Leültünk és vázoltam neki a tervem, miszerint van egy csaj akit Lindának hívnak és halálosan szerelmes a zaklatómba, de a csávó kinem állhatja őt. Nekem megvan a csaj elérhetősége és biztos vagyok benne, hogy szívesen megteszi ezt meséltem Hasinak.
Hasi csak nézett rám először, majd megszólalt:
- Ilyen rossz is tudsz lenni?
- Ha nem én vagyok a rossz, akkor mindketten bajban leszünk, de főleg te. - feleltem.
- Ez is igaz. Holnapután mindenképp vissza kell utaznom Pestre. Szeretném ha te is jönnél, de tudom a válaszod. - mondta lehangoltan.
- Sajnálom, de mindenképp tartani fogjuk a kapcsolatot, ugye? - kérdeztem felcsigázva.
- Részemről igen és jó lenne ha közben meglátogatnál és ha úgy van akkor fel is költözhetnél. - mondta mintha ajánlatot tett volna.
- Persze. - vágtam rá.
- Még valami. - kezdett bele.
Ehhez már fel állt és onnan nézett a szemembe éreztem, hogy nekem is fel kell állnom így ezt tettem. Fel álltam és mélyen a szemébe néztem.
- Mi az? - kérdeztem kíváncsian.
- Mennyire szeretsz? - tette fel e váratlan kérdést.
- Tessék? - kérdeztem vissza.
- Mennyire szeretsz? - tette fel ismét a kérdést.
Ezzel a kérdésével most őszintén meglepett. Mi az hogy mennyire szeretem? Hát még mennyire?Nagyon, a nap huszonnégy órájában rajta jár az eszem. Olyan mintha ezer éve ismerném és mintha a sors akarta volna, hogy ez történjen. Vagy csak én beszélem be magamnak ez a sok zagyvaságot?
- Ez milyen kérdés? Egyértelmű, hogy nagyon. - feleltem végül.
-Biztos?
- Igen és akkor is szeretnélek ha mondjuk kopasz lennél vagy ha már egy fogad se lenne.. Nem azért szeretlek, ahogy kinézel ,hanem azért aki vagy, aki legbelül vagy, mert tudom hogy egy nagyon jó ember vagy. Szeretlek, de szavakkal le se tudom írni mennyire, mert nincsenek is rá szavak. Nem tudom ezt most miért akartad tudni, de ennyi. - fejeztem be.
- Azért azaz egy fogas sztori még nem mostanában lesz. Addig még sok víz folyik ám le a Dunán. - magyarázta mosolyogva.
- Hát nem hosszútávra tervezünk? - kérdeztem pajkosan.
- Á szóval arra tervezünk. Én benne vagyok.- mondta fülig érő szájjal, majd hozzátette. - Biztos vagy benne, hogy be fog válni a terved?
- Bízol bennem?-tettem fel a kérdést az ő kérdésére.
- Persze és szeretlek is.
- Akkor higgy benne,hogy sikerülni fog.-mondtam azzal elindultam a fürdő felé.
- Most hová mész? - kérdezte meglepve.
- Világgá, amúgy csak zuhanyozni. - feleltem és el is indultam.
Útközben fogtam a telefonomat és felhívtam a csajt, hogy egyeztessek vele a holnapi napról. Nem lepődtem meg amikor beleegyezett, mert tudtam, hogy nagyon odavan azért a nyomorultért. Arról pedig nem számoltam be neki,hogy én is kamerát fogok felszerelni, hogy zsarolni tudjam azt az aljas gazembert. Nem fogja egy ilyen patkány megkeseríteni az életünket. Azt meg főképp nem hagyhatom,hogy tönkre tegye Hasit abba belehalnék.
