R I V Á L I S O K /Akatsuki ff./

06. FEJEZET - DEIDARA TÖRTÉNETE

 Kimiko hatalmas mosollyal az arcán várta a választ a szőkeségtől, aki csak értetlen arckifejezéssel állt előtte.

 - Deidara! Válaszolj már kérlek... - Lengette meg kezeit gyönyörű kék szemei előtt.

 - Bocsánat... - Vakarta a tarkóját kínosan. – Kicsit elbambultam, hm.

 - Azt látom. – Bökte oldalba és az eddig kiválogatott műveit a fiú kezébe nyomta. – Segítesz nekem ezeket feltenni?

 - P... Persze, hm. – Nehezen, de csak kimondta. Kimiko mosolya letörölhetetlen volt és ezzel a boldog lendülettel állt az ággyal szembe lévő fal előtt. Gondolkodóba esett.Próbálta szabadjára engedni művészi fantáziáját.

 „Hogy lehet ez? Furcsa érzések kavarognak bennem, mióta csak szóba elegyedtünk. Elbűvölő egy teremtmény és mégis olyan törékeny. A személyisége pedig egyszerűen magával ragad. Melegséget áraszt olyannyira, hogy nem akarok tőle elszakadni. Amikoregyütt utaztunk idefele, már akkor éreztem, tudta, ez egy erős barátság kezdete lesz." – Merült el gondolataiba Dei miközben a lányt nézte.

 - Egész nap ott fogsz ülni és nézed, ahogy a falat pingálom, vagy felemeled a lusta segged és segítesz nekem. – Csípőre tett kezekkel, mérges tekintettel szólt Deidara-nak, aki rögtön visszazökkent a valóságba. Végigmérte a lányt és ismét elfogta a félelem.

 - Hurrá... Már nem csak Pein-től, de tőled is lehet tartani, hm.

 - Ne vágj már ilyen fejet! Hallod? Inkább ragaszd fel arra a falra azokat. – Utasította Kimiko a szőkeséget munkára, aki hatalmasat sóhajtva állt neki a kiadott feladatának. A szőkeség beadta a derekát és egy szó nélkül elkezdte a helyére ragasztgatni a „mesterműveket". Sosem gondolta volna, hogy az ő saját művészetén kívül létezik még inkább tehetségesebb alkotó. Fájt magának beismernie, de a saját munkái nem érnek fel Kimiko alkotásaihoz. Minden rajzát figyelmesen szemügyre vette és teljesen ámulatba ejtette ez a tehetség, de amikor a lányra pillantott még inkább megingott saját tehetségében. Egy ecset és egy kis festék segítségével dobta fel a szoba szürke és komor hangulatát.

 - Azta... Honnan van ilyen tehetséged, hm? Az én csodás művészetem eltörpül a tiéd mellett, hm. – Rogyott össze csalódottságában mire Kimiko meglepett arccal figyelte a szőke kirohanását. Hangos nevetésben tört ki a lány.

 - Mi az, hogy eltörpül a művészeted? Ezt nem is nevezném annak, hiszen a tiéd sokkal fantasztikusabb. – Nevetett tovább Kimiko és mintha egy villanykörte kigyúlt volna a fejecskéjében. – Mit szólnál, ha egy kicsit jobban megismernénk egymást? Magadról nem is meséltél idefele jövet.

 - Remek ötlet, hm! Akkor kezdem én! – Vágott bele Deidara a mondandójába. – Nos... Én Iwagakure-i shinobiként a robbantó hadtest tagja voltam, hm. Robbantó stílusú kekkei gengai-val rendelkezem. Szeretem az agyagszobrászatot és ezt a két tehetségem összegyúrva igazi művésszé fejlesztettem magam. Robbanó agyagot használva megtaláltam azt a művészetet, amire mindig is vágytam viszont kontrolálni kezdtek és megszabták, hogy mit csinálhatok és mit nem. Megszöktem a faluból és bombázóként kínáltam szolgáltatásokat a különböző országok felkelőinek, de a szervezet megtalált. Pontosabban Sasori, Kisame és Itachi jöttek el értem és kínáltak fel egy helyet az Akatsukiban. Nem akartam elfogadni, de mint már te is ismered Pein-t, ha nem csatlakozol, meghalsz, de elfogadtam az Uchiha feltételét. Ha nyerek, elengednek és nem fognak többet keresni, ha viszont vesztek csatlakoznom kell hozzájuk.

 - Bocsi, hogy közbevágok, de ezek szerint vesztettél.

 - Uchiha Itachi igazán erős ellenfélnek bizonyult, hiszen a sharingan kivételes előnyt jelent neki. A mai napig nem bírom elviselni, hogy olyan könnyen legyőzött, ezért életem végéig a halálára fogok készülni. Tudom, hogy egy sharingannal esélyem sincs, de a bal szemem genjutsu ellen fejlesztem és a C4 létrehozására szolgáló eszközök kidolgozása a célom. Mindezeken felül egy igazán kedves személyiség vagyok, de csak a művészetemnek élek. Röviden ennyi, hm. – Fejezte be magáról az ismertetőt büszkén kihúzva magát.