Annyira hirtelen jött be az doki, hogy azt hittem ég a kórház és ki kell menteni minket. Amúgy éppen hozzá akartam tenni egy kis beszólást Hasinak, hogy én közelebb vagyok a tinikorhoz szóval megtehetem.
Láttam Hasin is, hogy meglepődött mikor az orvos betoppant. Némi ijedséget láttam az arcán ami engem is nyugtalanná tett. A fehér köpenyes meg úgy húzta az időt mint amikor valami versenyen győztest hirdetnek.
- Mi történt doktor úr? - kérdeztem rá végül aggódva.
- Semmi komoly egyelőre. -jelentette ki.
- Mi az hogy semmi komoly? - kérdezte idegesen Hasi.
- Nem találtunk egyelőre semmit. Szükség lesz majd pár vizsgálatra holnapután, de addig nyugodtan haza mehet.
Azzal se szó se beszéd hátat fordított nekünk és kiment az ajtón. Mi meg csak néztünk egymásra értelmesen. Először fel sem fogtam, hogy haza mehetek erről a rémes helyről. Annyira zavarba ejtők ezek a hófehér falak, hogy öröm innen távozni. A kórház alapból nem egy leányálom főleg ha te vagy a beteg.
- Tehát haza jössz velem most. - állapította meg Hasi mosollyal az arcán és felpattant az ágy széléről.
- Legalább holnap nem találnak itt a szüleim, azt meg nem tudják te hol laksz így haza kell menniük nélkülem. - jelentettem ki fülig érő szájjal.
- Kezdek tőled megijedni.
- Ajnye pedig jobb félni mint megijedni.
- Az is igaz. - mondta , majd elindult az ajtó felé.
- Hová igyekszel? -kérdeztem meglepve.
- Hát gondolom át akarsz öltözni vagy ebbe a gúnyába akarsz haza jönni? - viccelődött miközben visszafordult.
- És azért minek mész ki? Elviekben a barátom vagy, de lehet tévedek. - hecceltem.
- Mi az hogy elviekben? - kérdezte, aztán visszarongyolt hozzám és megcsókolt. - Te vagy az életem!
- Be kell vallanom valamit. -jelentettem ki fapofával.
- Mit ? Elhagysz? - nézett rám aggódó szemekkel.
- Nem, dehogyis! Megőrültél? A szüleimnél biztos agyrákot kapnék öt perc alatt. Viccelek, nem csak azért nem hagynálak el.
- Akkor mit akarsz mondani? - érdeklődött felfele.
Már maga a kérdés is elég sértő volt. Miért akarnám őt elhagyni? Ő a legjobb ember a világon. Aranyat ér. Bolond lennék elhagyni mikor úgy belezúgtam mint ló a gödörbe.
- Csak azt akartam mondani, hogy teljes szívemből szeretlek. -vallottam be végre.
Szorosan átölelt és a fülembe súgta:
- Miért akarod te a szívrohamot hozni rám mindig? Szeretlek! Jobb ha öltözöl és megyünk, mert... -hagyta félbe a mondatot hirtelen, pedig valamit még mondani akart látszott az arcán.
- Mert mi? - kérdeztem érdeklődve, majd nagy nehezen kitápászkodtam az ágyból.
- Mindegy nem számít igyekezz. - vágta rá.
Nem volt mit tenni odamentem a ruháimért és nekiálltam öltözni, mire úgy nézett rám mint borjú az új kapura.
- Mi az? Nem láttál még fehér ember átöltözni? - szóltam be neki.
- Jobb lett volna ha kimegyek..
A tekintetem a nadrágja felé terelődött és kezdtem érteni miért mondja ezt. Elmosolyodtam és már a fejembe fészkelődött a következő beszólásom:
- Héj! Moderáld a Jancsid! Kórházban vagyunk!
- Ha nem mondod esküszöm észre sem veszem! Nem az én hibám, te billegsz így előttem. - vágott vissza.
Erre már nem szóltam csak gyorsan felöltöztem és el is hagytuk a kórtermet, ami nagy boldogság volt számomra, bár még mindig nem tudtuk mi a bajom. Hihetetlen, hogy a mai orvostudomány nem tud semmit egyből. Kicsit aggódtam, hogy tényleg ciszta és akkor lehetséges, hogy nem lehet gyerekem soha se. Ettől a gondolattól még a hideg is rázott.
Ettől elég kellemetlenül is éreztem magam így hazafelé egy szót sem szóltam és Hasi se szólalt meg, pedig azt hittem egész úton beszélni fog.
Biztos a fáradság miatt meg mert holnap este már előadása lesz. A pestibe fogja játszani II.Richárdot este, délelőtt meg próbán lesz így egész nap egyedül kellene lennem, de kitaláltam valamit. Múltkor láttam, hogy van pár ajándék jegye ami bármire felhasználható csak el kell vennem egyet és már meg is nézhetem őt a színpadon.
Hasi csak akkor szólalt meg mikor beértünk a lakásba:
- Van egy meglepetésem vagyis hát..
- Micsoda? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
- A színházba fogsz dolgozni. -jelentette ki mosolyogva miközben ledobta magát a kanapéra.
- Ezt nem teljesen értem. Én nem is vagyok színész. - értetlenkedtem és leültem mellé a kanapéra.
- Színészképzőre fogsz járni és a Vígszínház lesz a gyakorlati helyed. - mondta csak így egyszerűen mintha csak annyit közölt volna, hogy kint sötét van.
- Aha, de nekem nincs annyi pénzem, hogy ezt kitudjam fizetni.
- Nem is kell, mert én fogom fizetni. -mondta miközben átkarolt.
- Azt nem teheted. - vágtam rá és fel akartam állni, de visszarántott és megcsókolt.