Miután beszéltem a csajjal felhívtam anyukámat is, hogy megkérdezzem mi a helyzet az öcsémmel. Örömmel hallottam, hogy jól van és megígértem, hogy hamarosan meglátogatom amint rendeződik a helyzetem. Azon is komolyan elgondolkodtam, amit Hasi ajánlott, hogy költözzek hozzá, de erre még nem vagyok felkészülve.
Közben azt is hallottam, hogy Hasi is telefonál valakivel.
*Hasi szemszöge*
Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi az a nagyszerű terve és nagyon reméltem, hogy nem akar lefeküdni azzal a fickóval. Végül beavatott és kiderült, hogy erről szó sincs.
Azt mondta van egy lány aki teljesen odavan azért a kertén ért és hogy szerinte bármit megtenne azért, hogy együtt töltsön vele egy éjszakát. Errefelé ilyen bevállalósak lennének a csajos?
Nem mintha számítana más lány, de azért ez fura.
Eszembe jutott valami, de ahhoz tudnom kellett mennyire szeret. Így aztán fel is tettem neki a kérdést, ami őszintén szólva eléggé meglepte. A lányok minden egyszerű kérdésen úgy megtudnak lepődni.
A válasza viszont engem lepett meg. Azt hittem, hogy minden lánynak a külsőm jön be, de neki nem. Annyira különleges ez a lány, de olyan makacs is ,hogy nem akar velem jönni mikor szeretjük egymást. Bárcsak meggondolná magát és eljönne velem.
Van egy tervem, de szerintem még ezzel se fog sikerülni a dolog.
Végül elment fürdeni nekem meg neki állt csörögni a telefonom legnagyobb örömömre.
- Halló! - szóltam bele, mert csak a számot jelezte.
- Hasi, már azt hittem elraboltak az ufók. - szólt bele Ati.
- Ufók? Nem úgy néz ki, mint egy ufó. - jelentettem ki nevetve.
- Te most kiről beszélsz? Csak nem egy lány van az ügyben? - faggatott.
- Ez hosszú sztori és most nem nagyon érek rá, de ne aggódj nemsokára visszatérek Pestre és akkor beszélhetünk. - tereltem kissé a témát a visszatérésemmel.
- Rendeben, de szavadon foglak. Mindent el kell majd mondanod. - fenyített be.
- Rendben. Légy jó! - azzal le is tettem.
Egyenlőre senkivel nem osztom meg a tervemet, elég hogyha én tudom.
Nem sokkal később egy huppanást hallottam a fürdőből, gyorsan oda rohantam és azt láttam, hogy Nóri már felöltözve enyhén összeesett amitől kissé megijedtem.
Pillanatokon belül már mellette térdeltem és aggódva néztem csillogó zöld szemeibe.
- Uh csak ennyinek kell történnie és már itt is van az én hős kék szemű szőke hercegem, hogy megmentsen. - mondta mosollyal az arcán.
- Jól vagy? Nagyon rám ijesztettél. - kérdeztem még jobban aggódva.
- Kutya bajom csak egy kicsit megszédültem és béna is vagyok, de szerencsére puhára estem. Túlélem, de köszönöm kérdésed.
Lassan felsegítettem, amikor ő a nyakamba karolt ettől még a hideg is kirázott. Hogy csinálja ezt?
Aztán mélyen a szemembe nézett, én pedig nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg megint:
- Biztos vagy benne, hogy nem .. hogy nem.-kezdtem bele.
- Hogy nem mi? - kérdezett vissza és közelebb hajolt hozzám.
- Hogy nem vagy terhes. - böktem ki nagy nehezen.
- Megörültél? Nem, dehogyis csak kicsit túl sok stressz ért mostanában és most jött ki rajtam. -felelte kicsit feldúltan.
Oldani szerettem volna a feszültséget és ezért én is közelebb hajoltam a meleg lehelete felpezsdített és késztetést éreztem ezért habozás nélkül megcsókoltam.
- Ezt miért kaptam? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Magadért. - feleltem, majd kisétáltam a nappaliba.
