Vele született sors (Előzmény Könyv) (𝑯𝒂𝒓𝒓𝒚 𝑷𝒐𝒕𝒕𝒆𝒓 𝒇𝒇.)

🥀 𝐈𝐗. 𝕮𝖍𝖆𝖕𝖙𝖊𝖗 🥀

1940-es évek eleje

Az idő lassan telt, de tele voltak meghatározó eseményekkel. Tom Denem aki idő közben nagyot nőtt, elkészítette az első horcruxát, közben a beosztott házának, a Mardekárnak a prefektusa lett. Olyan dolgokat tett, amik miatt Cesariel elkezdett lemondani róla. Már alig látta benne az árvaházban élő kis Tomot, helyette csak egy kamaszt, akit hajtott a gonoszság. Valamilyen szinten emlékezett a kisfiúra, akinek végignézte a cseperedését. A lány időről időre egyre rosszabbul volt, mégis küzdött, hogy egy ideig még kitartson, hogy fékezni tudja Tom Denemet, ha arra kerülne sor.

Elérkezett az az idő is, mikor Mardekár Malazár kamráját valaki kinyitotta, méghozzá az alapító méltó utódja, a benne lévő szörny pedig megölt egy mugliszármazású varázsló kislányt. Az egész gyanú egy Hagrid nevű, félig óriás, félig varázsló fiúra terelődött, hogy a pókja, Aragog Mardekár szörnyetege, emiatt az óriás fiút kirúgták az iskolából, de Albus Dumbledore tanácsára az iskolában maradhat, mint vadőr. Tom Denemet kitűntették iskolaelsőnek az önzetlen segítségéért, hogy lebuktatta Hagridot. Aznap éjszaka Dumbledore szobájában egy ezüst hajú, sápadt arcú, beesett szemű, mégis gyönyörű hölgy jelent meg. Albus tudta, hogy a varázslóvilág egyik legnagyobb hősével van dolga. Újra érezte azt az energiát és erőt, amit anno húga halálakor, majd később a Tom Denem-mel való első találkozása során. Biztos volt benne, hogy a lány mindkét eseményen ott volt.

-Bocsánat a késő esti zavarásért professzor úr. Szeretnék öntől egy nagyon fontos dolgot kérni. Ön már sejti, hogy Tom Rowle Denem hatalmas mágiát birtokol, viszont a fiú telis-tele van gonoszsággal. Ennek az oka egyszerű, egy szerelem nélküli kapcsolatból született. Az édesanyja szerelmi bájitalt itatott Tom édesapjával, emiatt a gyerekük bánta meg, aki nem érez szeretetet. Mindketten tudjuk, hogy nem sokára Tom lesz a legsötétebb fekete mágus. Én kiskora óta mellette vagyok és próbálom vele elkerültetni a bajt, de ez az utóbbi időben nem megy. Embereket öl, hogy a lelkét darabokra szakíthassa és tárgyakban zárva horcruxként őrizhesse tovább. A professzor úr tisztában van azzal is, hogy nem Hagrid és Aragog voltak a veszély forrásai. Két ártatlan lett meggyanúsítva. Próbálok a fiú sorsa ellen harcolni, de sajnos ez ellen én sem tehetek semmit, megölni pedig nem vagyok képes. Tagadom magamban is, de még mindig azt a kisgyereket látom magam előtt, aki nem tehet semmiről, csak az édesanyja. Tudja uram, nem sokáig fogok tudni Tom mellett maradni, sem kordában tartani, mert egyszer az én időm is véges. Az enyém is meg van számlálva és rohamosan közeleg a vége, de hátra hagyok önre valamit a halálom után, ha beleegyezik. Valami olyat, ami segíthet abban, hogy elhozzuk a békét, de kérem vigyázzanak rá nagyon. A legnagyobb hatalmat fogom a kezébe adni. Uralmat a sors felett.

-Biztos benne, hogy én lennék rá a megfelelő személy?

-Ön az utolsó reményem.

-Köszönöm a segítségét Cesariel. Ígérem, hogy a legjobb kezekbe kerül az a dolog.

Attól az estétől kezdve az ezüst hajú lány nyugodtabb volt. Már nem félt attól, hogy halála után semmi esély a győzelemre. A professzornak adja a sors feletti irányírtás hatalmát. Ez volt számára a legjobb döntés. Érezte, hogy közelebb van a vég, mint amire számított, de már nem félt többé a haláltól.

A Roxfort melletti tó partján sétálva végig gondolta az élete eddigi cselekedeteit. Elrontotta ott, hogy hagyta Tom Denemet a világra jönni, de a szíve soha nem engedte volna, hogy egy gyerekkel végezzen, hiszen ő volt az, akit a szíve irányított a rossz dolgok ellen. Nem illett az erkölcsei közé, hogy valaki olyannal végezzen, aki nem tehet arról, hogy olyan amilyen. Egyszer megtette Ariana Dumbledore-ral, többször nem volt rá hajlandó.

-Remélem sikerül mindent elrendezned Destiny.