Az orvos olyan hirtelen és váratlanul nyitott be,hogy szinte meg is ijedtem,ami valószínűleg látszott is rajtam.Hirtelen elrántottam a kezem Hasiétól és a hasamban iszonyú fájdalmat kezdtem érezni.Olyan volt mintha belülről szurkált volna késsel.Éreztem,hogy Hasi is tudja valami nincs rendben velem,de abban a pillanatban mindketten tehetetlenek voltunk.
A doki kitessékelte a látogatókat és fel-le kezdett el járkálni a kórteremben,ami kezdett egy idő után frusztrálóvá válni.
Nem értem az embereket..Miért nem lehet egyből belecsapni a lecsóba?Sok kétséget hagynak ilyenkor az emberben.Legszívesebben leütöttem volna a dokit amiért ezt csinálja végül aztán szóra nyitotta a száját:
-Nehéz bele kezdenem,ne haragudjanak.
-Mi a baj?Hasival van valami?-kérdeztem aggódva és éreztem ismét,hogy forogni kezd a világ körülöttem.
Végül megembereltem magam és nem ájultam el,pedig nem voltam tőle messze.
-Nem,Miklóssal minden rendben..A maga eredményei lettek tévesek.-vallotta be nehézkesen.
-Miről beszél?Milyen téves eredmények?-akadt ki Hasi.
Olyan dühöt láttam a szőke barátom szemében amit még eddig soha,még sorozatokba sem,pedig mindig csak a rosszfiút játszotta bennük.Azon járt a fejem,hogy ha most nem lett volna a balesete akkor valószínűleg behúzott volna egyet az orvosnak.
-Ne haragudjanak,de tényleg.A diagnózis az az,hogy nem terhes,hanem..-folytatta,de elakadt a mondandójában.
-Mi az,hogy nem terhes?Nyögje már ki,hogy mi baja!-dühöngött Hasi.
Kezdtem magam úgy érzeni mint egy szappanoperában amiben én vagyok a főszereplő,de még csak a sztori elején vagyunk.Ami azt jelenti,hogy még sok szenvedés vár rám a happyendig.Én meg úgy voltam vele,hogy talán nekem soha nem lesz ilyenem.
-A további vizsgálatokból kiderült,hogy elcserélték a lelelteket és a hölgy nem terhes,hanem petefészek cisztája van.-fejezte be végül egy lélegzettel
Ez a hír számomra elég lesújtó volt,de nem volt olyan váratlan mint például azt Hasi gondolta.
Talán hetedikes lehettem amikor hasonló probléma lépett fel nálam.Akkoriban nagyon megvoltam ijedve.Állandóan fájt a hasam,ezért megvizsgáltak és kiderült,hogy cisztám van,de mivel elég fiatal voltam arra gondoltak várnunk kell hátha felszívódik és akkor nem kerül sor a műtétre.Így is történt,de ez most más.
Nem engedem,hogy megműtsenek,biztos vagyok benne,hogy ezt fogja mondani az orvos és Hasi is támogatni fogja a műtétet.Ki is terveltem,hogy megszökök,de nem akartam messzire szökni így arra gondoltam úgyis Pestre költözök csak kérek egy kulcsot a szőke herceg lakásához.
-Hogy lehetnek ebbe a kórházba ilyen analfabéták?-zsörtölődött Hasi az orvossal.
-Nyugodj meg,életem!-próbáltam nyugtatni.
-Ne haragudj,de nem tudok megnyugodni.-mondta ingerülten,majd folytatta.-Mi a teendő ilyenkor?
-Meg kell őt műteni.-jelentette ki az orvos.
-Arról szó sem lehet.-vágtam rá határozottan.
Mire Hasi elég mérgesen rám nézett.Mintha én tehetnék róla,hogy ezek összecserélték a leleteket..
-Holnap sor is kerülhetne a műtétre.Maga Miklós akár már most is haza mehet,mert nem találtunk semmi olyat ami miatt itt kellene tartanunk.-folytatta.
-Megörült?Nem hagyhatom csak úgy itt!
-De itt hagyhatsz.Nem vagyunk összenőve.-mondtam neki a fejemet csóválva.
-Döntsék el,hogy mi legyen és később visszajövök.
Azzal megfordult és kiment a szobából.Én pedig törni kezdtem erősen a fejemet,hogy hogyan szökjek meg a kórházból és jussak el a lakásásra.Nyilván szükségem lesz a kulcsaira és arra,hogy haza menjen még ma,hogy én este megtudjak lépni.Látta rajtam,hogy valami elmerengek és szóvá is tette:
-Mire jutottál?
