*Hasi szemszöge*
Teljesen kétségbe voltam voltam esve és hirtelen nem tudtam, hogy mit csináljak,csak álltam ott és gondolkoztam. Nagyon rossz előérzetem támadt, ezért felkaroltam Atit és elindultunk kifelé a mosdóból. Sietni akartam, de a legjobb barátommal, akit az imént csaptak le nem volt túl egyszerű feladat. Rettentően bántott, hogy neki is baja esett és az is, hogy az öcsém nyomtalanul eltűnt. A család az egyik legfontosabb dolog az életemben és az öcsémet elrabolják erre.
Már majdnem az asztalhoz értünk ahová Nóri helyet foglalat amikor feltűnt, hogy nincs az asztalnál . Gyorsan leültettem Atit egy székre és megpillantottam egy pincért aki odajött hozzánk amikor megérkeztünk és akkor is körbe sétált mikor megjöttünk. Abban bíztam, hogy ha ő fel-le sétál akkor biztosan látott vagy hallott valamit.
- Elnézést nem tudja, hogy hova lett innen a szőke hajú lány? - érdeklődtem idegesen.
- Nem. - jelentette ki.
- Ha tud valamit mondja el, kérem. - kérleltem tovább.
- Nem szokásom kihallgatni az embereket, de hallottam valamit.
- Mit?
- Azzal a fiúval távozott aki magukkal jött, aki hasonlít magára. Azt állította neki, hogy maga azt mondta, hogy jobb lesz ha keresnek egy jobb helyet és menjen vele, mert maga a hátsóajtónál már távozott. Hozzáteszem elég furcsán viselkedett a fiú, mintha nem is ő akarta volna, hogy vele menjen a lány. - mesélte a pincér.
Törni kezdtem a fejemet és arra jutottam, hogy igaz lehet az utolsó mondata miszerint nem is ő akarta, hogy menjenek, mert a testvére nem tenne ilyet. Nem üttetné le a legjobb barátomat, nem játszaná meg az elrablását és nem rabolná el a barátnőmet. Valami nagyon nem volt rendben ezzel az egésszel. Ennek ember rablásnak kell, hogy legyen gondoltam magamban.
Sokat filóztam, de úgy döntöttem, hogy értesítenem kell a rendőrséget és így is tettem. A telefonban a hölgy nem volt túl kedves és azzal próbált nyugtatni, hogy biztos a két fiatal csak elment egyet sétálni kettesben. Na de miért mennének ők kettesbe sétálni? Nagy nehezen, de sikerült rávennem, hogy kezdjenek utánuk nyomozni és én sem ültem tétlenül.
* Nóri szemszöge*
Már éppen indultunk volna a kocsi felé amikor egy Hasi hangjához hasonló hang szólította. Hirtelen hátra fordultunk és mintha csak őt láttam volna egy fiatalabb kiadásban, az öccse volt az Joci. Kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Végül Hasi meghívta őt oda ahova megyünk amiről nekem fogalmam se volt igazából. Először nem akart velünk jönni, merthogy nem akar zavarni, de megnyugtattam,hogy nem zavar egyáltalán, amin mindketten meglepődtek.
Nem húztuk tovább az időt beültünk a kocsiba és útnak indultunk. Egy igen elegáns és szép étterem előtt álltunk meg . Igazából nem éreztem magam túlzottan jól, de nem akartam elrontani mások kedvét ezzel. Valószínű, hogy neki is feltűnt, mert egy szót se szóltunk egymáshoz az odaúton.
Amikor bementünk az ajtón a fiúk, Hasi kivételével elszivárogtak a mosdóba, mi pedig kint maradtunk és helyet foglaltunk egy asztalnál. Felvetettem neki, hogy nagyon hasonlítanak egymásra és még a hangjuk is, de ő csak elviccelte a dolgot.
Már sok idő eltelt,de Atiék még mindig nem jöttek vissza, ezért Hasi utánuk ment, én pedig csak vártam és az étlapot lapozgattam.
Amikor hirtelen megjelent egyedül Joci és közelíteni kezdett felém. Volt egy fajta furcsa érzésem ott akkor vele kapcsolatban. Olyan furcsán viselkedett mintha valamit titkolna vagy valami történt volna.
- Hát a többiek? - kérdeztem aggódva.
