ꜱᴢᴀʙᴀᴅ ᴇɢʏ ᴛÁɴᴄʀᴀ? |ʙʏᴜɴ ʙᴀᴇᴋʜʏᴜɴ|

ꜱɪxᴛᴇᴇɴ

ℙ𝕒𝕣𝕜 ℍ𝕒𝕟𝕒

Amint megettük a tortát-amiből pont hogy sikerült mindenkinek egy-egy szeletet vágni-elkezdődött a buli. Átmentünk egy nagyobb, üres helységbe, ami pont úgy nézett ki, mint ahol a bálok szoktak lenni.

-Na mizu dongsaeng?- lépett mellém Sehun

-Semmi- mosolyogtam rá

-Hívtad már végre oppa-nak?- vigyorgott

-Aha- nevettem fel

-Mit reagált rá?

-Azt mondta, hogy ha azt akarom, hogy idejöjjünk és ne egy szobába kössünk ki akkor hagyjam abba, na meg, hogy meg fog téged verni, mert nem bírsz magaddal

-Tudtam, hogy tetszeni fog neki- nevetett

-Helloka- jelent meg mellettünk Jackson

-Téged még kinyírlak valamikor- néztem rá szúrós szemekkel

-Miért?- tartotta vissza a nevetését

-Tudod te azt nagyon jól

A buli is nagyon jó volt, mindenki elfáradt a táncban, Chen-ék hamarabb elmentek, mert már nyűgös volt a pici, a feleségével hamar jóba lettem, nagyon kedves és mosolygós, akárcsak Jongdae.

Baek-el amint hazaértünk a konyhában ülve borozgattunk egy kicsit.

-Hogy érezted magad?

-Remekül, életemben nem mulattam még ilyen jól- mosolyogtam rá, majd felálltam és adtam enni a házi ördögünknek, aki az asztal körül futkározott.

-Akkor jó bulit rendeztem- tette be a mosogatóba a poharakat, majd elrakta a bort.

-De még milyen jót- öleltem át hátulról

-Csak nem fáradt vagy?- fordult meg nagy nehezen karjaim közt

-Nem, csak- néztem fel rá, majd a nyaka köré tekertem a kezeimet- Köszönöm, csodálatos volt ez az este

-Megérdemelted, egész eddig rengeteget dolgoztál, fotózások, vacsorák és bálok, ki járt már neked egy ilyen szabad este, sőt szabad év- ölelte át a derekam az egyik kezével, míg a másikkal a fülem mögé tűrt egy hajtincset.- Még mindig gyönyörű vagy- mosolygott

-Nem igaz- hajtottam le a fejem.

Éreztem ahogy elönt a pír, amit ő is nagyon jól tudott. Az arcomra simította a kezét, mire a pillangók felébredtek a hasamban, a szívem is hevesebben kezdett el verni. Bevált a kívánságom, végre tudom mit érzek.

"Bárcsak tudnám mit érzek Baekhyun iránt"

Lassan felemelte a fejemet, lágyan végig simított a hüvelykujjával arcomon, miközben egy halvány mosoly jelent meg az övén. Egyenesen sötét barna szemeibe néztem, amikben hamar el lehet veszni.  Néha néha lepillantott ajkaimra, majd elkezdte csökkenteni a köztünk lévő távolságot, amit hamar el is tüntetett. Puha ajkai lassan kezdtek el mozogni az enyémen, ha nem tartott volna lehet össze is esek, ahogy lábaim megremegtek. Levegőért váltunk csak el egy pillanatra egymástól, de utána egyből összeforrtak ismét ajkaink, ezúttal már szenvedélyesebben. 

Harmadjára már végleg elváltunk egymástól. A homlokát az enyémnek döntötte és csak mosolygott.

-Ha tudnád mióta vágytam már erre- mondta halkan