Vele született sors (Előzmény Könyv) (𝑯𝒂𝒓𝒓𝒚 𝑷𝒐𝒕𝒕𝒆𝒓 𝒇𝒇.)

🥀 𝐗𝐈𝐕. 𝕮𝖍𝖆𝖕𝖙𝖊𝖗 🥀

1981

A Roxfort folyosóinak hidege csontig hatolt Cesariel testében. A folytonos kínzások a Tartaroszban eléggé hozzászoktatták a pokol forróságához. Ahogy haladt egyenesen, szembe találkozott McGalagony professzorral.

-Tudok valamiben segíteni?

Cesariel felvonta szemöldökét és úgy döntött, hogy ha az idős hölgy nem köszönt neki, ő sem fog ezzel törődni.

-Albus Dumbledore-t keresem.

-Jöjjön utánam.

A fiatal nő a professzor után ment, ahogy az kérte. Nem törődött a rosszul léttel, és az oldalán elhelyezkedő sebbel, ami átitatta a köpenye alatt lévő felsőjét. Testvérének szokása volt huga felszínesen gyógyuló sebét újra és újra feltépni, hogy még több mérget juttasson a lány testébe. Utálta fivérét, hiszen miatta lett Atroposzból Cesariel és miatta vált abból a szende kislányból, aki nem akart moira lenni, egy magabiztos, erős nővé, aki mások sorsát irányítja.

A tanárnő bekopogott egy terem ajtaján és félbeszakítva egy tanítási órát, értesítette Dumbledore professzort, hogy keresik. A professzor bocsánatot kért a diákoktól és kifáradt a folyosóra.

-Szép napot Cesariel. Mi járatban van erre felé?

-Önnek is professzor. Úgy vélem ideje lenne a Potter család ügyében intézkedni.

-Rendben, még ma levelet írok nekik, hogy holnapra ide érjenek. Addig is biztosítsunk magának egy szobát?

-Erre igazán nincs szükség. Nem szándékozom a Roxfortban tölteni az éjszakát. Még van egy kis dolgom a holnapi nap előtt.

A lány beszéde nehézkes lett. Az egész világ megfordult előtte, és ha nem kapaszkodik a falon elhelyezett fáklya tartóba, akkor eldőlt volna a rosszul léttől.

-Minerva kérem, segítsen a gyengélkedőre vinni, hogy Madam Pomfrey megvizsgálhassa.

Cesariel tudatánál volt, amíg segítették a gyengélkedőre jutni, ám az ajtón belépve elméjét átvette a sötétség és ájultan csuklott össze.
Mikor magához tért egy ágyban feküdt, mellette a két professzor, Albus és Minerva, várta, hogy felkeljen.

-Jobban van kisasszony? - kérdezte rögtön az idős nő.

-Igen, köszönöm.

-Cesariel, Madam Pomfrey megvizsgálta Önt, és értesített arról, hogy ön tele van sebekkel, de ami ennél is aggasztóbb, hogy van egy halálos sebe is.

-Tudok róla. Már kilencven éve, hogy rajtam van. Sajnos csak lassítani tudtam a folyamatot, mint sem megakadályozni.

-Tehát erre értette, hogy beteljesül a végzete.

A lány csak bólintott, leszedte magáról a takarót és összeszorított fogakkal ugyan, de felkelt a helyéről, hogy útjára indulhasson.

-Holnap itt leszek, mire érkezik a Potter család.

A tenger hullámai megnyugvást jelentettek Cesarielre, így a Roxfortból rögtön egy nyugodt tengerpartra ment, ahová emberek nem jártak. Nem szeretett volna feltűnést kelteni csapzott kinézetével és véres ruháival, amit hamar le akart cserélni, mivel köpenyét a Roxfortban hagyta. Leült egy sziklára és onnan nézte a morajló kék vizet.
Lehunyta szemeit, amiből egy könnycsepp gördült ki és elsuttogta barátja nevét, hogy még utoljára beszélhessen vele.

-Iwoney.

A titán boa most nem okozott nagy felfordulást, a tenger habjai közül tört fel és egyenesen gazdájához úszott. A sekély vízben a hatalmas teste végig látszott messzebbről is. Szomorú fejét - már ha lehet egy kígyónak szomorú feje - a lány mellé helyezte a sziklára.

„Eljött az idő, ugye?"

-Mindennek eljön a maga ideje Woney. Egy hét múlva az én időm lejár, de egy új felemelkedik. Nehéz korszak lesz mindenki számára. Tudod, mindig az jut eszembe, hogy ha akkor nem rontom el a dolgokat, most nem kellene annyi embernek meghalnia. Nem lenne háború.

„Ne okold magad Atroposz. Netán baj az, ha nem voltál képes egy kisbabának ártani? Te csak adtál neki egy esélyt, hogy jóként élhessen a világban, de sajnos ő nem élt a lehetőséggel."

-Ez butaság. A sors istennőjeként pontosan tudtam, hogy mi fog történni. Mindig láttam a lehetőségeket és a jövőt. Most viszont nem tudom mi fog következni. Az Ő életébe nem látom a választásokat, az akadályokat vagy sikereket. Csak reménykedek, hogy amit tenni fogok, azt nem a nagy semmiért csinálom.

„Ígérem neked, hogy vigyázni fogok rá, ha kicsúszna Dumbledore markai közül. Nagy felelősség a kezébe adni a sorsot, de mivel te bízol benne és én nem mondom meg neked mi a helyes, így csak annyit tudok ígérni, hogy vigyázok rá. Mindig melletted voltam, mikor a sors irányítása közben hegyekbe ütköztél, hát itt leszek most is."

-Köszönöm Iwoney!

Cesariel a kígyójára nézett és könnyáztatta szemeit Iwoney sötét íriszeibe fúrta. Nem kellett mondania, mennyire szereti őt, hiszen az állat érezte. Évezredek óta társak voltak, nem mellesleg barátok. Végignézte, ahogy a lány megkomolyodik rengeteg probléma árán és felelősségtudatos nő válik belőle, és most azt is végig nézte, ahogy az a személy, aki számára a legfontosabb, elbukik.

***

Sziasztok! Szeretném megkérdezni, hogy eddig tetszik-e nektek a sztori?
Őszíntén eddig még nagyon az elején jártunk, de pár rész és beindul az igaz történet a megszokott Harry Potteres könyvek és filmek formájában, viszont én úgy gondoltam, hogy kell ez a pár rész, hogy a későbbiekben mindenkinek érthető legyen a történet. Remélem senkinrk nem vette el a kedvét.