- Öm.. Hasi azt mondta jobb lesz elmenni egy másik helyre, mert nem valami modern és nem is korszerű. - vágta rá zavartan.
Ez nekem gyanús volt és a viselkedése is ezért folytattam a kikérdezését:
- És hol van Hasi?
- A hátsókijáraton kimentek Atival és megkért engem, hogy jöjjek be és kísérjelek ki. - magyarázta most már meggyőzőbb hangon.
Így belementem a dologba bár még mindig voltak kétségeim a dologgal kapcsolatban.
Viccesen nézett ki, hogy átkarolt és így sétáltunk ki az étterem elé, ahol valaki egy hirtelen mozdulattal valamivel elkábított. Éreztem, hogy valaki felkapott a földről és beraktak egy autóba, de azt is éreztem, hogy van mellettem valaki. Beszélgetés zaja hallatszott, de egy árva szót sem értettem és nem is voltam magamnál. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy most bajban lehetek és nincs itt Hasi, hogy megmentsen és nem vagyok magamnál, hogy megszökjek, elmeneküljek vagy csak szimplán leverjem azt a mocskot aki elkábított. Aggódni kezdtem, hogy mi lesz a kicsikkel és azon töprengtem, hogy benne van-e Joci keze ebben a dologban, de arra a következtetésre jutottam, hogy ez lehetetlen.
Amikor hirtelen nagyot zökkent az autó és a fejemnek egy másik fej koppant. Nem voltam túl rózsásan előtte se, de ez a koppanás rátett még egy lapáttal. Kinyílt az ajtó csak a szemeim nem és valaki ismét felkapott és akkor abban a pillanatban ténylegesen elájultam és gondolkodni sem tudtam tovább.
Szörnyű fejfájással ébredtem arra, hogy valakivel össze vagyok kötve. Nem emlékeztem semmire csak annyira, hogy valaki elkábított...
*Hasi szemszöge*
Gyorsan hívtam egy mentőt Atinak, mert jobbnak éreztem, hogyha kivizsgálják és amúgy se tudna most így segíteni a keresésben, majd felhívtam Wundit, aki épp ráért és azt mondta szívesen segít. Fogtam a telefonomat és átküldtem neki Nóriról és Jociról egy képet, hogy tudjon kérdezősködni az utcán. Én elindultam jobbra és ő pedig balra, hátha valamelyikünk szerencsével jár gondoltuk magunkban.
Már legalább egy órát bóklásztam az utcán, de senki nem látott semmi gyanúsat és Nóriékat sem. Kezdtem feladni a reményt és a keresést amikor hirtelen jött egy telefon hívásom.
- Halló? - szóltam bele zavartan.
- Szevasz! Nálam van a csajod meg az öcséd. Ha élve szeretnéd még őket látni akkor fejenként öt millió forinttal jössz nekem, ha nem hozod holnapra a pénzt akkor először a testvéreddel végzek aztán a barátnőddel. A helyedben átgondolnám. - fenyegetett meg.
- Ki vagy te és mit tettél a családommal?
- Én most nem ezt a kérdést tenném fel, hanem hogy hova kell vinnem a pénzt.
- Egy forintot nem fogok neked adni és ha megtalállak márpedig megfoglak, akkor nem fogok magamért jótállni! - fenyítettem be bár kicsit aggódtam a kijelentésem végett.
- Gondolt ezt jobban át, haver. Később felhívlak, hogy hova kell hoznod a zsét és ha nem hozod te fogsz rosszul járni. - azzal letette a telefont.
Visszajött Wundi és értetlenül nézte a csalódott ábrázatomat, én meg csak a földet bámultam, de aztán eszembe jutott egy ragyogó ötlet és a telefonomhoz nyúltam.
- Mi az Hasi? Rosszabban nézel ki, mint az előbb. - aggódott értem Wundi.
- Semmi, az előbb hívott egy zsaroló és azzal zsarolt ha nem viszek pénzt nem látom többé Jocit és Nórit, de van egy ötletem. - kezdtem neki mesélni miközben bepötyögtem a rendőrség telefonszámát.
- És mi a terved?
- Azt mondta az alak, hogy még hívni fog, tehát kitudom nyomoztatni, hogy honnan jött a hívás és ha kiderül honnan jött odamegyek és ketté töröm mint egy ropit.
