Hamar elaludtam és csak azt vettem észre, hogy valaki átölelt. Ki lett volna más mint a házigazda Hasi. Nem reagáltam rá nagyon semmit csak megfogtam a kezét. Békésen aludtunk, amikor egyszer csak fordult a helyzet ő elfordult és én öleltem őt, mint az első éjszakán. Milyen hihetetlen is, hogy vannak a mai világban olyan fiúk is,akik nem csak kihasználni akarnak.. Ő pont ilyen volt, pedig kihasználhatta volna, hogy ott vagyok, mert sokkal erősebb nálam. Sok rossz fiúval volt dolgom, de ő egy Földre szállt angyal.
Aztán reggel tájékán éreztem, hogy eltűnt mellőlem. Forgolódni kezdtem, majd lassan kinyitottam a szemeimet és tényleg nem volt ott. Nagyon megijedtem egy percre, hogy csak álom volt az egész, aztán rájöttem, hogy nem álmodhattam, mert nem a saját szobámba illetve ágyamban vagyok. Egy ideig még ültem az ágyon, mert elég kábának éreztem magamat. Kicsit összekapartam magamat és kikeltem onnan és gyorsan megágyaztam. Morajlást hallottam a konyha felől és dörmögést, mármint beszélgetést, de semmit nem lehetett belőle érteni. Lassan lopakodva elindultam a hangok irányában. Hasi a konyhában tevékenykedett és kihangosítva beszélgetett Wundival:
- Figyelj,szerinted nagy gáz ha mára beteget jelentek? - kérdezte Hasi.
- Beteg vagy? - érdeklődött meglepett hangon Wundi.
- Igazából nem, de kellene ez a mai nap. - felelte kurtán.
- Aha egy lány van a dologban. - esett le neki a húsz filléres.
- Nem egy lány, hanem ő. Tudod szőke alacsony, Nóri. - magyarázta mosolyogva.
- Mi az mégis marad veled Pesten? - kíváncsiskodott tovább.
- Nem, épp ezért, el kell vinnem őket Győrbe. - felete kissé lehangoltan.
- Képes vagy elvinni őt? - kérdezte tőle furcsállva.
- Bármire képes lennék érte.
- Még csak most ismerted meg. Azt mondtad te is össze vagy kicsit zavarodva... Figyelj adok egy tanácsot a kérdésedre vonatkozón. Tégy mindig úgy, ahogy jónak látod! Most mennem kell, majd beszélünk. Helló!
-Köszi. Helló!
Letették egymást, de még mindig nem vette észre, hogy az ajtó mögött vagyok, annyira el volt foglalva a reggeli készítésével. Arra gondoltam, hogy meglepem így reggel. Oda osontam mögé hátulról és eltakartam a szemeit.
- Jó próbálkozás kisasszony, de csak ketten vagyunk a házban! - mondta, majd megfordult és a szemembe nézett.
- Csaló! - mondtam nevetve.
-Amúgy a telefonod egész reggel csipogott volt volt három nem fogadott hívásod "barom'-tól és valamiket irkált is,de nyugi nem vettem fel és nem is olvastam el,de azért kíváncsi vagyok ,hogy ki ő.-mesélte.
- Ő az, akit a hátam közepére sem kívánok! - jelentettem ki kissé dühösen.
-Az exed? - kérdezte aggódva.
- Isten mentsen. Hagyjuk és ne firtassuk inkább. Inkább azt mond el mit ügyködsz itt? - tereltem a témát.
- Rendben, ahogy akarod, de tudod, nekem bár mit elmondhatsz. Kérem szépen én tojást sütök.-mondta büszkén.
- Tudom. Legalább fradi tojást?- érdeklődtem, mert biztos voltam benne,hogy nem tudja mit jelent.
- Micsodát? Nem, nem sütöttem bele a fradi focistáit. - nézett rám furcsán.
- Nem is kell abba. A fradi tojás nálunk falun az, hogy minden van benne. - magyaráztam.
