Enyhén kerülgetett a rosszullét, de próbáltam erős maradni és arra gondoltam, hogy ez csak valami tévedés lehet. Láttam Hasin a meglepettséget amikor ezek hallatán rám nézett. Nem tudtam hirtelen mit tegyek. Továbbra is azt gondoltam, hogy ez minket nem akadályoz, mert ha szeret engem és én is őt, akkor ez ezek után sem fog megváltozni. Már pedig én még mindig nagyon szeretem őt.
Arra jutottam, hogy jobb lesz ha most távozok, de gyalog és el is indultam. Mikor elsétáltam hallottam azért még a beszélgetésüket vagyis azt, hogy Hasi elindult utánam és a lány utána szólt:
- Hé! Most hova mész?
- Ne haragudj, de most nem érek rá arra, hogy minden félét összehordj nekem! Ha most nem megyek elveszíthetem életem szerelmét. - felelte, majd utánam loholt.
A lány még utána kiabált szitok szókat,de azokat már nem is hallottam és nem is foglalkoztatott annyira.
Én pedig nem jutottam túl messze, mert egy közeli padon foglaltam helyet, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem. Hamarosan ő is ott volt mellettem és átkarolt. Egy ideig nem szóltunk egymáshoz csak ültünk ott és a környék kisebb zajait figyeltük, majd végül megszólalt:
- Sajnálom.
- Mit sajnálsz? -kérdeztem vissza mélyen a szemébe nézve.
Látszott rajt, hogy nem érzi magát túl jól a történtek miatt és ez miatt az én kedvem se volt túl jó.
- Azt, hogy ilyen helyzetbe hoztalak és hoztam magam. - felelte lehajtott fejjel. - Azt is megérteném ha ez miatt elakarnál hagyni vagy megutálnál teljesen. - tette hozzá.
Teljesen felé fordultam és megemeltem a fejét, majd felém fordítottam.
- Figyelj! Ez a dolog semmin nem változtat még ha igazat is mondott, én attól még ugyanúgy szeretlek mint eddig. Soha nem utálnálak meg és szó sem lehet róla, hogy elhagylak. Gyorsan verd ki ezeket a dolgokat a fejedből!
Miután ezeket a szavakat kimondtam hirtelen megcsókolt, majd szorosan átölelt. Nagyon sokáig így voltunk, amikor egyszer csak elengedett az ölelésből és csillogó szemeivel rám nézett.
- Köszönöm, hogy ilyen jó vagy velem. - szólalt meg végül.
- Nem vagyok jó, de teljes szívemből szeretlek és nem akarlak elveszíteni és azt meg főleg nem akarom, hogy az bántson, hogy nekem most milyen rossz lehet, mert én jól vagyok. - mondtam és fel álltam a padról.
- Jobb lesz ha haza megyünk. - javasolta, azzal ő is fel állt.
- Vissza kell mennem Győrbe. - nyögtem ki.
Szúrós tekintettel nézett rám és kissé kétségbeesettnek tűnt. Lehet nem ez volt a legjobb időzítés erre, de vissza kell mennem a cuccaimért. Nem elhagyni akarom csak azt szeretném, hogy minden holmim itt legyen és ne ott, mert az én életem már itt van vele és nem vágyom vissza.
- Tehát mégis elhagysz? - kérdezte bánatosan.
- Megőrültél? Nem, dehogy! Csak a holmijaim miatt kellene haza vinned. - feleltem kicsit mérges hangon.
- Jól van na! Nem kell egyből megenned! - viccelődött miközben kézen fogva elindultunk az autója felé.
Szokásához híven kinyitotta előttem az ajtót én pedig megköszöntem neki, majd bepattant ő is az autóba és Győr felé vette az irányt. Útközben nem igen beszéltünk és nem is nagyon emlékszem mi történt, mert elnyomott a buzgóság.
Az álmomra még emlékszem, az volt benne, hogy minden tökéletes volt. Ami az akkori valóságos dolgokról nem volt elmondható.
* Hasi szemszöge *
Az igazgató végre megismerte Nórit és kicsit mókás volt mikor azt mondta neki, hogy Vecsei Nóra, de hát egyszer úgyis az lesz. Sőt abban is reménykedem, hogy holnap azt mondja neki jobb lesz ha a Vecsei névvel áll színpadra, mert azzal jobban eladható. Nem mintha szüksége lenne a vezetéknevemre, hogy sikeres legyen, de be kell vallani a Vecsei jobban hangzik, mint a Nagy és kicsit egyedibb is.
Az előadásnak nagy sikere volt mint általában mindig és boldog voltam, hogy a barátnőmnek is tetszett. Amikor csak tudtam megpillantottam őt a darab közben, ami lehet hatott is a színészi játékomra is.
Amilyen gyorsan csak tudtam átöltöztem és siettem ki hozzá. Kint váratlan meglepetés ért minket, egy barna hajú lány állt velünk szemben nagy hassal. Ismertem őt, mert régebben kavartunk, de mit sem sejtettem arról amit ezután mondott. Úriember módjára gratuláltam neki és jófejségből megkérdeztem ki az apa, mire rávágta, hogy én. Mikor ezt meghallottam talán még a szívverésem is kihagyott egy ütemet. Nórira néztem és ő sem volt túl jó színben a hír hallatán és látszódott rajta, hogy valamin nagyon elgondolkodott. Nem tudtam mit tegyek így nem tettem és nem is szóltam semmit. Azt kívántam abban a pillanatban, hogy bárcsak másik földrészen lennék, de ez lehetetlen volt.
