Meglepetten néztünk egymásra mindhárman. Én legszívesebben a homokba dugtam volna a fejemet. Hirtelen nem tudtam, hogy mit is kellene felelnem a kérdésére, majd csak ennyit mondtam:
- Edina kettesben hagynál minket?
- Persze.- felelte és visszament az étterembe.
Gyorsan összeszedtem a gondolataimat, de Hasi elég dühösen nézett rám és ez teljesen összezavart. Közeledni próbáltam felé, de ő meghátrált, majd ismét közeledni próbáltam, de akkor meg sem mozdult. Arra gondoltam, hogy meg kellene csókolnom, de akkor megint összezavarnám magamat is és őt is így tehát csak megsimogattam az arcát.
- Miért akartál megszökni? - kérdezte ismét.
- Figyelj lehetek őszinte veled?
- El is várom tőled, hogy az legyél. - jelentette ki még mindig kissé dühösen.
- Ha tovább hallgattalak volna odabent, akkor meggyőztél volna arról, hogy itt maradja, de nekem vissza kell mennem Győrbe. - mondtam neki őszintén bár az a rész nem volt igaz, hogy vissza kell mennem.
- Tehát azt akarod elhitetni velem, hogy az én hibám és hogy még a végén itt maradnál emiatt?Miért lenne neked akkora baj ha itt maradnál? Nem értelek és ez kiakaszt. - morgott kissé.
- Mert nekem ott az életem. - ismételtem a szokásos mondatom.
- Ott az életed? Persze! Kérdeznék én tőled valamit.. Van ott valakid, hogy ennyire vissza vágysz oda vagy mi van veled? - kérdezősködött ingerülten tovább.
- Nincs ott senki. - feleltem.
- Akkor miért akarsz ennyire visszamenni oda? - folytatta a kérdéseit.
- Mert van egy alkalmi munkám egy bárba ahol énekelek és kezdődik a munka a jövőhéten. -magyaráztam.
- Miért olyan fontos az a munka? - érdeklődött tovább.
-Mert jelenleg abból élek.
- Nem kellene abból élned ha hozzám költöznél.
- A barátok nem költöznek egymáshoz tudtommal.
- Akkor ne csak a barátom legyél, legyél annál több. - ajánlotta fel.
- Tudod jól,hogy ez nem így megy.-emlékeztettem.
- Mindig van valami kifogásod? Legalább ígérd meg, hogy átgondolod és én meg megígérem, hogy meglátogatlak Győrbe és a munkahelyeden is. - kérte.
- Ez nem kifogás, de egyenlőre nem tudok több lenni neked, mint a barátod. Megígérem.
- Szeretsz? - vágta hozzám a kérdést ismét.
- Persze, hogy szeretlek. - feleltem.
- Akkor mi a probléma? Mi akadályoz minket? Miért teszel állandóan a friendzónába? -faggatott tovább.
- Pár napja ismersz...holnapután meg kitalálod,hogy eljegyzel mi? Pedig mondtam!
- Semmi sincs kizárva .- vágta rá egyből.
-A dolgok nem így mennek, de nem akarok vitázni veled. - jegyeztem meg, majd elindultam az étterem felé.
- Most hova mész?
- Edináért és keresünk egy szállodát magunknak. - jelentettem ki, majd folytatni akartam utamat befelé,de megragadta a karomat és visszahúzott.
- Nem aludhatsz szállodába! - kiáltott fel erőteljesen, majd ismét bedobta magát és közeledni kezdett a fülemhez: - Velem kell lenned ma is.. ma éjjel is.
Ettől a mondattól még a hideg is kirázott. Éreztem, hogy van igazság abban, amit mondott és tudtam, hogy így is kell tennem, de azt is tudom, hogy holnap mindennek vége. Én vissza megyek és ő nem tartja meg azt amit ígért. Elfelejt, talál valaki mást és én ismét csalódom.
Emlékeztem a papám szavaira 'Mindig a mának élj', tehát belementem a dologba.
- Eressz először is el! - parancsoltam rá.
-Ne haragudj,nem akartam durva lenni.-kért bocsánatot.
- Nem voltál durva. - mondtam,majd beletúrtam a hajába.
- A barátok ezt sem teszik. - viccelődött.
Erre én hátba vágtam és kézen fogva elindultunk befelé. Edina annál az asztalnál ült, ahol a szőkésem előtt ültünk és nagyban a telefonját babrálta csak akkor nézett fel mikor odaértünk hozzá.
- Á szóval szent a béke? - kérdezte kikerekedett szemekkel mikor meglátta, hogy fogjuk egymás kezét.
- Nem is volt harag. - vágtam rá.
- Nekem nem úgy tűnt. - heccelt.
- Lányok! Ideje indulni, holnap délután elviszlek titeket Győrbe, hogy ne kelljen vonatoznotok. -szólt közbe Hasi.
- Mondtam, hogy ez a fiú egy úriember! - kiáltott fel Edina.
- Valami olyasmi. - jegyeztem meg.
- Valami olyasmi? - kérdezett rá, majd elengedte a kezemet.
- Jó tényleg az vagy. - javítottam a helyzetemen.
- Azért ám! Na megyek az autóért csak előbb rendezem a számlát. - mondta, majd el is indult mi pedig követtük.
Olyan ő nekem mint Tessának Hardin.. kissé toxikus, de nélküle már nem lenne ugyanaz és ez az amitől félek. Az se megoldás ha vele maradok vagyis egyenlőre nem megoldás, de aztán ki tudja.
Kifelé az ajtón már nem fogtuk egymás kezét. Ő előttünk ment és én végig mertem őt. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes? Erre születni kell. Ismét lovagias volt és mindkettőnknek kinyitotta az ajtót, majd ő is bepattant és egyenesen a szállodához vitt minket, ahol Edinának fizeti a szobáját.