- Á értem,de itthon csak sajt volt és egy kis bacon, szóval nem mondanám annak.
Azzal tálalta az ételt, én pedig megvizsgáltam a telefonomat és láttam, hogy édesanyám is egy csomószor keresett. Igazán beszélnem kellene vele ,mert már biztos halálra izgulta magát miattam. Az elmúlt napokban csak kerülgettem, mint a forró kását ami nem igazán helyén való.
- Francba! - csúszott ki a számon.
- Baj van? - nézett rám aggodalmasan.
- Nem vagyis igen. Igazából nem tudom. - hadartam össze a szavakat.
- Oké, nyugodj meg és lassan mondd el, hogy mi a baj. - próbált nyugtatni ezzel.
- Anyám halálra izgulhatja magát miattam, amikor nekem itt arany életem van.
- Beszéljek vele? - kérdezte.
- Nem, jobb lesz ha majd Győrben hívom fel én, mert nem volt elájulva tőled a múltkor. -céloztam finoman.
- Pedig én kedves voltam! - vágta rá.
- Tudom, de ő.. - akadt el a szavam, mert épp megcsörrent a telefonom.
Oda nyúltam és láttam, hogy megint az a barom hív. Legszívesebben kivágtam volna a telefonomat az ablakon, de úgy döntöttem felveszem és elküldöm egy melegebb éghajlatra.
- Mit akarsz? - szóltam bele flegmán.
- Beszélni veled.
- Nekünk nincs miről beszélnünk! - mordultam rá.
- Meg kéne valamit beszélnünk! - folytatta.
- Ismétlem nekem és neked nincs miről beszélnünk. És légy oly kedves ne hívogass és ne írogass, mert nem vagyok rád kíváncsi! Köszönöm. - azzal le raktam a telefont.
A reggeli további részében nem szóltunk egymáshoz csak ültünk szembe egymással és néztük egymást.
*Hasi szemszöge*
Reggel korán keltem, hogy meglepjem így az utolsó napon reggelivel. Bár be kell vallanom fájó szívvel hagytam egyedül ott az ágyban. Sokat törtem a fejem, hogy hogyan tudnám rávenni ,hogy itt maradjon, de be kellett látnom, hogy most úgysem fog maradni. Aztán meg én se tudtam mit érzek és lehet ez volt a megfelelő megoldás. Tartani akartam azt amit megígértem, ezért felhívtam Wundit, hogy ő mit szól ahhoz, hogy aznap beteget jelentek. Azt mondta tegyek úgy ahogy jónak látom. Én úgy látom jónak, hogy haza viszem és biztonságban tudom. Nem mintha nem lenne abba. Azt szeretném, ha ő akarna ide költözni magától amiért tenni is fogok gondoltam én, pedig olyan kusza volt az érzelmi világom. Amikor csak tudom majd megfogom látogatni annyiszor, hogy muszáj lesz neki velem lennie.
Azt hitte a kis cseles, hogy megtud ijeszteni, de az kiment a fejéből, hogy csak ketten vagyunk a házban. Végül ma is megtudtam valamit, mert minden nap tanul valamit az emberfia. Életemben nem gondoltam volna, hogy létezik falu helyen olyan, hogy fradi tojás és hogy az azt jelenti mindent bele. A reggel további része elég rossz volt. Hívta valami barom, akiről nem akart semmit sem elárulni, ami egy kicsit gyanús nekem. Elég durván beszélt vele, biztosan történt valami közöttük, de nem akartam zaklatni vele. Előtte meg azon idegeskedett, hogy az anyja biztos izgul miatta, mert ezer éve nem beszélt vele, alig tudtam lenyugtatni.
Aztán a reggel hátra lévő részében nem szóltunk egymáshoz. Összeszedte a holmiját és elindultunk a szálloda felé. Egyre szomorúbb lett közöttünk a hangulat. Mikor oda értünk a barátnője Edina már az ajtó előtt sétálgatott.
- Helló! - köszöntem oda.
