Hallottam körülöttem a motoszkálásokat, de hirtelen nem tudtam még felülni. Éreztem, hogy valahova elcipeltek, de én még mindig tehetetlen voltam és irtóra ostobán éreztem magam, hogy elszúrtam a videó forgatást. Nem konkrétan a cikk miatt ájultam el, hanem azért, mert nem éreztem magam túl jól. El sem kellett volna mennem otthonról ilyen állapotban. Pont a születésnapomon voltam a legrosszabbul.
Végre sikerült kinyitni a szemem és azt láttam, hogy Hasi ül mellettem csak egy széken. Nagyon rossz színben volt, de egy halvány mosollyal üdvözölt.
- Nagyon rám ijesztettél, hallod-e. - szólalt meg végül.
- Miért? - kérdeztem kicsit meglepve.
- Az az ostoba cikk az oka mindennek, nem kellett volna neked megmutatnia Katának. - mérgelődött.
- Ugyan már! Nem a cikktől lettem rosszul! Egész nap ramatyul voltam csak nem akartalak vele felzaklatni. Amúgy Kata csak jót akart és nem tehet semmiről. - vallottam be miközben felültem.
- Megőrültél? Kockáztatod a gyerekek életét? Miért nem szóltál? Nem kellett volna ide jönnünk! Nem kellett volna megmutatnia akkor sem! - zsörtölődött tovább.
- Nem akartam tönkretenni a napunkat és szerettem volna részt venni a videóban. Előbb-utóbb úgyis láttam volna a cikket. Amúgy meg nagyon magam alatt vagyok, pedig alattad is lehetnék.
- Akkor is felelőtlen voltál. A színház nem hálószoba, de amúgy otthon benne lennék és amúgy van egy meglepetésem számodra. - tért át nyugodtabb hangnembe és fülig ért a szája.
- Meglepetés? Minek örülsz ennyire? - kérdeztem kicsit kiakadva rajt, hogy ilyen jó kedvében van.
- Annak, hogy két fülem van és nem én vagyok a bevásárlószatyor. - viccelődött, majd hozzátette komolyabb hangvétellel - A meglepetés miatt van.
- Ejj, de humoros vagy ma is.. És mi a helyzet ha én nem szeretem a meglepetéseket?
- Ezt szeretni fogod. - jelentette ki s azzal felpattant - Fel tudsz állni hercegnő? Vagy ölbe vigyelek? - tette hozzá.
- Miért ne tudnék? Nem vagyok mozgáskorlátozott. - akadtam ki ezen az ostoba kérdésén.
- Jól van na! Nem kell ám megenni.
- Megnyugodhatsz nem szeretem az emberhúst.. csak éjjel. - viccelődtem miközben lassan feltápászkodtam.
Tényleg elég lassan ment, mert még mindig kissé erőtlen voltam, de megpróbáltam erőt venni magamon és sikeresen felálltam. Hasi megfogta a kezemet és elindultunk kifelé a helyiségből, le a többiekhez akik már izgatottan vártak minket. Úgy néztek ki mint akik most bontják majd ki a karácsonyi ajándékukat. Hirtelen olyan érzésem volt, hogy jobb lenne ha elnyelne a föld egy pillanatra. Elég cikinek éreztem, hogy elájultam és kimaradtam a további felvételekről.
Ekkor Péter jött oda hozzám érdeklődni:
- Jobban vagy? Mi volt a baj?
Hirtelen nem tudtam, hogy mit mondjak és abban se voltam biztos, hogy jó lenne ha megtudná állapotos vagyok, de szerencsére Hasi megszólalt helyettem:
- Nem volt jó az ebéd és kicsit stresszes mostanában.
- Igaz ez? - szegezte nekem a kérdést.
Nem tudom végül is, hogy Hasi miért nem mondta el az igazgatónak, de igazából én sem akartam. Nem bírtam volna ki ott helyben azt a sok gratulációt meg a hasonló dolgokat.
Egy ideig csak álltam ott mint akit oda ragasztottak és mint akinek kivágták a nyelvét. Meredten bámultam magam elé és azon törtem a fejem, hogy mi lehet az a meglepetés amitől a szép szőke fiú annyira odavan.
