Mivel ezt Hasi látta mutogatni kezdett a biztonsági embernek, hogy mentsen ki onnan. Aki be is rontott értem és kimenekített Hasi mellé.Hasi odasúgta Edinának , hogy menjen a főbejárat elé, hogy kimenekít oda. Aztán megfogta a kezemet és egy kis folyosóra vitt. Teljesen ki voltam kelve magamból az előbbi sok miatt,amit nem is hagyhattam szó nélkül:
- Neked teljesen elment az eszed? - korholtam rá.
- Miért is? - kérdezett vissza egy halvány mosollyal az arcán, amit nem tudtam hova tenni.
- Majd nem kinyírattál. - feleltem még mindig dühöngve.
- Á szóval az én hibám. - vágta rá mosolyogva.
- Nem valószínűleg én csókoltam meg magamat és ezért akartak megverni. - morogtam miközben fel-le járkáltam a helyiségben.
- Nem én álltam ott úgy, mint aki várja a szőke hercegét. - mondta mosolyogva és csóválni kezte a fejét..
- Á szóval én vártam a szőke hercegem? Te nagyon elvagy tévedve, barátom!- vágtam rá még dühösebben.
- Áhá már barátok vagyunk, ez már haladás. - viccelődött velem tovább.
- Te most azt hiszed vicces vagy? - kérdeztem idegesen,miközben megálltam.
- Nem csak hiszem, tudom is. - vágta rá,majd közelebb húzott.
- Azonnal eressz el! - parancsoltam rá.
- Nem lehet.- jelentette ki bátran és még közelebb húzott.
- Miért nem lehet?- érdeklődtem kicsit lenyugodva.
- Tudnom kell valami.. - nyögte ki.
- Mit? - érdeklődtem, mert már össze voltam zavarodva
- Szeretsz? - kérdezte kissé gúnyos hangon.
- Nem dehogyis!Hogy gondolod? - hazudtam ami látható és érezhető is volt.
Ezt hallva kicsit meghátrált, majd keveset gondolkodott és visszalépet hozzám.
- Rendben elengedlek, de még valami..- azzal elengedte a kezem.
-Mi az?
Még közelebb lépett hozzám és megfogta az állam az egyik kezével, majd a másikkal eltűrte a hajamat és közel hajolt a fülemhez:
-Akkor ezt most meséld el a szemeidnek is, mert mást mondanak. -suttogta a fülembe.
Majd hátrább lépett és bámulni kezdett mint borjú az új kapura ami nem kicsit volt idegesítő.
-Mit bámulsz? - kérdeztem még idegesebben.
-Semmit, csak nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen szép lány mi okból hazudik nekem.. Más ölni tudna értem. - felelte kissé lehangoltan.
- Milyen szomorú, hogy nem öltem meg érted senkit.. sőt inkább tényleg engem öltek meg miattad. - dühöngtem tovább.
- Mi az csajszi beakadt a merevlemez? - próbált idegesíteni, majd folytatta - Várjunk csak mi az ott a kezedben?Jéé az az én verses kötetem! Add csak ide.
Azzal kikapta a kezemből és a zsebéből elő kotort egy tollat, aztán írni kezdett, mikor megcsörrent a telefonom. Gyorsan befejezte az írást mikor előkaptam a telefonom,visszanyomta a kezembe a könyvet a kezemből meg kivette a telefont.
- Anyukád az egy pillanat és elintézem. -mondta.
Felvette a telefonom én pedig álltam és tátott szájjal hallgattam az előadását, szó szerint színházba illő volt.
- Jó Napot Hölgyem! Miklós vagyok a lány a barátja. Őt most nem tudom adni, mert most aludt el, de átadom, hogy kereste. - kezdte a műsort.
- Tessék? A lányom azt mondta színházba megy Pestre! Nem fiúkkal aludni! - hallottam hogy dühöng.
- Hölgyem nyugalom! Nem velem alszik, mivel én magával társalgok, de biztos lehet benne, hogy épségben haza kerül holnapután. - magyarázta.
Én pedig továbbra is álltam ott, mint aki gyökeret eresztett. Körülbelül olyan volt a fejem, mint egy pirospaprika és legszívesebben felképeltem volna, hogy elvette a telefonom és sikerült feldühíteni anyámat. Majd még egy kicsit próbálta lenyugtatni több-kevesebb sikerrel és miután feladta letette a telefont, de nem adta vissza, neki állt pötyögtetni vele. Aztán megcsörrent a telefonja és leesett, hogy mit művelt.Felhívta saját magát,hogy meg legyen neki a számom.. Cseles fiú,nagyon cseles.
- Neked teljesen elment az eszed? - korholtam rá ismét.
- Most éppen mi a problémád velem?- állt értetlenül.
-Méghogy mi a problémám?! Ezt most komolyan kérdezed?
- Nem, nem komolyan csak bejáratom a számat, mert szeretek beszélni..Szerinted?
- Oké! Kezdjük ott, hogy majdnem kinyírtak miattad, aztán ide hurcoltál, majd elvetted a könyvem, aztán a telefonomat és feldühítetted édesanyámat és azt hitted nem veszem észre, hogy magadat hívtad fel..-dühöngtem tovább.
- Állj! Állj! Te tátogtál ott, mint egy partra vetett halacska és nem én, másodszor igazán örülhetnél, hogy kimentettelek onnan és harmadszor örülj, hogy lerendeztem a holnapi napot édesanyáddal. - próbált csitítani.
Ekkor oda szólt az őr, hogy van egy lány a főbejárat előtt és szeretne bejutni, mert itt a barátnője és kint hallatszik a kiabálás.
