másik iránt, mikor egymás mellett álltok is mindig csillog a szemetek és vigyorogtok, talán még el is pirultok
-De mi van ha Junmyeon nem érez így és nem azért csillog a szeme és pirul el mert én vagyok mellette?- nézett rám ujjai közül
-Sehun- vettem el a kezét arca elől, majd megszorítottam azt.- Egy picit próbálj meg nyitni felé, aztán majd meglátjuk mi lesz belőle, jó?
-Mhm- bólintott
-Csinált már olyan dolgokat amik bókolásnak is vehetőek voltak vagy valami?
-Amikor a szülinapi bulidra készülődtünk akkor megkérdeztem tőle, hogy jól nézek-e ki úgy, végigmért tetőtől talpig és mosolyogva közölte velem, hogy tökéletes vagyok, lehet nem úgy értette, de nekem ez bóknak számított- pirult el
-Ez is valami- mosolyodtam el- Na de akkor ne felejts el nyitni felé egy kicsit- álltam fel
-Értettem anya- lépett mellém, majd együtt hagytuk el a szobát
-Tudsz jönni egy kicsit?- ugrott elém Junmyeon, Sehun gyors léptekkel elsietett mellőlünk
-Persze, ma mindenki beszélni akar velem úgy érzem- nevettem fel, majd követtem őt egészen a szobájáig, ő is bezárta az ajtót, majd felém fordult
-Nem kertelek, szerelmes vagyok Sehunba- hadarta el- Nem tudom mit kéne csinálnom, a szülinapodon bókoltam neki utoljára de semmit nem értem el vele szerintem
-Először is vegyél levegőt is kérlek- ültettem le az íróasztal előtti székre- Másodszor meg szerintem éjfélkor, mikor lőjük fel a tűzijátékokat nyugodtan elmondhatod neki. Folyton egymás közelében vagytok és akkor is mindig csillog mindkettőtök szeme és mosolyog, néha még el is pirultok.
-De...
-Nincs de, ne gyere nekem azzal, hogy mi van ha nem érez ugyanúgy irántad és nem azért pirul el meg stb., csak mond el neki éjfélkor, hidd el nem bánod meg
-Bízom benned- állt fel mosolyogva, majd átölelt
-Bízzál is, cupido vagyok, na meg Bubu is, vagyis Taeyong, még anno mi hoztuk össze Renjun-t és Jaemin-t, sőt Ten-nek és Hendery-nek is segítettem.
YOU ARE READING
ꜱᴢᴀʙᴀᴅ ᴇɢʏ ᴛÁɴᴄʀᴀ? |ʙʏᴜɴ ʙᴀᴇᴋʜʏᴜɴ|
FanfictionElég ártatlan mondatnak tűnik és elég egyszerűnek, amíg nem ismerjük a történetét. Park Hana édesapja komoly üzleti ember, üzleti utak, vacsorák hegyén-hátán, olykor olykor bálokon is részt vesz, az utolsó kettőn Hana is ott szokott lenni, ha már a...