*Hasi szemszöge*
Nagyon aggódtam, hogy most nem bocsát meg nekem és elvesztem őket örökre, de nem így történt hála a jó égnek. Miután sikeresen kibékültünk és a szokásos pózunkban elaludtunk. Rémálmom volt, azt álmodtam, hogy tényleg elvesztettem őket. Amikor Nóri felébresztett azt se tudtam hirtelen, hogy hol vagyok. Később jutottak eszembe emlékképek az álomból. Azt mondta főz egy teát nekem aminek az ötletétől nem voltam túlságosan oda, mert szerettem volna ha egy percre sem hagy egyedül. Ennek tetejében megparancsolta, hogy maradjak ott és szedjem magam össze amennyire csak tudom. Csodálatos gondoltam magamban, nem érek én rá itt heverészni, szeretnék minden pillanatban vele lenni. Fogtam magam és elindultam bátran a konyha felé. Lassan osonva mentem, mert nem akartam, hogy meghalljon és arra lettem figyelmes, hogy valakivel telefonál. Hirtelen olyan buta dolog jutott eszembe, hogy a szeretőjével beszélget, de aztán beláttam, hogy ez badarság.
Legjobb lesz ha leülök az étkező asztalhoz gondoltam magamban és elkezdtem őt valami oknál fogva bámulni, aminek hangot is adott.
Elkezdtem faggatni afelől, hogy kivel diskurált az imént, de nem tudta és azt is elárulta, hogy megfenyegette. Hirtelen arra gondoltam, hogy az erőszakos majom barátja volt az. Utána még kicsit viccelődtünk, megittam a teát és visszafeküdtünk.
Reggel a nyomorult telefonomra ébredtünk, mert jött egy üzenetem a színházigazgatótól, miszerint december 27-én be kell mennünk a színházba. Nóri szülinapján kell bemennünk amit nyilván ő is észrevett és hangot adott neki, de nem mondta, hogy szülinapja lesz és én sem hoztam fel, mert meglepetések hadával készülök neki.
A következő napok a születésnapjáig gyorsan elteltek és mire észbe kaptunk már itt is volt. Zűrös reggel volt mindenesetre, a nap fény pontja a közös éneklés volt. Eddig még doha nem énekeltünk együtt, de most ez is megtörtént.
Továbbra is úgy csináltam mintha nem tudnám, hogy ma van a születésnapja. Nem volt nehéz, egy színésznek eljátszani egy ilyen szerepet nem nehéz, de nem kell senkinek sem azt gondolnia, hogy az egész életünk egy színjáték és nincs egy őszinte percünk.
Gyorsan eltelt a délelőtt és zuhanyzás után indultunk is. Kisatit kértem meg, hogy vigyen el minket a Vígbe ha már ő is megy és amúgy az este további részében is ő lesz, majd a sofőr.
Elég hamar a lakásomhoz érkezett.Én elől ültem Ati mellet, ő pedig hátul. Sok mindenről beszélgettünk, de Nóri egy szót sem szólt csak az ablakot tekerte le.
Már kiszálláskor is furcsán viselkedett és látszott rajta, hogy valami nincs rendben vele, de azt mondta, hogy jól van. Nem igazán hittem neki, de nem volt mit tennem, úgy tettem mintha igen és bementünk a színházba.
Szinte mindenki ott volt ami nagyon sok embert jelentett. Az igazgató megkért minket, hogy menjünk a színpadra felvenni az első részt és utána egy szünet következett. Nem akartam olyan sokat Nórival lógni, hogy barátkozhasson a többi színésznővel így inkább Wundival és Atival beszélgettem. Atit megkértem, hogy vigyen minket el az étterembe amit kinéztem és előtte lépjünk oda egy eseményre, mert az az egyik fő meglepetés.
Láttam, hogy Kata ment oda hozzá és látszólag jól kijöttek egymással aminek nagyon örültem.
Aztán azt vettem észre, hogy egyik pillanatról a másikra hirtelen elájul. Oda futottam ahogy csak tudtam és a többi színész is oda sereglett. Nem tudtam mit csináljak aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam és bevittem egy olyan helyre ahol volt egy kanapé, letettem oda, felhívtam az orvost, majd vártam egy kicsit. Nem sokkal később megérkezett a doki és megvizsgálta Nórit.
