R I V Á L I S O K /Akatsuki ff./

08. FEJEZET - KŐ-PAPÍR-OLLÓ

- Olyanok, mint a nagyra nőtt gyerekek. Mi lesz még ebből? – Suttogta alig hallhatóan maga elé Kimiko. Végigtekintett a többieken és mosolyra húzta a száját. Messze állt tőle ez a csoportosulás, hiszen sosem voltak barátai ezért nem csatlakozott a játékhoz. A mellette álló Uchiha is ugyan így gondolkodott és az egyik sarokba leülve nyitotta ki a kezében tartott könyvet. Csatlakozott hozzá, a fotelban hátradőlve figyelemmel kísérte a többieket, de valami miatt kíváncsi volt, hogy Itachi mibe is van ennyire belemélyülve.

- Mond csak. – Nézett fel a könyvből, de most nem olyan komor arccal, mint eddig megszokhatta. Elmosolyodott, mire a lány szinte belepirult a látványba. Meglepte, hogy Itachi képes érzelmeket kifejezni.

- Öhm... Semmi, csak érdekelt, hogy mibe vagy ennyire belemerülve. Nem akartalak megzavarni. – Kimiko zavartan kapkodta a tekintetét ide-oda. Arcát próbálta takarni, hiszen az paradicsomot megszégyenítő színben pompázott. Most érkezett és máris egy férfi felkeltette az érdeklődését. Nem rá vall. – Sa... Sajnálom.

- Mit? – Értetlenkedett az Uchiha, mire a lány ismét csak kínos helyzetbe hozta magát. Tarkóját vakargatva gondolkodott, hogy minél hamarabb ki tudja magát ásni ebből a nagyon kínos szituációból anélkül, hogy Itachi-nak bármi is feltűnne.

- Hogy megzavartalak az elmélyült olvasmányodban. Nem szoktam ilyen pofátlan lenni, de mégis nagyon fúrta a kíváncsiság az oldalamat. – Meredt maga elé szomorú és sajnálkozó tekintettel. Megnyugodva ücsörgött és várta a mellette ülő férfi válaszát, aki nem mondott semmit csak visszamerült az előző tevékenységébe. Kimiko egy pillanatra összetört, hogy ismét elűzött maga mellől egy jó embert. Nem ismerte őt, mégis volt egy megérzése, hogy Itachi-nak semmi keresnivalója a szervezetben.

- Hé Kimi, hm! – Kiált oda a szőke. – Gyere játszani!

- Én ugyan nem! Azt sem tudom, hogyan kell...

- Gyere Kimi-chan! Játssz velem együtt egy kört és elmagyarázom közben, mik a szabályok. – Lépett elé egy igen magas személy. A lánynak szabályosan el kellett feküdnie, hogy kényelmesen feltekintsen rá. Kék bőr, tökéletesen belőtt haj, félelmetes cápavigyor. Elgondolkodott és Deidara gyorstalpalója alapján megállapította, hogy Kisame áll vele szembe és ajánlotta fel segítségét. Félelmetes alak, de sugárzik belőle a kedvesség ezért nem is vacilált sokáig. Belement a játékba. Nem is várta meg míg feláll és két lábán sétál oda. Akkora volt az öröme, hogy ölébe kapta a hozzá képest aprócska Kimiko-t és együtt sietett vissza a többiekhez. A lányt teljesen meglepte az előbbi jelenet, de elkönyvelte magában, hogy Kisame már csak ilyen. Egymás mellett helyet foglaltak majd kezdetét vette egy újabb kör. A lánynak fogalma sem volt, hogyan is zajlik ez a játék ezért először csak megfigyelte az eseményeket. Ez így haladt az első, majd a második és a harmadik körig, de egyáltalán nem értette a lényeget. Az teljesen világos volt számára, hogy a kártyákra felrajzolt jelek mik jelentettek, mégis bonyolultnak bizonyult. Kisame-nak feltűnt, hogy a mellette ülő csapattársának még mindig homályos a játék menete így közelebb hajolt hozzá és suttogni kezdett a fülébe.

- Ne haragudj, de akkor sem értem. – Biggyesztette le ajkát Kimiko, miközben kétségbeesetten tekintett fel a nála még ülő helyzetben is két fejjel magasabb férfira.

- Nyugi! Nem bonyolult a játék, hiszen ez csak egy szimpla kő-papír-olló. – Szintén suttogva kezdett bele. – A dobozban rengeteg kártya van, amiken ezek a szimbólumok szerepelnek. Nincs más dolgod, mint erősebb kártyát letenni. A kő üti az ollót, az olló üti a papírt, a papír üti a követ. Szerencsétől függ az egész. – Mintha villanykörte volna fel a fejecskéjében. Megvilágosodott, de eközben majd elsüllyedt szégyenében, hogy ezt az egyszerű szabályt nem értette egészen idáig. Hevesen bólogatva jelezte társának, hogy érti a feladatot ezért a következő körben már a lány szállt be. Nagyot nyelt mikor a vele szemben ülő vezér, vagyis mestere lett az ellenfele. Úgy érezte esélye sem lesz, és hamar elnyeli majd a föld a vereség sake-jai után. Remegő kézzel vette magához a három lapot, de mikor Kisame bíztatásképpen vállára tette hatalmas kezét, mintha elszállt volna minden kétsége. Nagy levegőt vett és kezdetét vette a játszma. A kezében mind a három lehetséges szimbólumból volt egy és csakis a szerencséjére támaszkodva Konan felkiáltása után csapta le az első kártyát becsukott szemmel. Féle nyitotta fel újra, de megdöbbent a látványon. Azonosak voltak így következhetett a folytatás. Ismét ezzel a módszerrel csapta le számára tetszőleges papírt és ismételten meglepődött. Nyertesként jött ki a második fordulóból. A harmadik, vagyis utolsó kör következett. Egyetlen kártya maradt a kezében.