- Engedje be a lányt hátha letudja nyugtatni a hölgyet. - utasította.
- Ó szóval már hölgy vagyok de kedves.. - mondtam szarkasztikusan.
Azzal oda kísérte hozzám az őr Edinát, aki elég csúnyán nézett rám.
- Mi folyik itt? Azt hittem megöltétek egymást. - mondta és továbbra is bökősen nézett rám.
- A barátnőd nagyon felkapta a vizet és nagyon görcsös lett.. - jelentette ki Hasi vállat vonva.
Olyan gyorsan történt minden, hogy egy pillanatra lefagytam és az jutott az eszembe, hogy a vonaton miről beszélgettünk Edinával. Azon törtem a fejemet, hogy erre mennyi esély volt, hogy megtörténik velem. Egy darabig azon is töprengtem, hogy miért vagyok vele ilyen taszító és távolság tartó mikor olyan rendes még most is, hogy így viselkedek vele.Aztán ott a büszkeségem meg a hasonló dolgok ami miatt távolságtartóan viselkedek vele. A sok gondolkodástól már szétmegy a fejem és hallom,hogy szólítgatnak.
- Nóri! Nóri! Nem hallasz? - szólt Edina.
- Á szóval Nórinak hívják. - csodálkozott rá Hasi.
- Igen így hívnak, tán van vele valami problémád? - morogtam ismét.
- Nem, csak tetszik a neved szimplán, de nem kell felkapni egyből a vizet.
- Nóri,le kellene nyugodnod.-javasolta Edina.
-Teljesen nyugodt vagyok! A te neved is tetszik. - csúszott ki a számon.
-Nem úgy festesz. - bökte rá Hasi, majd kiegészítette - Mit mondtál? Ha sikerült lenyugodnod, akkor itt van a holnapi előadásra kettő vip jegy és aludhatsz a lakásomban, ha megígéred, hogy nem nyírsz ki . A barátnődnek meg fizetem a szálloda díját. - ajánlotta fel.
- Tessék? - kérdeztem vissza meglepetten.
- Jól hallottad, szeretnélek kárpótolni, de nem kell velem aludnod. Megalszok én hálózsákban te pedig az ágyban így kvittek vagyunk a mai nap miatt. - folytatta elég meggyőzően.
Ismét tátott szájjal álltam a dolgok előtt és hirtelen rá néztem Edinára, mert mi egy pillantásból értjük hogy a másik mit gondol a dologról.
- Részemről rendben. - szólalt meg Edina.
- Meg tennéd ezt? - fordultam a kérdéssel Hasi felé.
-Persze, semmiség az egész. Nem feleségül akarlak venni csak felajánlottam egy szállási lehetőséget, mert úgy sincs hova mennetek szerintem. - felelte csillogó szemekkel.
- Jó egye fene, de csak akkor ha tényleg nem akarsz feleségül venni. - egyeztem végül bele nevetve, mire Edina és Hasi is nevetni kezdett ezen.
Azzal Edinától elbúcsúztam és mondtam neki, hogy reggel találkozunk. Hasi pedig hívott neki egy taxit, hogy elvigye a szállodába. Ő pedig elkísért az autójához.
- Gyönyörű az autód. - mondtam csodálkozva.
- Köszi, de nem gyönyörűbb, mint te. - felelte ismét azzal az elragadó mosolyával.
- Ugyan már! - vágtam rá szerényen.
Majd gentleman módjára kinyitotta az anyósülés felőli ajtót én pedig beültem és becsukta utánam az ajtót aztán beült vezetni. Az úton nem igazán szóltunk egymáshoz.Be kell vallanom elég kellemetlenül éreztem magam azok után ahogy ki voltam rá akadva. Majd hirtelen kibukott belőlem :
-Nincs nálam váltóruha!
-Cseppet se aggódj emiatt, kerítünk neked éjjelre valamit amiben el lehetsz. - nyugtatott.
Kicsivel később oda is értünk a lakásához. Azt kell mondjam, hogy az is gyönyörű volt. Az első dolga az volt, hogy neki állt kotorni a szekrényében és talált nekem egy hatalmas pólót, ami hálóingként funkcionált a mai nap elmentem zuhanyozni, majd ő is addig nekem bekapcsolta a tévét és valami érdektelen dolog ment ott,majd amikor végzett keresett egy plédet és leterítette meg keresett hozzá párnát és takarót . Aztán azt mondta feküdjek lenyugodtam az ágyára,ő pedig letelepszik a földre. Így is tettem, de nem telt el fél óra rájöttem, hogy nem fog ez nekem menni. Ki keltem az ágyból és lemásztam hozzá a földre és befészkeltem magam a takaró alá.
- Sajnálom. - kezdtem bele kissé lehangoltan.
- Mit? - kérdezett vissza meglepve.
-Azt ahogy viselkedtem délután. - feleltem lehangoltan.
- Semmi baj, én se voltam túl kedves. - próbált jobb kedvre deríteni.
- De te az voltál. - tiltakoztam.
- Ez nem igaz. Amúgy hogy-hogy ide jöttél a földre?
- Nem éreztem igazságosnak, plusz nem tudok elaludni ha nem ölelhetem meg a plüssmacimat. - feleltem szomorúan.
- Szóval most én vagyok a plüss? Arról volt szó, hogy semmi esküvő - kezdett viccelődni.
-Mondjuk. Nem is kértem, hogy vegyél el csak az, hogy legyél egy estére a plüssöm.
Ettől csillogni kezdett a szeme, de nem szólt egy szót se csak elfordult, én pedig átöleltem....