Azt mondta minden rendeben, ez gyakran előfordul várandós nőknél. Így egy kicsit megnyugodtam, de mindenképp kiakartam deríteni, hogy mitől lett ilyen hirtelen rosszul. Kikísértem az orvost és gyorsan felkerestem Katát, hogy megbeszéljem vele a dolgokat, a folyosón meg is találtam.
- Hé Kata! Várj! - kiáltottam utána.
- Tessék Hasi? Nóri jobban van. - kérdezte aggódva.
- Jól lesz azt mondta a doki, de másról szeretnék beszélni. - mondtam komoly hangon.
- Mi a baj? - nézett rám hatalmas szemekkel.
- Mi történt mielőtt elájult?
- Mutattam neki egy cikket rólad a Klikkblikken, de nem rosszból. - mondta lehangoltan.
- Tessék ? - kérdeztem vissza mintha nem érteném.
Azzal elővette a mobilját és kikereste a cikket, majd felém fordította:
"Lapunkat egy hölgy azzal kereste meg, hogy gyermeket vár a híres színésztől."
Tovább olvastam és rájöttem, hogy nem csoda, hogy elájult ha én látnék róla egy ilyen cikket lehet én is elájulnék. Kicsit mérges voltam Katára, de végül is nem ő írta a cikket és amúgy is előbb vagy utóbb meglátta volna magától is Nóri. Megköszöntem az információt és rohantam vissza a szőke barátnőmhöz.
Ott üldögéltem az ágya mellett egy széken és nem voltam túl boldog, hogy ilyen állapotban van. Abban se voltam már biztos, hogy jó ötlet a tervem.
Mikor felébredt nagyon boldog voltam, kicsit beszélgettünk komolyabban aztán viccelődtünk és aztán elindultunk vissza. Lent már végeztek a forgatással és már csak beszélgettek, de amikor odamentünk mindenki szeme ránk szegeződött. Hirtelen Péter jelent meg és a hogy létérről érdeklődött, de nem kapott választ tőle. Olyan volt mint aki néma kacsát evett. Gyorsan ki kellett valamit találnom, mert még nem tudhatja mindenki, hogy gyermekünk illetve gyermekeink lesznek, ezért azt mondtam, hogy az ebéd viselte meg a szervezetét és a sok stressz ami mostanában éri.
Odaléptem Atihoz, hogy ideje indulni és ő már rajtra kész is volt.
*Nóri szemszöge*
Fogalmam se volt hova akar vinni Hasi, de még az autóban sem árulta el. Aztán egy hatalmas plakátot láttam meg "Énekelj a szívedből" felirattal és a közeli parkolóban megálltunk.
- Megjöttünk. - jelentette ki mosolyogva Hasi.
Azzal kiszálltunk mind a hárman a kocsiból és elindultunk az esemény felé.Még mindig nem értettem, hogy mi a célja ezzel az egésszel. Aztán oda ment az egyik szervezőhöz és elkezdett vele társalogni, mi pedig Atival messzebb vártunk rá. Szívesen megkérdeztem volna, hogy mi a frászkarikát keresünk itt, de nem volt hozzá bátorságom.
Aztán hirtelen Hasi felment a színpadra és beszélni kezdett a mikrofonba:
"Szép Napot! Miklós vagyok. Ma van a születésnapja egy számomra nagyon fontos lánynak és azt találtam ki, hogy együtt eléneklünk egy dalt. Nagyon tehetséges lány, de néha eléggé bátortalan. Szóval ha szépen kérjük biztosan feljön a színpadra és elvarázsolja Önöket a hangjával. Tehát kérem a színpadra Nórit . Ja és persze szeretlek és boldog szülinapot!"
Miután ezeket kimondta mindenki a nevemet skandálta és muszáj volt felmennem. Kicsit kellemetlenül éreztem magam először, de éneklés közben felszabadultam. A Pál utcai fiúkból énekeltük el a 'Szólít egy hangot'. Nagyon jól alakult minden, hatalmas tapsot kaptunk aztán amikor lementem a színpadról valaki hirtelen nekem esett és megcsókolt...
