ꜱᴢᴀʙᴀᴅ ᴇɢʏ ᴛÁɴᴄʀᴀ? |ʙʏᴜɴ ʙᴀᴇᴋʜʏᴜɴ|

ꜰᴏʀᴛʏ

ℙ𝕒𝕣𝕜 ℍ𝕒𝕟𝕒

Annyira elvoltunk foglalva a gyerekekkel, főként az ikrekkel, hogy ismét csak arra lettünk figyelmesek, hogy eltelt 4 év. Így jelenleg én vagyok harminc, Baekhyun harmincnyolc, Jungha hat, már első osztályos, az ikrek meg már négy évesek, óvodások. Párommal egy ideje már-egy éve-próbálkozunk a gyerek témával, de eddig még nem nagyon jött össze, amit sajnálok, hisz már én is szeretném azt a negyedik kis lurkót, ahogy Baek is, de egyre inkább kezdi feladni.

-Oda figyelj az órákon és vigyázz magadra, jó?- guggoltam le Jungha elé

-Jó- bólintott határozottan

-Majd délután jövünk érted- simított végig hosszú barna hajkoronáján az apja

-Szeretlek titeket, sziasztok- mosolygott ránk, majd integetve elindult az épület felé

-És most mehetünk az óvodába- fordultam a kocsihoz

Beültünk a járműbe és már indultunk is a következő pontba. Bevittük a piciket, s hosszú ölelések után mentünk a bázisra.

-Na mizu apa?- ugrott elénk Sungchan

-Semmi, most vittük el a gyerekeket, gondoltuk benézünk ide is, ügye szívem?

-Így van

-Mindjárt kész az ebéd, egyetek velünk- nézett ki a konyhából Suho

-Jó, de utána megyünk is haza pihenni

-Jiwoo suliba van? 

-Nem itthon van, beteg

-Anya vitt fel neki teát- jelent meg Chen lánya- Sziasztok- ölelt meg minket

-Hát te hogy hogy nem vagy suliba?

-Apáék kikértek 

-Az úgy más, megnézem mizu Jiwoo-val- néztem a páromra

-Menj csak, a konyhába leszek- puszilta meg az arcom, majd elindultunk két különböző irányba.

-Szia- köszöntem halkan a szobába lépve

-Hali- mosolygott

-Mi a helyzet?

-Lázas, de nem vészes- kelt fel a kiságyról- Veletek mi újság? Még mindig semmi?

-Semmi, mindketten attól tartunk, hogy már nem lehet több gyerekünk

-Sera-val nem rég beszéltünk a helyzetetekről, azt mondta hogy velük is ez volt, a lányuk után nem esett teherbe, de aztán pár év múlva végül sikerült nekik, lehet veletek is ez van, még próbálkozzatok, hátha..

-Rendben- sóhajtottam- Annyira hajtogatta mindig, hogy milyen szép család leszünk majd a négy gyerekkel, hogy már én is örülnék neki, de most...mindketten elkezdtük feladni, főként ő.

-Megértem, de még próbálkozzatok csak- ölelt át

-Köszönöm- viszonoztam cselekedetét.

Váltottunk még pár szót, majd lementünk a többiekhez, s helyet foglaltam a férjem mellett. Rám mosolygott, majd tovább folytatta a beszélgetést a vele szemben ülővel, miközben keze a combomon talált helyet. Fejemet a vállára döntöttem és csendben hallgattam a beszélgetésüket.

-Jó étvágyat- pakolta ki az asztalra a kész ételeket Sehun és Suho

-Jó étvágyat- feleltük egyszerre, majd neki álltunk az ebédnek

-Feng vagy Jagiya?- feküdt be mögém hátulról átölelve