Vele született sors (Előzmény Könyv) (𝑯𝒂𝒓𝒓𝒚 𝑷𝒐𝒕𝒕𝒆𝒓 𝒇𝒇.)

🥀 𝐕𝐈. 𝕮𝖍𝖆𝖕𝖙𝖊𝖗 🥀

1895-1899

A déli verőfényes napsütésben a falutól egy lépésnyire fekvő üres, füves területen egy kislány ült a fűben. Hosszú, szőke, fényes haja halvány rózsaszín szalaggal volt fel fogva a feje tetejére két kis copfba. A ruhácskája hófehér volt, lentebb a szoknya részénél már zöldebb a beletört fű foltok miatt. A hat éves kislány boszorkány volt. Apró kis kezeivel virágszirmokat lebegtetett maga körül. Két bátyja mindig együtt szórakozott, őt hátrahagyva, így a kislány mindig a rétre ment ki, ahol senki nem látta, hogy varázsolhasson időtöltésként. A lányka neve Ariana Dumbledore volt.
Három arra járó, pár évvel idősebb fiú épp a réten bóklászott és észrevették a kis Arianát varázsolni.

-Ti is látjátok? – tették fel a kérdést.

-Mit tegyünk?

-Szerintem rendezzük el. Tuti boszorkány, de még fiatal. Addig tegyük meg, amíg kicsi és elbírunk vele.

A fiúk a kislányhoz mentek és kötekedni kezdetek vele. Az elején csak csúfolódtak, széttépkedték a virág szirmokat, majd egyre durvábbak kezdetek lenni. Ellökték a lányt, sőt arra is rávetemedtek, hogy megrúgják többször is. A kis Ariana hiába sírt, a fiúkat nem hatotta meg a zokogása, csak még jobban kedvet kaptak hozzá. Az egyik könnyen felemelte a lányt és ráparancsolt.

-Fejezd be a sírást és varázsolj! Most!

Vártak, Ariana pedig próbálkozott, de varázspálca nélkül nem mindig sikerült neki. Minden egyes kudarcba fulladt próbálkozás után egy-egy erős ütést kapott az arcára. Égett a hely, ahová a csípős pofonokat kapta, szeméből folytak a könnyek megállás nélkül, mégis hangtalan volt. Azt kívánta bárcsak foglalkoztak volna a testvérei vele és mellette lettek volna. Bár ne hagyta volna el aznap a házát és bár ne lenne boszorkány.

-Dobjuk a közeli folyóba. Senki nem tudja meg, hogy mi voltunk azok.

-Én nem lennék ebben olyan biztos.

Az ismeretlen hang irányába fordult mindenki. A fiúk megrökönyödtek, Ariana pedig hangosan fel zokogott. Tudta, hogy ki állt előtte. Az, akit minden jó varázsló hősnek tartott. Akiből sugárzott az erő és a hatalom, amitől a gonoszak félelmükben megbénulnak. A lány most mégis megtörten és megcsapzottan nézett ki. A teste sebes volt és véres. Lila, kék és zöld foltok borították mindenhol. Alig volt bármennyi ereje, mégis eljött.

Egyedül Cesariel tudta, min ment keresztül. Tudta hogy a kislány bajban van, mégsem tudott időben segíteni neki. Elfogta őt a hadseregük vezetője és kínozta hosszú ideig. Mikor meghallotta Ariana sírását nagy erőfeszítések árán kiszabadult, hogy megmentse a lányt. Szerzett egy sebet is az oldalába, ami nagyon csúnyán vérzett és az ereje ellenére sem gyógyult be hosszú idők óta. A többit mindet frissen szerezte.

A fiúk mindhárman felröhögtek, miután magukhoz tértek a döbbenettől. Tudták, hogy az a sebesült nő nem tudja megvédeni a kis boszorkány lányt.
Cesariel gúnyosan elmosolyodott, a szeme vörösen felragyogott, miközben elsuttogta a kígyójának a nevét. Iwoney feltört a föld alól és a muglik felé indult. Mindhárman megrémültek a hatalmas boától, hátrahagyva a kis Arianát, elkezdtek futni a falu felé.
Iwoney most látta csak mi történt a gazdájával. Pontosan tudta, hogy a lány a fogságban halálos sebet kapott és, hogy őt azért nem hívta, mert egyedül kellett bűnhődnie, amiért szabályt sértett. Bele rondított a sors által alakított dolgokba, ezért meg lett büntetve. Cesariel összes gondolatát hallotta a kígyó. Miután visszatért a helyére a vörös hajú lány Ariana elé sétált.

-Gyere hazaviszlek. Most már biztonságban vagy.

Otthon Ariana elmesélte mi történt vele a réten. Édesapja megkereste a mugli gyerekeket és vissza adta nekik ugyan azt, ahogy ők bántották a kislányát, ami miatt a Mágiaügyi Minisztérium elfogta őt és bezáratták az Azkabanba muglik kínzásáért. A későbbiekben, a történtek hatására Ariana elnyomta magában a mágiát, ami ahhoz vezetett, hogy kezelhetetlenné vált a dühkitörései miatt. Kendra Dumbledore a három gyerekével Godric’s Hollow-ba költözött. Később Ariana egyik dühkitörése során véletlenül végzett az édesanyjával. Ezek után legidősebb testvérére, Albusra maradt Ariana védelme. Az idősebb Dumbledore fiú összebarátkozott a nemrég oda költözött Gellert Grindelwalddal, akivel el akarták hagyni az országot. Albus fivére, Aberforth nem hagyta, hogy Arianat is magukkal vigyék, hisz nem volt olyan állapotban, otthon pedig egyedül nem hagyhatták. A két Dumbledore fivér és Grindelwald egy vitába keveredtek. Varázspálcájukkal egymásra szórt átkokig vezetett a szópárbaj. Ariana készen állt arra, hogy végez mind a három fiúval, mikor Cesariel megjelent. Évek teltek el. Az ezüst hajú lány külseje újra makulátlan volt. A gyengeségéről csak egyetlen egy jel árulkodott. A páncélja alatt húzódó seb az oldalán. Pontosan tudta, hogy Ariana elméje az utóbbi időben megbomlott és, hogy csak a sötétség irányítja. Ezen pedig nem lehetett segíteni. Mutató ujjával kiválasztott egy átkot a sok közül, amivel a fiúk párbajoztak és Arianara küldte. Bűntudat a mardosta, mégsem hagyhatta, hogy a lányban lévő sötétség elszabaduljon. A régi Ariana már évek óta nem volt a lányban. Meghalt benne még akkor, mikor megkínozták a mugli fiúk. A helyszínen elhunyt kislány lelkét egyenesen a megnyugvásba vezette fel.