Tizedik fejezet.

450 28 1
                                    

Tényleg elég sápadtnak tűnt, de erősködött, hogy nem lesz semmi baja, így nyomtam a homlokára egy puszit és elindultam a fürdőbe, hogy valami emberi formába hozzam magam.
Magammal vittem a telefonomat is hátha jön egy telefon, hogy mégse kell mennem.. Valahogy erre a mulatós dologra én nem vagyok felkészülve. Gyorsan átöltöztem és éppen a fogamat mostam mikor jött egy üzenetem Edinától:
"Esküvője volt annak akibe évekig szerelmes voltál"
Hirtelen ez egy kicsit most sok volt egyszerre. Egy mondatba mennyi információ van egyetlen mondatban. Amint ezt kiolvastam a telefonomat a mosógépre dobtam és a tükörben bámultam magamat. Valószínűleg túl hangos voltam, mert Hasi ott termet nem sokkal később az ajtóban. Először rám pillantott aztán a még világító telefonra, majd vissza rám és megszólalt:
- Baj van?
- Nincs. - feleltem.
Oda sétált a telefonhoz én pedig meg se tudtam mozdulni, olyan voltam mint akit sóbálvánnyá változtattak. Tudtam, hogy elolvassa és azt is, hogy félre fogja érteni a dolgokat.Így is lett..
- Nem tudom hova tegyem ezt most. - jelentette ki.
Én továbbra is a tükör előtt szobroztam, mintha meg se hallottam volna,hogy kissé kivan akadva.
Viszont ő nem bírta tovább, ezért oda jött hozzám megfogta a kezemet és maga felé fordított. Mélyen a szemembe nézett mintha valami választ várt volna.
- Mi ez az egész ? - kérdezte, majd a hajam a fülem mögé tűrte.
- Semmi, csak meglepődtem ennyi. - feleltem kissé bátortalanul.
- Biztos ez? - folytatta a vallatást.
- Ezer százalék. - vágtam rá, majd próbáltam visszafordulni, de nem engedte.
- Oké, tegyük fel, hogy hiszek neked, de van még pár kérdésem. - erősködött miközben érzékien megsimogatta az arcomat.
- Mit szeretnél tudni?  -érdeklődtem és mélyen a szemébe néztem.
-J ártál vele? Szereted? Összejönnél vele? - halmozott fel rengeteg ostoba kérdést.
- Nem, nem jártam vele. Hogy szeretném mikor vagy ezer éve nem láttam? Hogy jönnék össze vele ha házas? És úgy egyébként is ha nem zavar ő már a múlté. Arra gondoltam te lennél a jövő, de ha te nem így gondolod akkor én kérek elnézést. - fakadtam ki enyhén.
Mivel már nem bírtam ezt a nyomott levegőt a helyiségben, így ismét megakartam indulni, de most az ajtó irányába. Szembesülnöm kellett vele, hogy ismét nem enged utamra.
Álltunk egymással szemben és csak néztük egymást jó pár percig, amikor egyszer csak megszólalt:
- Te azt gondolod én leszek a jövőd?
- Igen, de lehet rosszul gondolom. - mondtam és egy határozott mozdulattal kihúztam a kezem a kezéből és kisétáltam egyszerűen.
Ő pedig utánam loholt, mintha már annyira nem is lenne rosszul.. Mintha az egész csak egy kifogás lett volna és lehet tényleg azt tervezte, hogy csak úgy elmegy vissza Pestre, mert jobb így mint  a hosszas búcsúzkodás. Lehet jobban is tette volna, mert szívbemarkoló lesz mikor itt fog hagyni.
- Hová mész? - kiáltott utánam.
- Dolgozni gondolom. Te pedig jobb lesz ha visszafekszel pihenni. - javasoltam.
- Itt hagysz? - mormogta.
- Azt mondtad nem érzed jól magad, így itt maradsz pihenni,ezért itt, de tudnod kell, hogy szeretlek. - csúszott ki a számon amibe egy kicsit bele is pirultam.
- Szeretlek. - ismételte, aztán visszafeküdt az ágyba.
Én pedig elindultam a munkahelyemre, mert nem jött a hívás, hogy nem kellek ma.
Nem volt túl jó kedvem nem az üzenet miatt, mert már nem érdekel az a fiú. Ezer éve volt,hogy megismertem és már ezer éve nem is láttam sőt ezer éve már nem is szeretem. Hasi meghozta a változás szelét, de hogy az a változás pozitív vagy negatív lesz az életemben az még a jövő zenéje.
Mikor odaértem a főnök üdvözölt és gratulált, hogy 2 perccel a megbeszélt előtt odaértem. Kettő percem volt levenni a felesleges ruhát, nem kell túlgondolni a kabátot csak.
Amúgy ez egy ilyen beülős hely, ahol minden este zenével fogadja a tulajdonos a betérőket, egy kis mini koncerttel. Olyan emberekkel mint én, aki állítólag tehetséges az éneklésben.
Mielőtt felmentem a színpadra említettem a főnöknek, hogy a barátom Hasi lehet betoppan és ha lehet akkor szeretném ha sikerülne rávenni,hogy énekeljen el egy számot. Erre az volta válasza remek lehet többen jönnek be, mert ő egy sztár, de ezért plusz fizetés neki nem jár. A pofám leszakad ettől az embertől, hogy mindig csak a pénz befolyásolja.