- További jó mulatás! - mondta kacsintva Edina és már indult is befelé az ajtón. Én meg csak szótlanul ültem egészen Hasi hazáig.
- Miért akartad, hogy itt aludjak? - érdeklődtem pedig tudtam rá a választ.
- Mert ez volt most a szívem legnagyobb vágya. - felelte egy hatalmas mosoly kíséretében.
- Ez nagyon költői volt. - vágtam rá mosolyogva.
- Az is akart lenni.
-"Ő sokkal inkább én, mint jómagam. Bármiből van is a lelkünk, az övé s az enyém egy." - idéztem.
- Könyvekből akarsz idézni? Mi a kedvenc könyved?
- Soroljam?
- Persze. - felelte izgatottan.
- A Pál utcai fiúk, Miután, Mondjad, Atikám! - soroltam büszkén.
- Oha tehát én is a kedvenced vagyok. - mondta huncuttan.
- El ne bízd magad. - böktem rá.
Azzal mindketten kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a bejárati ajtó fe,l amikor meghallottam a kutya ugatás és hirtelen leesett, hogy van egy kutyája is.
- Neked van kutyád? - érdeklődött.
- Győrben sajnos nincs, de a faluba ahonnan származom ott igen. - meséltem.
- Értem.
Az este meg koránt sem ért véget. Sokat beszélgettünk, meséltem a bárról ahol énekelek és megkért arra, hogy valamit énekeljek, de azt mondtam neki, hogy fáj a torkom. Csodálatos módon elhitte vagy csak nem akart veszekedni velem. Nagyon későre jár mikor elmentem zuhanyozni ő addig valahol ott tartózkodott ahol reggel az üzenetet hagytam neki.
*Hasi szemszöge*
Miután haza jöttünk az étteremből jól alakult minden. Mostanában nem éreztem magam ilyen jól. Sok mindent megtudtam róla még azt is, hogy hat évvel fiatalabb nálam, de a kor nem számít kivéve ha sajt vagy. Megértem, hogy énekeljen nekem valamit, de kamuzott, hogy faj a torka pedig én annyira kíváncsi lettem, hogy milyen is a hangja. Aztán elég késő lehetett mikor úgy döntött elmegy zuhanyozni én pedig fel-le járkáltam, amikor találtam egy papírost az asztalon az volt a külsejére írva : Hasinak
Hirtelen kibontottam és olvasni kezdtem ez állt benne :
"Sajnálom, hogy bunkó viselkedtem veled pedig te egy nagyon jó ember vagy. Remélem nem haragszol rám és megtudsz bocsátani. Szeretlek. xx Nóri ui: Jó volt az éjszaka"
Azta ezt mikor írhatta. Most nem az biztos, hiszen ezt el is tudta volna mondani. Talán reggel, amikor elmentem az autóhoz. Gondolkodás nélkül fogtam magam és bementem a fürdőbe. Pont végzett és már fel volt öltözve, amikor közelebb léptem hozzá és bele néztem jó mélyen a szemébe. Kicsit furán nézett rám majd megszólalt :
- Baj van?
Egy pillanatig nem jöttek a szavak a számra így csak álltam ott mint a cövek, majd összeszedtem magam és megszólaltam:
- Nem tudom mit mondjak.
-Kezd az elején. - javasolta.
- Most olvastam a leveledet. - vallottam be.
- Igen. És?
- Nem haragszom rád, bár néha elég kiakasztó tudsz lenni.
- Ez rád is igaz.
Mindketten közeledünk egymáshoz és átöleltük egymást, majd ő vette át az én szerepemet és közel nyomult a fülemhez és bele súgta :
-Be kell vallanom valamit... Hiányozni fogsz és szeretlek. Remélem hamar meglátogatsz.
Miközben ezeket mondta a hideg és a meleg egyszerre rázott ki. Aztán hátrább lépett.
-Ne aggódj hamarabb ott leszek nálad, mint te azt gondolnád. - nyugtattam meg.
-Ennek örülök pülssmackó. - vágta rá.
*Nóri szemszöge*
Épp sikerült végeznem a zuhanyzással mikor hirtelen be lépett az ajtón. Nagyon meglepődtem és megkérdeztem tőle, hogy van-e valami baj. Nem válaszolt semmit csak állt előttem mint aki földbe gyökerezett. Aztán mintha történt volna valami és megszólalt. Kis bátorítással kibökte, hogy nem haragszik. Tehát olvasta a levelemet. Kicsit hecceltük még egymást aztán megfogta a kezemet és oda sétáltunk az ágyhoz.
- Ma nem a földön alszunk. - jelentette ki.
- Oké, főnök. - hecceltem még egy kicsit.
Én el is tettem magam holnapra ő pedig elment zuhanyozni. Mire vissza ért én már aludtam és éreztem, hogy nyomott egy puszit a homlokomra én pedig valamit motyogtam álmomban :
"Én is szeretlek, Hasi és mindig is szeretni foglak.."
*Hasi szemszöge*
Kézen fogva jöttünk ki onnan és parancsba adtam, hogy ma biztos nem a földön fogunk aludni amibe bele is egyezett. Aztán ő lefeküdt én pedig elmentem lemosni magamról a koszt. Mire visszatértem már nagyban aludt. Olyan aranyos volt, hogy muszáj volt homlokon puszilom, majd lefeküdtem mellé és arra lettem figyelmes, hogy valamit motyog:
"Én is szeretlek, Hasi és mindig is szeretni foglak.."
Ezt meghallva boldogsággal aludtam el átölelve őt ....
