R I V Á L I S O K /Akatsuki ff./

03. FEJEZET - MIFÉLE SZERVEZET EZ?

Felkészülten lépett közelebb, tudta, hogy bármi megtörténhet. Határozottan nyitott ajtót és meglepetten pislogott az ott várakozó négy személyre. Rezzenéstelen, érzelemmentes arccal álltak a lány előtt. Alaposan végig mérte mindegyikőjüket, de csak az egyik fazon volt számára furcsa.

„Gyanúsak nekem. Fekete köpeny piros felhőkkel... Miféle szervezet tagjai ők? Főleg az egyik, mintha valami növényivadék lenne, aki belülről félig rohadna..." - Gondolkodott el Kimiko. - Kik vagytok, és mit akartok? - Tette fel kérdését. Rossz előérzete volt.

- Pein vagyok, az Akatsuki vezetője. Azt akarjuk, hogy csatlakozz a szervezethez Yuki Kimiko. - Adott egyértelmű választ a narancssárga hajú férfi. Mély hangja megcsapta fülét és a hideg futkosott végig az egész testén. Feltekintett a nála fél fejjel magasabb „Pein"-re.

- Miféle szervezet? - Karba tett kezekkel és felvont szemöldökkel várta a konkrét magyarázatot.

- Egy olyan szervezet vagyunk, akik a békére törekednek és te különleges erővel rendelkezel. Tudom jól, hogy még nem vagy képes kezelni, de segítségedre leszünk, hogy elsajátítsd a technikát. Szükségünk van rád.

„Szóval ő lenne a vezér..." - Merült el ismét gondolataiba miközben szúrós tekintettel figyelte őt. - „Határozott személyiség ez nem kétség, hiszen Rinnengan-nal rendelkezik. Három rúd az orrban és hét-hét a fülben. Vajon ez chakra rúd? Ha igen, mihez kell neki? Miket beszélek. Sokat agyalok már feleslegesen." - Túlságosan is összezavarodott, hiszen annyi minden történt ebben az egy napban, hogy feldolgozni is nehéz. Újra felemelte tekintetét a vele szemben álló férfira, aki vezérnek mondja magát. Belenézett szemeibe és ismét a hideg futkosott végig rajta, de határozottnak kell lennie. Nem mutathatja meg lelkileg mennyire gyenge.

- Nos? - Egyszerű könnyedséggel tette fel kérdését immár a vezér mögött álló nő.

- Köszönöm a megtiszteltetést, hogy személyesen idefáradtatok, de nem kérek belőle. - Vágta oda flegmán és már csapta volna be az ajtót. Nem sikerült, egy kéz megakadályozta. Pein volt az.

- Nem kérés volt Kimiko. Szükségünk van az erődre, hogy elhozzuk a világra a megérdemelt békét! Különleges vagy és nem szívesen ölnélek meg, ha visszautasítasz bennünket. - A lány agyán végigfutott az előbb hallottak. Lehet, erről beszélt édesanyja? Lehet, ők lesznek, akik megbecsülik?

- Minek van szükségünk egy ilyen mitugrász kis vakarcsra? - A magas növény végre megszólalt, ami megütötte Kimiko fülét, de mintha meg sem hallotta volna. Nem akart rögtön az elején bajt hozni a saját fejére így nem szólt semmit csak szúrós tekintettel figyelte őt tovább.

- Fogd be Zetsu! Láttam mit csinált Hidan-el, ezek után nem kötekednék vele, hm. - Kezdett bele a szőkeség.

- Lehet jobb lett volna, ha Itachi és Kakuzu jön csak velünk. Ők legalább nem szólnak bele semmibe. - Engedett ki egy nagyobb sóhajt a nő miközben közelebb lépett a vezérhez, Pein-hez. Kimiko nem értette, hogy voltaképpen kikről, vagy mikről beszélnek, de az végképp nem, hogy egy komoly szervezetnek ilyen tagjai legyenek. Megpróbált nem törődni velük, hiszen még várnak a válaszára. Abban a pillanatban olyan érzése volt, hogy most vagy soha. Ha csatlakozik, életben marad, ha nem, meghal.

- Öt percet kérek. - Jelentette ki Kimiko. Pein bólintott, bár nem tetszett neki, hogy ismét várakoznia kell. Az ajtót nyitva hagyva lépett szekrényéhez és pakolni kezdett. Eldöntötte, hogy velük tart és egy szebb jövőben reménykedett, még ha az előbbi szituáció érdekes volt számára. Rendes ninja öltözékét magára kapta, táskáját a hátára és visszasétált az ajtóhoz, ahol még mindig vita folyt két tag között. - Nos, nem tudom, hogy a szöszke és a növény miről vitázik, de részemről mehetünk.