-Arra,hogy haza kell menned,mert holnap próbáid vannak.Én meg még nyaralok itt egy kicsit.-hazudtam,pedig nem szeretek hazudni.
-Biztos vagy benne?-kérdezett vissza aggódó szemekkel.
-Igen,de van még valami.-kezdtem bele egy jó mély levegővel.
-Mi az mi a baj?Mégsem maradsz itt Pesten.Ne törd össze a szívem újra.-esett kétségbe és ragadta meg a kezemet.
Szorosan fogta én meg a számhoz emeltem és megcsókoltam azt,mire ő elmosolyodott és magához húzott.Olyan kevés az ilyen tökéletes pillanat,pedig olyan jó.Annyira szeretem ezt az embert,hogy azt szavakkal nem is lehet kifejezni.
Nem akarok én neki rosszat és egy percre se fordult meg a fejemben,hogy megmásítom a döntésem.Itt szeretnék vele maradni Pesten,mert semelyikünknek nem tesz jót a távolság.
Biztosabbnak érzem ha itt vagyok vele és tudom,hogy semmi baj nem történhet amíg itt vagyok.Ő is nyugodtabb,bár most kétlem,de mindent megfogok tenni,hogy boldog legyen.
-Héj,ilyen könnyen nem rázol ám le!Nem megyek én sehova,veled maradok halálom napjáig ha meg nem unsz .-szólaltam meg hirtelen.
-Soha nem unlak meg.Tehát mit is akarsz mondani?-érdeklődött miközben eltűrte a rakoncátlan szőke hajamat az arcomból.
-Ha itt végzek akkor egyből elszeretnék menni hozzád, akarom mondani a lakásodra és ..-akadt el hirtelen a szavam és lehajtottam a fejem.
-Szeretnél kulcsokat hozzá?-kérdezte miközben az államnál fogva megemelte a fejem.
-Igen,mintha egyszer azt mondtad volna van egy plusz kulcsod amit mindig magadnál hordasz.
-Igen,itt is van.-kotorta ki a zsebéből és adta át nekem,majd hozzátette-Most átöltözök és hozok neked valami harapnivalót.
-Köszönöm,szeretlek.-feleltem.
-Szeretlek.-mondta,majd homlokon csókolt és elindult öltözni.
A telefonja viszont még itt maradt az ágy mellett és jött egy üzenete is.Tudom,hogy illetlenség elolvasni mások üzeneteit,de nagyon bökte a csőrömet,hogy ki az és mit akar.Gyorsan átnyúltam az ágy másik oldalára és megnéztem.
Jobb lett volna ha nem teszem ezt,mert feldühített az üzenet:
Ismeretlen szám:
Nagyon szeretlek,szerelemem♥
Ki az Isten ír ilyet ismeretlen számról?Meg úgy általában milyen inditatásból ír ilyet?Éreztem,hogy erről nem Hasi tehetett,de bosszantott,hogy ilyeneket ír valaki.Nem akartam felbosszantani Hasit így visszatettem a telefont és mikor visszajött nem említettem meg neki,pedig nagyon zavart a dolog.Nem szeretek vele vitatkozni pedig ebből biztos vita lett volna.
Visszajött ismét homlokon csókolt,megfogta a telefonját és elindult,de az ajtónál még visszanézett és kacsintott egyet.
*Hasi szemszöge*
El sem tudtam képzelni mi lehet az a nagyon rossz hír amit az orvos közölni akar.Azt hittem először,hogy velem van valami probléma és nem folytathatom a színészetet.
Aztán a doki kizavarta a rokonokat és kezdte húzni az idegeinket.Láttam Nórin,hogy elég frusztrált amiatt,hogy körbe járkál és nem kezd bele a mondandójába.
Nem bírta Nóri már és megtörte a csendet.Az érdekelte ami engemet is,hogy velem van-e valami baj
Végül belekezdett és el mondta,hogy velem semmi gond csak hiba ütközött a papírokban.Esküszöm ha nem ott lettünk volna biztos leütöttem volna mint a taxiórát.
Hogy tudták a leleteket összecserélni?Mi van ha az én leleteimet is összecserélték és holnapután meghalok,mert hiba történt.Most már én voltam a feszültebb és a hangomon is hallatszott ez.
Mikor közölte az orvos a problémát azt láttam Nóri arcán,hogy nem lepte meg,de nem akartam egyelőre rákérdezni,hogy miért.
