Vele született sors (Előzmény Könyv) (𝑯𝒂𝒓𝒓𝒚 𝑷𝒐𝒕𝒕𝒆𝒓 𝒇𝒇.)

🥀 𝐗𝐕𝐈𝐈𝐈. 𝕮𝖍𝖆𝖕𝖙𝖊𝖗 🥀

1981. október 24.

Másnap reggel a nagy első fénye vakító and sütött be az ablakon keresztül Cesariel szemébe. Ugyan megfogadta, hogy nem tölti az éjszakát a Roxfortban, ám a sebe és a gyengesége miatt kénytelen volt a szürke falak között meghúzni magát. Előző éjszaka sokáig kint maradt a csillagokat figyelni Iwoney társaságában, míg eléggé hűvösnek nem vélte az időt. Ugyan ősz volt, mégsem az a dermesztő hideg, emiatt pedig az óriás boa is különösnek találta a lány hő érzetét, de rátudta a betegségére. Tehát Cesariel nem sokat pihent, hiszen a nap legelső fénysugara rögtön felébresztette. Túl korainak vélte a napot, viszont egy ideig nem volt semmi dolga, így papírt fogott és írni kezdett.
Nehezen jutottak eszébe a szavak, pedig a saját érzéseit akarta egy levélbe belesűríteni. Egy órába, talán másfélbe telt, mire összehozott két oldalnyi irományt. A levélben egy hosszadalmas, de annál alaposabb magyarázat volt az utókornak, arról mit miért tett, amit ő már nem mondhat el akkor személyesen. Biztos helyre rejtette, hogy a címzett személy biztosan megkapja majd.
Tiszta ruhába öltözött, majd elhagyta a kis szobát, ahol estére el lett szállásolva, hogy megkeresse a professzort. Látszólag elkésett, hiszen a teremben az igazgató mellett már ott tartózkodott a Potter család. James Potter, a felesége Lily és persze a hölgy karjaiban a csöppség Harry is. Cesariel a kisbabát figyelte és halványan elmosolyodott.

-Annyira hihetetlen, hogy egyszer megvívod a saját csatádat és győzedelmeskedsz a rossz felett.

-Cesariel, jó hogy jön.

-Elnézést a késés miatt. Volt egy kis dolgom és elhúzódott egy csöppet - mosolygott a lány.

-Ugyan nincs semmi baj. A tervről beszéltünk, amellyel elrejtenénk őket. Maradt a Fidelius-bűbáj és a titokgazda ötlete, ahogy azt javasolta.

-Ki lenne a titokgazda? - fordult a lány a fiatal házaspár felé.

-Nem sokára megérkezik ő is, biztosan késik.

A folyosón hangos rohanás zaj csapott végig. Már messziről látni lehetett, ahogy két alak fut a beszélgetők felé. Mindkét férfi a Potter család barátja volt. Cesarielék elé érve lelassítottak és lihegve bár, de beszélni kezdtek.

-Elfogadta. Belement, hogy ő legyen a titokgazda - mutatott Sirius Black a tömzsi Peter Pettigrewra.

-Én nem igazán tartom jó ötletnek ezt a hirtelen változtatást - ráncolta össze a homlokát Cesariel.

-Igaza van. Ha gondolják lehetek én is a titokgazda - ajánlotta fel Dumbledore professzor, mire James leintette.

-Mi szeretnénk, ha Peter lenne.

-Rendben, akkor megkérlek Sirius, hogy távozz.

Miután a Black fiú elhagyta a termet Dumbledore professzor elvégezte a bűbájt. Peter Pettigrew hivatalosan is a Potter család titokgazdája lett.
Cesariel idegesen rágta a szája belsejét. Tisztában volt vele, hogy ez a hirtelen változtatás még gondot okozhat nekik és nem bízott az előtte álló Peterben.
Az eskü után Dumbledore professzor megkérte Cesarielt, hogy vigye el arra a helyre Potteréket.

-Nem lesz abból baj, ha ő tudja? - aggodalmaskodott Lily.

-Cesariel egy Moira. A sors egyik irányítója. Előtte nem marad rejtve semmi. Nem árultátok el neki a címet, így az még ugyanúgy titok, Cesariel mégis tisztában van vele.

-Nem kell aggódnod. Az Istenek többnyire nem akarnak ártani - mosolyodott el Cesariel, majd elvitte a Potter családot az új házukba. -Legyetek üdvözölve az új otthonotokban. Itt biztonságban lesztek.

Október 30.

Cesariel álma eleven volt, szinte már mintha valódi lett volna. A lány izzadtan hánykolódott az ágyában. Álmában Peter Pettigrew megszegte az esküjét és elárulta Voldemortnak, hogy hol tartózkodott a Potter család. Cesariel már ekkor dühös volt. Aztán jött a java, mikor Voldemort meglátogatta Potteréket és megölte Jamest, majd Lilyt. Amint a gyermekágyhoz lépett Cesariel szemei kipattantak. Lucsogott a saját izzadtságától, mellkasa hevesen járt, mivel zihálva vette a levegőt. Csapzott, nedves hajába fúrt, majd kiszállt az ágyból, hogy egy gyors, hűsítő zuhanyt vegyen. Nem az első eset volt, hogy ilyeneket álmodott, és moira léttére tisztában volt vele, hogy ezek jós álmok. Ha nem cselekszik valamit, a Potter család holtan végzi.

-Csakis magadnak köszönheted ezt Atroposz - morogta, mikor a zuhany után vissza feküdt az ágyba, hiszen az éjszaka fele még hátra volt.