- Héjj, hova mész? - kiáltott utánam.
- Ideje lenne aludni, nem?
- Nem fogsz a nappaliba aludni! - jelentette ki mikor végre utolért.
- És miért nem? - érdeklődtem miközben leültem a kanapéra.
- Mert neked velem kell aludnod. Tudod te vagy a plüssmacim. - vágta rá és ledobta magát mellém.
*Nóri szemszöge*
Ledobtam a ruháim és beálltam a zuhany alá és ismét agyalni kezdtem. Azon törtem a fejem, hogy mit fogok tenni holnapután ha Hasi elmegy. Azt mondta tartani fogjuk a kapcsolatot, de én attól tartok, hogy el fog felejteni. Nem szeretném ha ez megtörténne és én sem szeretném elfelejteni.
Aztán hamar megmosakodtam és felöltőztem, majd émelyegni kezdtem és hirtelen összerogytam. Kidőltem, mint egy zsák krumpli egy hatalmas puffanással. Mire feleszméltem Hasi már ott is volt és aggódó arccal nézett felém. Egyszer csak ott termett mellettem és érdeklődni kezdett a hogylétem felől. Látszott rajt, hogy nagyon megrémült, pedig semmi komoly nem történt. Előfordul, hogy az ember a sok stressztől összeesik és ennyi,nem kell túl gondolni.
Hasi megint megkérdezte biztos ami biztos, hogy nem-e gyereket várok, de ez badarság és szinte lehetetlen is. Kicsit feszült lett közöttünk a hangulat, de ő közelebb jött hozzám és váratlanul megcsókolt. Ami annyira nem volt váratlan, mert szinte izzott a levegő közöttünk.
Nem is értettem hirtelen, hogy miért tette ezt, ezért rá is kérdeztem, de csak azt a választ kaptam, hogy magamért. Ez mit is akar jelenteni egy színművész nyelvén? Magadért? S amint kimondta ezt sarkon fordult és a nappali felé vette az irányt. Én pedig furcsállva kérdeztem meg tőle, hogy hová igyekszik ennyire. Nagy nehezen utol értem és picit kiakadtam,hogy a kanapén akar aludni.
- Miért nem aludhatok itt? - kérdezte huncutan. - majd hozzátette. - Az nem elég indok, hogy a plüssöd legyek.
- Mert talán szeretlek ? És amúgy is nem sokára visszamész és itt hagysz. Szeretném ha velem aludnál.
- Talán? Talán én is szeretlek, de ki tudja.. -vágta rá .
- Oké, akkor mars a hálószoba. - utasítottam komoly arckifejezéssel.
- Igenis főnök. - mondta, azzal mindketten fel álltunk és elindultunk a szoba felé.
Semmi az égvilágon nem történt közöttünk azon az éjszakán vagyis pár csóktól eltekintve meg ölelésen kívül semmi. Úgy éreztem, hogy ez nem sokáig fog így menni. Hogyan is menne így ha vissza megy? Mindig minden kapcsolatomba úgy beleéltem magam és mindig rosszul végződött. Először jön a nagy szerelem, majd az ajtócsapkodás. Olyan a szerencsém a szerelemben, mint a február 31, szóval nem létezik...
Az éjjel telihold volt és mikor megébredtem Hasi nem volt mellettem. Amikor kiszálltam az ágyból megijedtem, hogy nincs ott, de aztán átmentem az ágy másik felére és megnyugodtam, mivel úgy tűnt csak leesett az ágyról csak észre sem vette.
Letérdeltem mellé és egy csókkal felébresztettem. Szegény azt sem tudta hol van vagy mi történt vele. Fel segítettem, majd visszafeküdtünk aludni. Egész hamar vissza sikerült aludnom, amikor egyszer csak arra ébredtem, hogy csörögni kezd a telefonom, mert én hülye elfelejtettem lehalkítani. De ki telefonálhat ilyenkor?