A nagy elmélkedésemet az törte meg, hogy elindult és otthagyott bennünket. mivel én azt éreztem, hogy annak súlya lesz ha nem megyek utána, így elindultam utána, de ez a terhes lánynak nem tetszett és hangot is adott neki. Nem igazán érdekelt mit karattyol össze, mert nem hittem abban, hogy tőlem terhes, mert mindig védekeztünk. Abba voltam biztos, hogy Nórit nem veszíthetem el, mert abba bele is haltam volna.
Nem jutott túl messzire, csak a közelben lévő padon üldögélt, amikor én is odaültem és átkaroltam. Nem voltam túl boldog és magamat marcangoltam és sajnáltam, hogy ilyen helyzetbe hozam. Ő elég pozitív volt, ami rólam nem volt elmondható.
Elcsattant egy csók is és egy hatalmas ölelés is, ami hosszú ideig tartott. Aztán Nóri felállt, én meg javasoltam, hogy menjünk haza, mire azt mondta vissza kell mennie Győrbe.
Gondoltam magamban ez a nap egyre jobb. Arra gondoltam, hogy el akar hagyni, bár előtte nem sokkal mondta, hogy soha se hagyna el, de én aggódni kezdtem. Végül megnyugtatott, hogy csak a holmijaiért szeretné ha elvinné, így kézen fogva sétáltunk el az autómig és a szokásos rutinunkkal ültünk be.
Az úton nem szóltunk egymáshoz, mert hamar elaludt és nem akartam zavarni, mert olyan édesen aludt csak azt sajnáltam, hogy nem bújhatok mellé. Így hát nekem maradt a vezetés, de hála a jó Istennek nem történt semmi baleset az utakon így tudtunk haladni.
Nem hajtottam mint az állat, de körülbelül három óra alatt odaértünk. A motor megállására Nóri is felébredt.
- Atyaég! Már itt is vagyunk? - kérdezte meglepetten, amikor kiszálltunk az autóból.
- Igen, kicsit bealudtál. - feleltem és becsuktam a kocsiajtót.
- Mintha csak most indultunk volna el. - jelentette ki miközben már a lakásajtaját nyitotta ki.
Gyorsan fogott pár bőröndöt és a fontosabb holmijait beleszórta, mintha csak én csináltam volna. Legalább öt kisebb telt meg ruhákkal és három doboz a fontos további cuccaiból lett tele, amiket én szívesen kiszállítottam a kocsiba, mert boldogsággal töltöttel, hogy teljesen odaköltözik hozzám.
Nóri fogott egy öltözet ruhát és a fürdő felé vette vele az irányt. Amúgy még mindig nem értem miért megy el előlem átvenni a ruháit, amikor láttam már azok nélkül, de gondolom ez egy hülye női szokás. Tettem még egy kört a lakásban és vissza emlékeztem pár dologra ami itt történt.
Gondolom azért eladni nem fogja maximum kiadja. Nem olyan rossz ez a lakás amúgy és nincs is olyan rossz környéken, de jobb lenne ha Pesten lenne. Pár nyomtatott kép még ott maradt rólam a szekrényeken és most elképzeltem, hogy amikor még nem ismert személyesen miket csinálhatott előtte.
Hogy tagadta az elején, hogy tetszem neki és hogy meglepődtem mikor megláttam dolgokat magamról a lakásában. Furcsa dolgok ezek, de kicsit szívmelengetőek is.
Mennyire zavarban volt amikor az anyukája kikotyogta, hogy szerelmes belém halálosan és hogy tagadta.
Úgy gondoltam, hogy sokáig fog még készülődni így kimentem a lakásajtaja elé és fel-le sétálgattam. Körülbelül már öt perce ott lehettem amikor kinyílott az egyik szomszédja ajtaja és a minden lében két kanál idős hölgy szomszédja jött elő.
- Maga még itt? - kérdezett rá.
- Tessék? - kérdeztem vissza értetlenül, amikor megálltam.
- Azt hittem megjött az esze és itt hagyta ezt a lányt! - kezdte sértegetni Nórit.
- Ne beszéljen így! Ő a barátnőm! - korholtam le.
- És ő is tisztában van vele, hogy maga a barátja? - folytatta gúnyosan.
- Miért ne lenne vele tisztában? Készülünk fel Pestre, mert hozzám költözik. - közöltem.
Mire elkezdett nevetni:
- Ember! Ha van egy csöpp esze akkor nem viszi őt sehova! Mikor nem volt itt maga, akkor ide jött hozzá az a vadállat és nagyon sokat bent volt nála.
Egy percig sem hittem a hölgynek, mert tudtam, hogy nem kedveli Nórit és bármire képes lenne azért, hogy keresztbe tegyen neki. Tudtam, hogy ő csak engem szeret és én is csak őt.
- Micsoda? -tettetem, hogy nem hallottam.
- Szerintem míg maga távol volt, jól megdöntötte, hogy teherbe ejtse és mivel maga híres és sok pénze van így pénzhez tudnak jutni magán keresztül.
Nem hittem a fülemnek, de nem is hittem neki.
Aztán hirtelen megérkezett Nóri :
- Maga már megint mit hazudott össze rólam? - kérdezte dühösen....