- Gondolod, hogy az erőszak megoldás?
- Nem, nyilván nem, de most eléggé ideges vagyok. - jelentettem ki miközben leültem egy padra és már hívtam is a rendőreit.
Aznap nem igazán akartak velem együttműködni a rendőrök, de ezúttal is sikerült őket meggyőzni, hogy a tervem beválhat és megmenthetjük őket. Bár kinek lenne kedve két ünnep között más bájával foglalkozni. Beállították, hogy látni tudják a hívás honnan jön és nekem csak várnom kellett, hogy hívjon és pár másodpercig eltartson a beszélgetés, hogy pontosan betudják mérni a tartózkodási helyüket.
Nagyon sok idő eltelt, de nem történt semmi, amikor egyszer csak hirtelen csörögni kezdett a telefonom, de meglepő módon nem a zsaroló volt.
*Nóri szemszöge*
Borzasztóan fájt a fejem és ötletem se volt, hogy kivel vagyok összekötve, de amikor észrevette, hogy elkezdek mocorogni ő is mozogni kezdett majd hirtelen meg is szólalt:
- Nóri! Jól vagy? - kérdezte aggódva egy ismerősnek tűnő hang.
- Igen, azt hiszem megvagyok. - feleltem kissé bizonytalanul.
- Hala a Istennek! Úgy aggódtam miattad.
- Hasi te vagy az? - kérdeztem teljesen összezavarodva.
- Nem, Joci vagyok és sajnálom, hogy segítenem kellett nekik. - kért bocsánatot kétségbeesett hangon.
Nem igazán értettem miről van szó és nem is nagyon emlékeztem. Mi az a dolog amiben segített nekik? Ő is ide van kötve és nem tudjuk, hogy miért vagyunk itt és hogy meddig.
- Nem értelek és nem is emlékszem szinte semmire. - szólaltam meg végül.
- Én csaltalak ki az étteremből, de csak azért, mert megfenyegettek, hogyha nem teszem meg akkor megölik Hasit. - mesélte és éreztem, hogy sírni kezd.
- Ugyan, ne sírj. Jobb lenne ha kitalálnánk valami jó ötletet és eltűnnénk innen,de mihamarabb, mert nem tesz jót négyünk közül senkinek se. - szóltam el magam a nagy buzdításomban.
- Négyünk? - kérdezte meglepve.
- Igen, négyünk. A bátyád apa lesz, de ez most a mi helyzetünkön nem segít. Szóval gondolkozz inkább, hogy hogyan fogunk innen megszökni.
Akkor hirtelen eszembe jutott, hogy van a zsebembe egy bicska. Gyorsan a kezemmel ügyeskedve elvándoroltam a zsebemig és kirántottam belőle a bicskát, majd óvatosan a kötélhez húztam és megkértem Jocit, hogy segítsen kinyitni valahogy. Nagy nehezen sikerült is kinyitni és el is tudtam váni a kötelet, de azzal nem számoltam, hogy az ajtó zárva lesz és nem fogunk tudni kijutni rajt. Gondolkodni kezdtem és a másik zsebemhez kaptam és azzal kellett szembesülnöm, hogy amatőrökkel van dolgunk, mert a telefonomat nem vették el.
Mosollyal az arcomon mutattam Hasi öccsének, hogy ezek az idióták ezt elfelejtették lenyúlni. Aztán gyorsan megkerestem Hasi telefonszámát és azonnal hívni kezdtem bár halványlila gőzünk sem volt arról, hogy hol vagyunk.
- Halló? - szólt bele szomorú hangon.
- Hasi, segítened kell! - szóltam bele rémülten.
- Nóri? Ó Istenem már azt hittem soha sem hallhatom többé a hangodat.
- Én is örülök, hogy hallak, de nincs vesztegetni való időnk. - figyelmeztettem.
- Próbáld kicsit még tartani és akkor kinyomozzuk, hogy hol vagytok. - mondta rekedtes hangon.
Próbáltam én tartani, de csak fél percig sikerült, mer lépteket hallottunk és muszáj volt letennem. Jól is tettem, hogy eltettem a telefont, mert megjelent a zsaroló aki nagyon meglepődött amikor meglátta, hogy kivagyunk félig szabadulva én pedig a személyén voltam meglepve..