- Helló szőke szívtipró! - köszönt vissza.
- Szia Edina. - köszönt neki Nóri is.
Edina az üdvözlések után beugrott a kocsiba és kezdetét vette utunk Győr-Moson-Sopron megyébe. Útközben vicces sulis sztorikat meséltek nekem. Nem is tudtam, hogy Nóri ennyire vad volt, ahhoz képest ma már madarat lehetne fogatni vele ha jó napja van. Megtudtam, hogy pár magyar tanárával nem ápolt jó kapcsolatot és a verseket se kedvelte meg a tanárt se ezért nem tanult meg egy verset és az oktatónak és megrángatta őt. Fura dolgok vannak általános iskolában... Egy ideig nem is szerette emiatt a verseket aztán saját bevallása szerint rám találat és minden megváltozott. Őszintén szólva miután én is rá találtam nálam is minden megváltozott.
Úgy jött ő mint derült égből a villámcsapás.
Győrben az kérte vigyem oda az ideiglenes munkahelyére, mert valamit kérdezni akar a főnökétől. Gondoltam legalább ha jövök tudni fogom, hogy hol keressem ha dolgozik. Nem volt bent túl sokáig bár nekem egy örökkévalóságnak tűnt. A barátnője nem volt a mai nap túl beszédes így csak némán ültünk a kocsiban. Mikor visszajött Nóri megkért, hogy vigyem a lakására őket így tovább autóztunk. Az épület előtt egy fickó állt Nóri dühösen kiszállt az autóból és neki rontott én pedig értetlenül pattantam ki.
- Mit keresel itt? Nem meg mondtam, hogy hagyjál békén? - rivallt rá.
- Ki ez az ürge melletted? Á szóval ezért nem voltál itthon te kis ribanc... Összefeküdtél ezzel az alakkal, hogy túl legyél rajtam.! - vágta hozzá.
Ezt nem hagyhattam már én sem szó nélkül közelebb mentem hozzá és próbáltam helyre tenni:
- Hogy mersz így beszélni egy hölggyel? Meg mi közöd hozzá, hogy mit csinált napokig?
- Na nézd a szépfiúnak megeredt a nyelve.. Ha jót akarsz magadnak kimaradsz ebből.!-fenyegetett meg.
- Miért mit csinálsz? Nem félek tőled! - vágtam vissza.
- Ne akard tudni. Te pedig felelj ribi! Megfektetett ez a csávó? - bunkóskodott tovább.
- Persze. De neked ehhez semmi közöd. - felelte.
Erre megindult a csávó Nóri felé és adott neki egy pofont, mire engem elkapott az ideg és neki mentem...
*Nóri szemszöge*
Az út egész jó volt haza felé. Sokat meséltem az iskolás koromról. Voltak dolgok amik meglepték Hasit.
Mikor közel értünk Győrhöz megkértem Hasit, hogy vigyen az ideiglenes munkahelyemhez, mert még akartam kérdezni mikor kell kezdenem a héten. Nem voltam bent sokat, mert siettek ők is egy megbeszélésre. Azt mondta a főnök, hogy holnap nyitnak újra és számítanak rám este. Ezután vissza siettem a kocsiba és kiadtam, hogy vigyen a lakásomra minket. Mikor oda értünk láttam hogy az idióta exemnek sem nevezhető nem szólítom néven barom ott lézeng. Annyira dühös lettem, hogy kiszálltam és neki rontottam. Hasi értetlenül szállt ki majd mikor becsmérelni mert a barom akkor kiállt mellettem és megvédett. Aztán a barom tovább zaklatott egy kérdéssel amire igennel feleltem ő annyira dühös lett rám, hogy megütött. Ezt látván Hasi ideges lett és neki ment. Én meg hirtelen azt sem tudtam mit tegyek. Nagyon aggódtam a szőke herceg miatt, de nem akartam közbe avatkozni, mert még mindig zsibbadt az arcom a pofontól. Edina jött oda hozzám támogatni..
