Vele született sors (Előzmény Könyv) (𝑯𝒂𝒓𝒓𝒚 𝑷𝒐𝒕𝒕𝒆𝒓 𝒇𝒇.)

🥀 𝐈. 𝕮𝖍𝖆𝖕𝖙𝖊𝖗 🥀

Időszámításunk előtt, 382 körül

Egy ókori görög feketemágus ördögi vigyorral nézte az előtte repedező tojást. Nemrég vette le róla a varangyot és azóta izgatottan várja, hogy a tenyészetének legelső sikeres lénye kikeljen. Abban biztos volt, hogy erős teremtményt kísérletezett ki. Rájött, hogyha a tyúktojást egy barna varangy béka kelti ki, akkor egy baziliszkuszt hoz létre. A legelső tojáshéj lehullott, a tenyérnyi kis kígyó kidugta a fejét és Hitvány Herpónra szegezte a szemeit.
A párszaszájú varázsló értette minden egyes sziszegését a baziliszkusz csöppségnek, aki legelső pillanatától leste, és engedelmeskedett a teremtője minden szavának.
A föld egy pillanatra megrezzent. A plafonról por és vakolat hullott le. A férfi ijedten nézett körbe. A háta mögött egy hölgy állt. Erős páncélzatot viselt, kezében pallosát tartotta. Testalkata vékony, mégis kellőképpen kidolgozott volt. Szürke, bár inkább ezüstös színű, enyhén hullámos haja kiengedve omlott a vállára.
Az arca pedig elragadóan gyönyörű volt. Ártatlanság sütött sötétbarna szemeiből, mégis tekintélyt parancsolt. Felettébb erős erőket sugárzott magából. Az elsőre törékeny kinézetű kishölgy a legerősebbnek tűnt minél tovább nézte őt a férfi, ahogy a sötét házban magabiztosan állt a felé forduló, megdöbbent Herpónnal szemben.
A mágus megköszörülte a torkát, hogy normális hangon tudjon a lányhoz szólni, hisz napok óta senkivel nem állt szóba, mivel a baziliszkusz kikelését várta. Mikor újra a régi volt a hangja, ércesen szólt a lányhoz.

-Ki vagy Te?

-Aki a kárhozatba taszít a lényeddel együtt. Addig nem nyugszok, amíg meg nem ölöm a szörnyedet, ha bárki életét veszi. Ez a baziliszkusz csak rád fog hallgatni, tehát ha bármi probléma adódik, tudni fogom kit keressek először.

-A saját házamban senki nem fenyegethet meg! - ezzel előrántotta a varázspálcáját és a baziliszkuszra szegezte. - Baziteo.

A kis kígyóból pillanatok alatt egy nagyobb példány lett. A varázslat hatására az újonnan kikelt tenyér méretű baziliszkusz három méteressé nőtt.
Hitvány Herpón az ezüstös hajú lányra mutatott, a szörny a parancsra pedig elindult a célpont felé, hogy megtámadja.
A páncélos hölgy semmilyen féle érzelmet nem mutatott. Leguggolt, az ujjait lerakta a földre, szeme skarlát vörösen izzott fel és halkan egy nevet suttogott.

-Iwoney!

A föld ketté nyílt és a lyukból egy hatalmas titánboa kúszott elő. Szinte be se fért a számára kicsinek bizonyuló házikóba. Iwoney nem szerette a szűk helyeket, viszont gazdája és egyben legjobb barátja kedvéért bármit megtett volna. Tudja, hogy a lánynak a nagy ereje mellett nem kellene védelem, neki mégis jól esett, hogy sokszor magához hívta őt és bízott benne.
A nála ötször kisebb baziliszkusz a parancsolójának szavát betartva egyenesen a fehérhajú hölgy felé kúszott. A hatalmas boa megindult és körbe szorította a baziliszkusz testét. A boák nem egy mérges kígyó fajták, viszont Iwoney kivételnek számított. Különleges állat volt, még különlegesebb képességekkel. Mielőtt megmarhatta volna a baziliszkuszt a lány megálljra intette.

-Én csak figyelmeztetni jöttem, de látom itt nem elég a szó. Mindig is tudtam, hogy csak baj lesz a varázslókkal, de a sötétmágusokkal még több. Remélem megjegyzed azt a nevet egy életre, hogy Cesariel. Annyit jelent, hogy védelem veszély esetén. Mellesleg, én mindig betartom az ígéretem Herpón.

Később a feketemágus szavának senki nem hitt. Úgy gondolták a sok szeszes ital hatására beszél össze-vissza a férfi. Hitvány Herpón lassacskán kezdett hozzászokni a gondolathoz, hogy a világ még nem nyitott arra, hogy megismerjék Cesarielt. A halálos ágyán töltött utolsó perceiben büszkén kijelentette magában, hogy ő találkozott élete során egy védelmező angyallal. Ugyan meglehet, hogy a magányba őrült bele és csak a képzelete játszott vele, de teljes mértékig megjegyezte a Cesariel nevet, ahogy a lány ajánlotta neki.