Elég hamar megérkeztünk Győrbe ami meg is lepett rendesen. Arra ébredtem, hogy leállt az autó motorja. A lakásba megfogtam pár régi bőröndömet és elkezdtem belepakolni a legfontosabb dolgaimat. Néhány nyomtatott képet otthagytam Hasiról a szekrényen.
Hasi kihordta a csomagjaimat a kocsiba, én pedig fogtam egy öltözet ruhát és a fürdőbe vonultam vele. Tudom, hogy előtte is átöltözhettem volna, de furán vette volna ki magát ha elkezdek előtte vetkőzni. Próbáltam sietni, mert másnap nagyon sok dolgunk volt Pesten.
Mikor kiléptem a fürdőből furcsa volt, hogy nem találtam sehol se a szőke hercegemet. Mindenhol kerestem, de sehol se találtam. Aztán kimentem a lakásajtaja elé és meg is találtam a szőke hajú barátom és azzal a kígyó szomszédommal beszélgetett. Kitudja megint mivel tömte tele a fejét, az a nő mindig valótlan dolgokat terjeszt rólam, mert valamiért utál engem.
Gyorsan megzavartam a beszélgetést:
- Maga már megint mit hazudott össze rólam?
- Én az igazat mondtam! Maga egy szégyentelen nő! - kezdett károgni.
- Maga meg egy kotnyeles vénasszony! - szóltam vissza, majd megragadtam Hasi kezét.- Gyere menjünk, szerelmem!
- Vicces kislány vagy te! Múltkor mikor nem volt itt ez a gazdag ficsúr a másiknak is ezt mondta? - kötött belém.
- Nem érdekel mit mond! Nem érdekel, hogy sérteget! De a párom előtt nem mondjon már ilyen sületlenségeket! - akadtam most már ki teljesen.
- Nem hát, mert tudja, hogy az igazat mondom! - folytatta a kavarást.
Erre már Hasi is megszólalt:
- Fejezze be! Ne sértegesse a barátnőm!
Azzal még szorosabban megmarkolta a kezemet és visszasétáltunk a lakásba.
Nem tudtam pontosan még mikkel traktálta, de láttam a szemében, hogy nem hitte el amiket mondott neki és ennek én nagyon örültem. Annyira szeretem ezt az embert és nem akarom elveszíteni őt egy ilyen károgó varjú miatt.
Miután becsukta maga után az ajtót, aranyosan a falnak nyomott. A torkomban dobogott a szívem, amikor egy laza mozdulattal eltűrt pár rakoncátlan hajtincset az arcomból.
- Nem hiszek ennek a hölgynek. Szeretlek és tudom, hogy te is szeretsz engem. - szólalt meg végül.
- Persze, hogy nem igaz, én csak téged szeretlek. Amúgy meg soha semmi nem történt köztem és a között az alak között. Soha nem feküdtem le vele és nem is szerettem, mint téged. -vallottam be neki.
Továbbra is a falnak voltam préselve, amikor oda hajolt a fülemhez, a meleg leheletétől még a hideg is kirázott. Meleg ajkai a nyakamon voltak, amikor visszatért a fülemhez és bele súgta:
- Szeretlek.
Ismét rázni kezdett a hideg, de fel kellet magamat rázni mielőtt teljesen beindultam volna.
- Szeretlek, de holnap sok dolgunk lesz. Indulnunk kéne. - javasoltam miközben próbáltam kiszabadulni.
- Most úgy sem tudunk haza menni, mert már későre jár és ilyenkor már nem tudok tökéletesen vezetni. Jobb lesz ha ma itt aluszunk és korán felkelünk így visszaérünk a vizsgálataidra. - felelte kéken csillogó szemeivel.
- Tehát itt kell maradnunk aludni? - kérdeztem vissza huncutan.
- Hát.. őszinte leszek, én nem csak aludni szeretnék veled ma este..
- Hát mit szeretnél szívem kuglófjának egyetlen mazsolája? - folytattam az incselkedést.
- Téged! - felelte, majd hirtelen megcsókolt.
Forrt közöttünk a levegő, és már én is tudtam, hogy itt nem csak alvás lesz hanem annál sokkal, de sokkal több. Mikor az ajkunk elvált egymástól szóra nyitottam a számat:
- De hiszen én már a tiéd vagyok!
- Tudod, hogy nem úgy értettem. - mondta széles mosollyal az arcán.
Nem bírtam tovább így most én csókoltam meg őt és egy csodálatos éjszakát töltöttünk együtt.
Ledobtam a pólómat, majd az övét is. Gondoltam magamban kár volt felvennem az imént.
Izmos hasa megfeszült mikor végig simítottam. Hamarosan a többi textil is lekerült és elvándoroltunk a hálószobáig.
Egymást átölelve mély lélegzeteket vettünk. Ez a fiú hihetetlen és én hihetetlenül szeretem őt. Olyan ez az egész mint egy szép álom és bármelyik percben megszólalhat az ébresztő,hogy mindent elrontson. Csodás este, csodás fiú, csodás együttlét, de ez pár pillanat alatt széteshet.
Még mindig az van bennem, hogy ő túl tökéletes hozzám és jobbat érdemel nálam, de van valami amiről nem tud és szerettem volna ha megtudja.
- Be kell valljak neked valamit. -kezdtem bele.
- Mit? Nem volt jó? - kérdezte megrémülve.
- Nem, csodálatos volt és te is az vagy. Másról van szó és úgy érzem ideje tudnod róla. - folytattam és egy nagyot nyeltem ezután.
- Mi az? Most már kíváncsivá tettél.
Felültem és ő is felült és nagy kék szemekkel rám meredt. Nem értette, hogy mi az a nagyon fontos amit elakarok mondani neki. Láttam az aggodalmat az arcán, ezért lassan bele is kezdtem, hogy elmondjam neki a lényeget.
- Figyelj én nem feküdtem le azzal az alakkal..
- Tudom, már mondtad. - karolt át hirtelen.
- Nem, nem érted, nem ez a lényeg, mert azt még nem mondtam el. - mondtam kicsit úgy mintha össze lennék zavarodva.
- Nyugodj meg, szerelmem és mond el nyugodtan azt amit szeretnél. Csupa fül vagyok. -felelte kedvesen és megsimogatta az arcomat.
Lehet, hogy ez így másnak nem nagy dolog, de nekem akkor ott az volt és féltem, hogy kinevet emiatt, bár tudtam, hogy ő nem ilyen. Ezért folytattam:
- Amikor először együtt voltam veled.. Tudod úgy mint most.. - egy pillanatra elakadt a szavam.
- Igen. Mondd nyugodtan amit akarsz. Mellékesen akkor is teljes szívemből szerettelek már. - bátorított tovább.
- Nem tűnhet nagy dolognak és nem is tudom miért húzom itt. Tudnod kell, hogy nekem te voltál az első. -nyögtem ki végre, majd egy nagy levegőt vettem.
Láttam az arcán a meglepettséget, de éreztem, hogy nem zavarja ez a tény. Ugyan az a csillogás megmaradt a szemében és olyan édesen nézett rám, hogy majdnem elolvadtam.