Tovább bosszankodtam az orvossal, Nóri pedig próbált megnyugtatni.Nem túl bölcs ötlet egy ideges embert nyugtatgatni.Azon kattogtam,hogy most mit fogunk tenni.Nem akarom őt elveszíteni.Annyira fontos ő nekem és annyira szeretem,hogyha történne vele valami azt nem bírnám ki.
Érdeklődtem a dokinál,hogy akkor most mi is a teendő,mire azt mondta meg kell műteni.Nóri egyből tiltakozni kezdett és megint éreztem rajt,hogy nincsen valami rendben.Igen,persze nincs rendben maga az a tény,hogy összekeverték a papírokat és áldás helyett átok van,de akkor is.Láttam rajt,hogy van valami amit titkol előlem és ez kissé zavar,de nem akartam felzaklatni vele.
Közölte az orvos,hogy én akár távozhatok is,mert semmi olyan bajom nincs ami miatt itt kellene tartaniuk.Erre én dühösen azt feleltem,hogy biztos nem fogom itt hagyni csak úgy,de Nóri végül rábeszélt,hogy haza kell mennem, hiszen holnaptól próbáim lesznek.Aztán azt mondta a doki,hogy ő most elmegy mi meg gondolkodjunk,hogy most akkor végül is mit fogunk tenni.
Mikor azt mondta Nóri van még valami én arra gondoltam,hogy mivel kiderült nem lesz gyermekünk itt fog hagyni és visszamegy az első vonattal Győrbe ezt szóvá is tettem és megfogtam a kezét.Ő pedig a szájához emelte azt és megcsókolta.Olyan finom melegek voltak az ajkai,hogy egyből magamhoz kellett húznom.
Hála az égnek kiderült,hogy csak kulcsokat szeretne a lakásomhoz,ami amúgy kissé különös volt.Mindenesetre jobb lesz ha szemmel tartom gondoltam magamban.Aztán persze odaadtam neki a pótkulcsaim.
Elmentem átöltözni és utána harapnivalóért.Közben megbeszéltem estére egy találkozót.
*Nóri szemszöge*
Megpróbáltam egyet aludni,hátha akkor jobban sikerül este a tervem és valamennyit sikerült is,de aztán hamar visszajött Hasi.Nem sokat töltött nálam,mert azt mondta mennie kell,mert találkozója van.Reméltem,hogy nem azzal a lánnyal aki volt kedves és írt neki egy üzenetet is.
aztán hamarosan jött a doki is aki az igazat megvallva nem is nézett ki rosszul és sokkal öregebb se volt nálam.Lényeg a lényeg elhintettem neki,hogy maradok és holnap megműthet ami igazság szerint hazugság volt.Biztos,hogy nem maradok egy perccel sem többet itt,amint tudok már itt sem vagyok.Még mindig Hasin kattogtam azon,hogy először maradni akart,majd annyira elsietett,hogy rendesen el sem köszönt.
Hamarosan eljött az este, tehát eljött az én időm.Nagyon sokáig tartott mire minden nővér elült és senki nem kóricált a folyosón.Legszívesebben már a falat kapartam volna.
Elég későre járt már mikor végre síri csend lett a folyosón,de azzal nem számoltam,hogy elég lenge az öltözetem.Mindegy gondoltam magamban Hasi nem lakik olyan messze így nem lesz semmi bajom míg odaérek.Sikerült észrevétlenül meglógnom a magánklinikáról,amire büszke is voltam úgy éreztem magam mint egy ninja.
Képzelem az arcukat reggel amikor mennek körbe vizitelni,hogy hová is tűnhettem.
Útközben kicsit gondolkodóba estem,hogy merre is kell mennem,de nagy nehezen megtaláltam a helyes utat és már csak pár lépés volt hátra.Amikor egy hangyányit megigazítottam a ruhámat ami elég förtelmesen nézett ki,de hát nem szépségbemutatóról jöttem hanem egy kórházból szöktem meg.Azt se tudom Hasi,hogy fog erre reagálni,de biztos vagyok benne,hogy nem fog repesni az örömtől.
Már az ajtó előtt álltam amikor azon kezdtem elgondolkodni,hogy mit is fogok mondani neki.Kicsit kezdett megint rám jönni a szédülés,de próbáltam magam kontrollálni így lábon maradtam.Elővettem a kulcsot és egy hirtelen mozdulattal kinyitottam,de ami bent fogadott attól leesett az állam és szerintem Hasi is meglepődött.
-Hasi?-kérdeztem rá meglepetten.
-Nóri?Te mit keresel itt?-csodálkozott rám és pattant fel a kanapéról.
-Ki ez?-kérdeztem feldúlva..
