ꜱᴢᴀʙᴀᴅ ᴇɢʏ ᴛÁɴᴄʀᴀ? |ʙʏᴜɴ ʙᴀᴇᴋʜʏᴜɴ|

ꜱɪx

ℙ𝕒𝕣𝕜 ℍ𝕒𝕟𝕒

Amikor már az utcánkban jártunk kikapcsolta a GPS-t, majd lelassított egy kicsit, keze továbbra is combomon pihent, akárhányszor váltott mindig visszatalált a helyére.

-Melyik ház?

-A következő

Beállt a garázs elé, leállította a motort, majd kiszállt. Mielőtt még kiszállhattam volna nyitotta is nekem az ajtót és nyújtotta a kezét. Nagy tenyerébe csúsztattam az enyémet, ami teljesen elveszik benne, majd kiszálltam én is. Becsukta az ajtót, majd a kocsit is bezárta.

Előkutattam a pótkulcsom, majd kinyitottam az ajtót és bementünk.

-Amúgy remélem nem nagyon zavart, hogy fogtam a combod, csak láttam rajtad, hogy még félsz egy kicsit és éreztetni akartam, hogy nem kell aggódnod és veled vagyok- vakarta meg a tarkóját

-Először meglepődtem, de utána megszoktam, kérsz kávét?- léptem be a konyhába felkapcsolva a lámpát

-Igen, köszönöm- jött utánam

Apa reggelente mindig lefőz egy jó nagy adag kávét, így nekem már csak fel kellett melegítenem a két pohárban lévő fekete és keserű folyadékot.

-Hogyan iszod?- fordultam meg

-Kevés tejjel

-Mint én- kivettem a mikróból a két poharat, majd a tejet is a hűtőből és mindkettőbe öntöttem egy kis tejet, majd a fehér löttyöt visszatéve a helyére raktam mindkét italba egy-egy kávéskanalat.

-Tessék- nyújtottam felé

-Köszönöm- mosolyodott el

Párszor belekevertünk a kávénkba, majd miután megittuk a mosogatóba tettem őket.

[....]

𝔹𝕪𝕦𝕟 𝔹𝕒𝕖𝕜𝕙𝕪𝕦𝕟

Amíg vártunk Junyong-ot a nappaliban beszélgettünk mindenféléről, pont megadtuk egymásnak a számunkat mikor megérkezett az apukája. Gyors írtam egy üzenetet Yixing-nek, hogy ha sikerült elkapniuk Sungjoo-t lőjék le, csak annyit írt vissza, hogy oké és máris egy fegyver hangját hallottuk meg.

Ez gyors volt.

Igaz nem a közelben lőtték le, de eléggé ide hallatszott, tuti az én fegyveremet használta.

-Ez?

-Valakit lelőttek vagy csak lelőttek volna- szólalt meg az apukája- Így nem szívesen engednélek ki Baekhyun, nem maradsz itt estére? Ez lenne a hálám, hogy vigyáztál a lányomra.

Ránéztem a szőke hajú lányra, egyenesen a szemébe, amiben félelmet véltem felfedezni, muszáj itt maradnom vele, valamiért késztetést érzek rá.

-Maradok, köszönöm és hogy vigyáztam Hana-ra semmiség, hamar összebarátkoztunk és nem akartam hogy baja essen, főként hogy ilyen gyönyörű modell és hát vannak elég beteg alakok kint az utcán éjjelente.

-Áh igen, láttam ahogy táncoltok és lenyűgöző volt ahogy keringőztök, ahhoz képest, hogy Hana nem szeret

-Igazából én se nagyon szeretem a keringőt meg a hozzá hasonló táncokat, de vele nagyon jó volt

-Ugyanez

-Na de, ha kell adok ruhát és megmutatom a vendégszobát

-Rendben

Először a szobát mutatta meg, meg hogy mi hol van az emeleten, a ruhát kedvesen elutasítottam. A szoba nem volt se túl nagy, se túl kicsi, két személyes francia ágy, egy erkély, két nagy ablak amibe be lehet ülni, egy nagy szekrény egy író asztal, az ágy két oldalán kis szőnyegek és minden más volt bent, rengeteg bútor de még így se tűnik kicsinek. Két ajtó volt a szobában egy ügye az erkélyhez a másik meg a fürdőé. Gyors lefürödtem, majd befeküdtem az ágyba a telefont a kezembe véve. Egyedül az egyik éjjeli lámpa világított a mellettem lévő kis szekrényen meg persze a telefonom.

*Yixing*

Te komolyan az én fegyveremmel lőtted le?

Én nem, Sehun akarta lelőni, én adtam neki random egy fegyvert, nem néztem melyiket adom

Jól van, ott hagytátok?

Még szép, hozzá nem nyúlok én ahhoz a buzihoz

Amúgy te most hol vagy?

Hana-éknál, megkértek rá, hogy maradjak, mondtam volna, hogy nem, ne aggódjanak értem, de láttam Hana szemében hogy fél így itt akartam maradni

Jajj, de édeees

Nekem legalább van szerelmi életem 

vagyis még nincs, de én már most tudom, hogy ő lesz a feleségem és a kész focicsapatnyi gyerekem anyja

Remélem mind fiú lesz

.......

Nem szóltam

Én is így gondoltam, de most megyek, lépteket hallok, gondolom nem tud aludni, aha itt is van nálam, na cső

Cső

*Yixing*

Letettem a telefonomat, majd a lányra néztem újból.

-Mi a baj?

-Ne..nem tudok aludni

-Áh, ha gondolod aludhatsz itt velem, elférünk

-Tényleg?

-Persze, élőben teljesen más lövést hallani, mint filmben, így természetes hogy nem tudsz aludni, folyton az a hang jár a fejedben és nem tudsz másra gondolni, na gyere

-Nem tudom ma hányszor mondtam eddig, de köszönöm- feküdt be mellém

-Elégszer, hogy azt mondjam nem kell semmit se megköszönnöd, természetes hogy segítek neked, hamar megfogott a személyiséged- néztem rá és akkor vettem csak észre milyen háló ruha van rajta.

Na haver, ha visszatudod magad így fogni baszki

Felsője alól kilátszódott vékony kis teste és hát ez se nagyon takar felül semmit, mint a koktél ruhája, amit imádtam rajta. A ruha alsó részéről meg ne is beszéljünk, az se takar túl sokat.

Elhessegettem a piszkos gondolataimat, majd lekapcsoltam a kis lámpát, majd elhelyezkedtünk. Direkt nem aludtam el, nem akartam elaludni úgy, hogy nem tudom biztosra, hogy alszik-e.

Amikor hallottam hogy mocorog felé fordultam, nekem háttal feküdt, egy kicsit reszketett is, így közelebb másztam hozzá és átöleltem.

-Itt vagyok, ne félj- suttogtam a fülébe, majd óvatosan egy apró puszit nyomtam a tarkójára.

Kezeim között felém fordult, könnyesek voltak a szemei. Az arcához nyúltam és végig simítottam rajta.

-Nem lesz semmi baj, nem fognak bántani- mosolyodtam el biztatóan amit szerintem kurvára nem látott amilyen sötét van.

Egy aprót bólintott csak válaszként. 

-Gyere ide- emeltem le magamról a takarót megvillantva szexi CK-s boxerem és a felsőtestem.