- Csitt! Megtehetem és meg is teszem. Fontos számomra, hogy valóra váljon az álmod.
- Te bolond vagy! - mondtam mosolyogva. - De meg kell hagyni jól csókolsz. - tettem hozzá.
Aztán felálltam és el akartam menni aludni, de utánam szólt:
- Most hova mész?
- Világgá! Szerinted? Olyan álmos vagyok, hogy itt helyben elalszok ha nem vackolok be az ágyadba.
- Á szóval az én ágyamba akarsz aludni. - incselkedett.
- Ha gondolod aludhatok a szőnyegbe becsavarva is, de régen játszottunk már mackósat.
- Én inkább szőke szenvedélyt játszanák most. - folytatta a játékosságát.
- Jobb lesz ha elteszed magad inkább holnapra, mert hosszú napod lesz. - tanácsoltam neki és bementem a szobába.
Kerestem valami pizsama félét és befeküdtem az ágyba. Hasi még elment mosakodni, én pedig nem tudtam valami miatt elaludni. Mostanában nem alszok valami túl jól. Forgolódtam jobbra meg balra csak azon járta fejem, hogy mi lehet a bajom. Nem lehet véletlen, hogy mostanában mindig elájulok. A gondolatmenetemet a szőke herceg törte meg. Ma is nagyon jól nézett ki és még most is, de nálam nem a külső az elsődleges, hanem a belső és ő belülről is ragyog.
Hanyatt feküdtem amikor behuppant mellém az ágyba nyomott egy csókot a homlokomra, majd hátat fordított nekem és várta, hogy átöleljem. Meg is tettem, mert az ígéret szép szó s ha betartják úgy jó.
Hamar reggel lett és mindketten korán keltünk. Összedobtam egy kis reggelit és csomagoltam neki egy kis szendvicset is. Miután elfogyasztotta a reggelit gyorsan útnak is indult, mert szinte a darab kezdetéig próbálni szoktak.
Mielőtt elment megkért, hogy maradjak itthon hátha megint rosszul leszek és elájulok.
Nem terveztem sehova menni csak este a színházba, de nem említettem neki, mert gondoltam meglepem. Nagyon lassan és unalmasan telt a nap. Kivittem Bogyót kicsit a lakás elé és kimostam a ruhákat valamint valami kis rendfélét varázsoltam odabent. Igaz azt mondta pihenjek, de én nem tudok csak úgy ülni a babérjaimon és nézni magam elé, ha nem csinálok valamit abba belebolondulok. Amúgy szép a lakása csak hát látszik, hogy férfiból van.
Azon törtem a fejem, hogy valamikor el kellene menni Győrbe a cuccaimért. De hogy jutok el odáig? Nekem nincs jogosítványom, Hasi nem elfoglalt, vonaton meg hülyén néznék ki annyi mindennek. A szüleim se jöhetnek szóba, mert elvinnének haza a faluba és akkor nézhetnék.
Eljött a pillanat, hogy elinduljak a színházba. Magamhoz vettem egy jegyet , kellőképpen kiöltöztem, bezártam az ajtót és elindultam. A közelben fogtam egy taxit és megkértem, hogy a Pesti színháznál dobjon ki, mármint nem szó szerint.
A színházhoz érve kicsit furán éreztem magam, de mikor besétáltam ez az érzés megváltozott és boldogságot érzetem. Ahogy beértem Wundi közelített felém. Őszintén szólva azt hittem megint vitázni akar, de kellemesen meglepett.
- Szia. Beszélnem kell veled. - szólalt meg.
- Szia. Mondjad csak.- feleltem kissé aggódó hangon.
- Szeretnék tőled bocsánatot kérni, amiért durva voltam veled és nem igazán kedveltelek, de most már látom, hogy jó hatással vagy Hasira. - kért bocsánatot.
- Ne haragudj ha én is bunkó voltam veled. Nem akartam vagy is ha az voltam nem volt szándékos.
- Oké, akkor szent a béke. - mondta és hirtelen átölelt amivel ismét meglepett.
Aztán elköszönt és mosolyogva távozott. Mi ütött ebbe az emberbe? Jó, nagyon jó színész meg gondolom ember is, de olyan furcsán viselkedett most.
Jött a napfény pontja, találkoztam egy régi ismerőssel vagyis csak rám ijesztett:
- Nóri?
Hirtelen hátra fordultam ahonnan a hang jött és egy barna hajú fiú állt ott.
- Máté? - amint ezt kimondtam szorosan átölelt.
- Hát te? Azt hittem nem szereted a színházat. - kérdezte miután elengedett.
- Hinni a templomba kell. Te se voltál oda a színházért ha jól emlékszem.
- Tényleg hogy-hogy itt vagy Pesten? -faggatott.
- Itt dolgozik a barátom és jöttem őt megnézni. - válaszoltam mosolyogva.
- Tényleg? Na,de most mennem kell, mert már várnak. Messengeren írok majd. - mondta és ismét szorosan átölelt, majd távozott.
Ekkor egy kezet éreztem a vállamon és ismét egy nagyot fordultam. Hasi volt az és nem volt túl boldog.
-Több kérdés merült fel bennem. Mit keresel itt? Ki volt ez a bájgúnár miért ölelgetett? - kérdezte ideges hangon.
- Te féltékeny vagy?
- Ő rá? Nem,dehogy. Ki volt ez a palimadár? - folytatta.
- Egy régi barátom. - nyögtem ki.
- Hogy a barátod? - kérdezte most már még idegesebben.
Hirtelen támadt egy ötletem és nem válaszoltam a kérdésére, hanem felálltam a közelben lévő asztal tetejére...
