„Most mit kellene tennem? Mi volt ez az előbbi? Lehet csak szórakozik velem, vagy viszonzásra találtak érzelmeim?" - Kérdések ezrei kavarognak Kimiko fejében, amik nem hagyták nyugodni. Már a zuhany alatt állt, de a falnak dőlt és végigcsúszva rajta ült le inkább a földre. Maga alá húzta lábait és egyre vörösödő arcát próbálta elrejteni. Boldog volt, de mégsem tudta eldönteni, most Hidan játszadozik-e vele. Ismerte már eléggé, hogy soha sem lehet rajta kiigazodni, nem még eldönteni milyen hangulatában van.
- Kimiko? Minden rendben? - Kopogott be Konan, hiszen aggódott barátnőjéért. Már egy ideje bent tartózkodott és csak a víz csobogását lehetett hallani.
- I... Igen.... Vagyis azt hiszem... - Bátortalanul, de válaszolt, mielőtt még papírvirág rá rúgta volna az ajtót. Már húzta volna magát jobban össze, de nem sikerült elkerülnie, hogy az ajtó ne repüljön be. Rögtön magát takarva sikított fel és kúszott el a szoba sarkáig, de egy fokkal nyugodtabb lett, hogy Konan-en kívül más nem volt a közelben.
- MILYEN VÁLASZ AZ, HOGY AZT HISZEM? - Kiabált hangosan a lány, ami meglepő volt, hiszen nem volt megszokott tőle.
- Sajnálom! SAJNÁLOM! - Védekezett egyre hangosabban Kimiko. Kedves barátnője megszólalni sem tudott. Nem gondolta volna, hogy ennyire megbántja őt. - Sajnálom... Mostanában szétszórt vagyok teljesen. Nem vagyok önmagam. Úgy érzem, hogy kezdek megőrülni... - Zokogott még mindig a zuhany alatt.
- Én sajnálom Kiko, hogy így rád rontottam. Nem kellett volna... - Konan a törölközőt odaadta neki, majd felsegítette őt, de abban a pillanatban az ajtó ismét kivágódott. - Mi történt? Kiko-chan, minden rendben? - Ijedten rontott be Hidan, aki elképzelni sem tudta mi is történhetett. Másodpercek, de lehet, hogy egy perc is eltelt mire felfogta, nem a legjobbkor érkezett. Kimiko-t alig takarta valami.
- HIDAN! MI A JÓ ÉDES FASZOMAT CSINÁLSZ ITT? TAKARODJ KI, DE AZONNAL TE PERVERZ ÁLLAT! - Igyekezett a Yuki lány teljes testét takarni, miközben torka szakadtából kiabálta le az előtte álló zavarban lévő férfit, aki mozdulni sem tudott. Olyannyira zavarban volt, hogy azt se tudta mit csináljon, vagy inkább hova ne nézzen. Kimiko felháborodva rugdosta ki onnan a kaszást, majd hangosan csapta be az ajtót. Szaporán kapkodta a levegőt miközben érezte egyre melegedő arcát. Belepirult, hogy Hidan ennyire zavarban volt.
„Olyan aranyos, ahogyan aggódik vagy csak szimplán zavarba jön. Most már biztos, beleszerettem és egyre jobban érzem azt, hogy viszonzásra is talált." - Gondolta végig és a mosoly egyre csak letörölhetetlenebb volt arcáról.
- Kiko-chan? Vöröslő orcák? Mi a fenét történt, amiről én nem tudok? - Konan-t egyre jobban érdekelte, hogy mi folyik a háttérben. Volt egy sejtése, de nem volt benne száz százalékig biztos, hiszen mindkettejük érzelmileg instabil.
- Se... Semmi. Hidd el nekem, hogy nincs itt semmi. - Hadonászott zavarában a Yuki lány. Próbálta magát kimenteni, de tudta, hogy barátnője nem hülye.
- Engem nem vesz át! Látom mind a kettőtökön, hogy valami nagyon nem a régi. - Összefont kezekkel várta a magyarázatot.
- Jó, jó, elmondom. - Sóhajtott fel Kimiko. - Találtam egy kedves cetlit és követtem az utasításokat. Indultam volna ki a szobából, de az hirtelen kicsapódott az ajtó. Annyira megijedtem, hogy az egyensúlyom is elvesztettem, de Hidan elkapott. Mire szólhattam volna felkapott és ide hozott. Olyan volt, mint egy álom erre én megcsókoltam. Megijedtem, mert elhúzódott tőlem, de ő is meglépte és azóta teljesen zavarban vagyok. Már az elején furcsa érzések kavarogtak bennem, aztán egyre erősödtek. Most boldognak érzem magam, mégsem tudom hova tenni ezeket. - Teljesen vörös pofival mesélte el az eseményeket, ami felidézése során hevesebben kezdett verni szíve. Tudta, mit is érez valójában és ezt szerette volna a nap huszonnégy órájában.
YOU ARE READING
R I V Á L I S O K /Akatsuki ff./
FanfictionHa egy korántsem egyszerű erővel bírsz, folyamatosan magadra maradsz és az emberek csak utálni fognak. Kimiko története is így kezdődött, de volt kiút belőle, mígnem egy szervezet tagja lett. Nem érezte magát kirekesztve, mégis volt egy személy, aki...