Egyik nap megbeszéltem a legjobb barátnőmmel, hogy utazunk Pestre és elmegyünk a Pesti Színházba. Van egy darab, amit már rég meg akartunk nézni ez a 'Mondjad,Atikám!' , aminek a főszereplője Vecsei H. Miklós. Be kell valljam, hogy nem néz ki rosszul a fiú..
Reggel elvégeztem a reggeli rutinomat, majd a konyhába igyekeztem, hogy erre a különleges napra ne nézzek ki úgy, mint egy zombi, mintahogy általában .. Úgy döntöttem iszom egy Mokatét, ennek elkészítése közben megjelent édesanyám, aki majdnem a szívrohamot hozta rám:
- Hova-hova? - kérdezte tágra nyílt szemekkel.
- Jesszus! A szívbajt hoztad rám! Amúgy Pestre! - feleltem őszintén.
- Minek mész te Pestre? - kérdezte érdeklődve, majd ő is csinált magának egy Mokatét.
- Minek-minek? Hát színházba! - vágtam rá büszkén.
- Te színházba? Ez marha jó vicc! - gúnyolódott.
- Ez nem vicc! - böktem rá mérgesen.
- Mióta jársz te színházba?-próbált heccelni a kérdéssel.
- Mióta érdekel téged,hogy én hova járok?-szúrtam vissza.
- Héj-héj kisasszony!Óvatosabban a szavakkal!Aztán kivel mész a pasiddal?-kíváncsiskodott.
- Pasimmal?-kérdeztem vissza.
- Azzal a magas barna vagy feketés hajúval, aki a múltkor itt volt.-írta le körülbelül.
- Ja nem,nem vele és ő nem a pasim..Isten mentsen tőle!Lánnyal megyek..-jelentettem ki.
- Leszbi vagy?
-Jaj nem anyu, dehogyis csak a legjobb barátnőm.. Ne aggódj, a fiúkat szeretem!
Azzal megittam a Mokatét és a bögrét a mosogatóba helyeztem, ahogy ez nálunk szokás, majd elindultam a kis falumból Győrbe, hogy ott találkozzak Edinával és megkezdhessük további utunkat. Természetesen vonattal, mert a buszokon amik hosszabb távolságot tesznek meg azoktól rosszul vagyok..
A vonatunk kis késéssel indult, de ez minket kicsit sem tántorított el, mert direkt úgy terveztük, hogy késhet a vonat így bele volt kalkulálva az útba.
- Várod,hogy odaérjünk? - kérdezte tőlem Edina.
- Ez hülye kérdés volt, de én nem vagyok oda a főszereplőért annyira. - jelentettem ki.
- Aha, persze. Azért lettél olyan mint egy paradicsom. Nem tudom ki beszél állandóan róla.. Így Hasi úgy Hasi.. de cuki Hasi, de jól néz ki Hasi. - próbált kicsit heccelni.
- Hahaha vicces. Én nem is vagyok ilyen. - mondtam, majd kidugtam a nyelvem.
Amin csak mosolyogtunk egyet.Ő elkezdte a telefonját nézni én meg elővettem a verseskötetet amit vagy százszor kiolvastam már, de éreztem hogy újra meg kell ezt tennem.
- Nem unod még? - kérdezte.
- Mit? - kérdeztem vissza.
- Azt a kötetet, ott a kezedben. - felelte .
- Ezt a kötetet soha nem fogom megunni. Olyan ez mint A Pál utcai fiúk, egyszer a kezedbe veszed és utána késztetést érzel, hogy olvasd már el újra meg újra. - magyaráztam.
- Ha te mondod. Bár amilyen rekord gyorsasággal olvasod akkor te egy nap akár negyvennyolcszor is kiolvashatnád.
- Hahaha, ma nagyon elemedben vagy, pedig én szoktam elememben lenni, de ma valahogy nem.
- Biztos izgulsz. Amúgy mi van azzal a gyerekkel akit múltkor mondtál? - kérdezte izgatottan.
- Csak nem te is arra gondolsz mint anyám? Nem, nem a pasim és nem nem is lesz az. A gondolatától is rosszul vagyok. - feleltem kissé ingerülten.
- Hogy-hogy nem az albérletedben aludtál amúgy? Észre se vettem, hogy nem vagy ott szemben, de lehet azért, mert nagyon leköt mostanában a munka.- folytatta a 'vallatást'.
- Untam már a szomszédban károgó hölgyet és úgy voltam vele inkább hallgatom édesanyám károgását mint az övét. Viccelsz ezer éve nem futottunk össze a lakásban pedig egy épületben lakunk.
Ahogy ezt kimondtam a vonat megérkezett a mi célunkhoz így ez a beszélgetés hála a jó égnek abba maradt vagyis csak én hittem ezt ugyanis folytatódott egy kis beszélgetés a színház felé.
- Te Nóri!
- Igen?
- Tudsz róla,hogy hasonlít a hajatok színe? Imádlak szívatni egyébként.
- Mármint?-kérdeztem vissza, majd hozzátettem. - Ma nagyon kis humor Harold vagy!
- A Kalkuttai Teréz anyával. Hasiéval ..Miért mit gondoltál?
- Honnan kellene tudnom hogy te kire gondolsz? Nem vagyok még gondolatolvasó!
- Pedig jó lenne, nem? - kérdezte kacsintva.
-Persze, hogy jó lenne. Nagyon adnám. Amúgy igen tudok róla, hogy hasonlít, mert minden nap legalább hárman elmondják ezt nekem. Ami persze nem rossz. - jelentettem ki.
-Mit szólnál ha a pasid lenne? - tette fel eme eléggé kínos kérdést.
-Hat évvel idősebb nálam. - próbáltam kibújni a kérdés alól.
-És? A kor csak egy szám...
-Jó, így most nem sok, de ha bele gondolsz ő 6 éves volt már amikor én születtem...
-Paranoiás vagy baratném. És az a barnás csávó hány éves is volt? - kérdezett pimaszul rá.
-Jó jó ő is '92-es volt lebuktam. Miért nem szólítod néven amúgy?
-Nem akartalak vele idegesíteni. - vallotta be.
-Ez kedves, nem is akarok róla hallani se.
Aztán odaértünk a színházhoz, beléptünk az ajtón és leesett az állunk, hogy milyen gyönyörű helyre tévedtünk.
Nagy nehezen megtaláltuk a helyünket a teremben, ami elég közel volt a színpadhoz. Az élőadás nagyon jó volt, jobb mint amit valaha is eltudtam volna képzelni. A vége felé olyasmit láttam amit nem tudtam hova tenni egy ideig. Úgy éreztem, hogy Hasi rám kacsintott. Nem mertem megemlíteni Edinának se és mélyen belül reméltem, hogy ezt csak képzeltem, de végül később rájöttem,hogy nem.
Lehetett aláírást meg képet kérni a színészektől minden előadás után így akkor is. Hát jó be is álltunk, hogy kérünk. Ketten voltak még előttünk és éreztem hogy rám néz vagyis most már nemcsak éreztem hanem láttam is. Aztán hirtelen megbotlott előttem egy zsinórban és lekapott ott mindenki előtt. Tudja Isten, hogy direkt csinálta az esést vagy bénázott, de emiatt az összes lány aki ott volt majdnem kinyírt....