Hamar beindult az este. Észre se vettem,de már a kolléganőm dalaiból már csak egy volt hátra a '16 és fél esztendős..', de annyira bírom, hogy az összes mulatós dal férfi előadóra íródott és az éneklésük közben nőként teljesen ki tud rázni a hideg, de ez szerencsére nem látszódott.
Mikor végeztem a mulatósokkal áttértem azokra a dalokra amiket alapból nekem kellett énekelnem. Az utolsó dalhoz érkeztünk és Hasi sehol nem volt, vagyis csak én gondoltam ezt. Ez a dala 'Háborgó mélység' volt amit egy kedves barátommal énekeltem duettben és egész jól sikerült.
Visszatapsoltak ezért készültem a dal előtt egy beszéddel, hátha mégis itt van valahol Hasi és mert fontosnak éreztem ezt.
                                                                        *Hasi szemszöge*
Úgy volt, hogy megy dolgozni, de előtte át kell öltöznie,ezért adott egy homlok puszit és elviharzott a fürdőszobába. Egy darabig azon gondolkodtam, hogy nem is vagyok én annyira rosszul csak megint megszeretném lepni, hogy véletlenszerűen betoppanok arra a helyre  ahol dolgozik. Aztán a gondolatmenetemet egy zaj törte meg, ami a fürdőből jött. Fogtam magam felpattantam és elindultam a zaj forrása felé, mert azt hittem valami baj történt vele.
Bent később szembesülnöm kellett vele, hogy egy volt szerelme miatt vágta oda a telefonját a mosógépre, ami eléggé kiakasztott. Azon járt a fejem, hogy mi van, hogy én csak egy pótlék vagyok, de aztán rájöttem, hogy az lehetetlen, hiszen csak a barátom akart lenni a legelején.
Egy csomó buta kérdést zúdítottam rá, amiken még magam is meglepődtem. Olyan mintha féltékeny lettem volna valakire, akit nem is ismerek.
Megnyugtatott, hogy már nem érez iránta semmit, bár én nem éreztem így a kirohanása miatt, de hittem neki, éreztem a szívem mélyén, hogy nem hazudik. Arra a kérdésre, hogy összejönne-e vele az volt a válasza, hogy nem hogyan mikor házas.. Ekkor az ütött a fejembe, hogy csak ez a gond, hogy házas? Tehát ha nem lenne az akkor ő felkeresné? Majd mikor folytatta és azt mondta én lennék a jövője, na akkor egy kő esett le a szívemről. Meglepett, hogy tényleg elmegy dolgozni azt gondoltam itt marad velem és kiélvezzük, hogy itt vagyok, de ő elment.
Sokáig törtem a fejem gondolkodtam mit is kellene tennem. Egy belsőhang azt súgta, hogy mekkora szamár vagyok, hogy nem kísértem el mikor annyira izgult, hogy nem fog neki menni.
Tehát felpattantam felöltöztem, bezártam az ajtót és beugrottam a kocsimba a munkahelyéig meg sem álltam.Bementem, de úgy, hogy ne lásson,hogy takarásba legyek.
Egy duett végére értem oda és kicsit ideges lettem amikor megláttam, hogy néz rá az az ürge,de nyugtattam magam, majd amikor visszatapsolták megszólalt:
"Köszönöm, köszönöm szépen! A következő dal az utóbbi időkben nagyon közel áll hozzám, mert egy kedves személytől hallottam, de csak videó formájában és nagyon megtetszett maga a dal és az előadása is. Nem mondom, hogy olyan jó leszek mint ő, de igyekszem.Ha itt vagy valahol, akkor köszönöm és nagyon szeretlek!"
Egy pillanatig gondolkodóba estem, hogy most akkor valószínűleg rám-e gondolt.. Mondjuk ki másra gondolhatott mikor napok óta együtt élünk úgy mond. Lassan olyanok vagyunk mint a házasok, csak nem veszekedünk annyit legalább is szerintem.
És akkor belekezdett:
'Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,..'
Először teljesen lefagytam, aztán összeszedtem magam és előbújtam a rejtekhelyemről, amit észre is vett, mert kissé megváltozott a hangszíne. Csodálatos volt az előadása, olyan mesébe illő és szívmelengető, hogy nekem énekelte szó szerint, mivel csak rám nézett miután megjelentem.
Mikor vége lett a dalnak mindenki állva tapsolt, ő pedig meghajolt és oda kacsintott nekem és ismét beszélni kezdett:
- Köszönöm! Hölgyeim és Uraim megérkezett a barátom és szeretném ha ő is énekelne nekünk egyet. Lehet, hogy ez így most furán hangzik, mert nem tudják kiről van szó. Ő pedig nem igen jár erre a vidékre mert pesti legény, de ma itt van és eljött, nem azért, mert énekelni szeretne, de itt van. Biztassuk egy kicsit Hasit és nagy tapsot neki! Szegény mostanában elég bátortalan.."
Mindenki a nevemet kántálta és hogy menjek a színpadra. Elég furán éreztem magam, de megindultam a kedves szőke lány felé amikor hirtelen nekem ugrott valaki...

Szőke szenvedély /Befejezett/Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon