Vele született sors (Előzmény Könyv) (𝑯𝒂𝒓𝒓𝒚 𝑷𝒐𝒕𝒕𝒆𝒓 𝒇𝒇.)

🥀 𝐗. 𝕮𝖍𝖆𝖕𝖙𝖊𝖗 🥀

1945

A Stonehenge egyik eldőlt régi kődarabja szolgált oltárként az éjszakában egy lánynak. Már inkább lehetett nőnek nevezni, hiszen az idő gondjai és súlya erősen meglátszottak az arcán. Ősi mágiát használt, de nem igazán találta tökéletesnek. Valami hiányzott ahhoz, hogy létrehozza minden idők legvégzetesebb teremtményét. A szél erősen támadt fel, akárcsak egy erős, viharos időben. A füle sípoló hangot hallatott, nagy levegőt vett, hisz tudta, hogy nagy szükség van rá, így dolgait hátrahagyva indult él az útjára, hogy később nyugodt körülmények között folytathassa varázslatát. Hamarosan már csak a kőre kihelyezett edények és tartalmuk mutatta, hogy járt a helyszínen valaki.

Eközben Godric's Hollow határában, azon a réten állt két mágus, amit évekkel ezelőtt feldúlt egy óriás titánboa. A két varázsló egymás jó barátai voltak fiatalabb korukban, együtt tervezték céljaikat és álmaikat, de abban a pillanatban ellenségekként álltak egymás előtt. Az egyik az idős Albus Dumbledore volt, kit régen vonzottak barátja világmegváltó tervei, együtt kutattak a Halál Ereklyéi után, ám később húga halála megváltoztatta a kapcsolatukat. A másik Gellert Grindelwald névre hallgatott. A varázsló, akit kirúgtak a Durmstrangból a sötét varázslatai miatt. Az iskola maga is elfogadta, sőt sötét varázslatok tanítására szakosodott, ám Grindelwald olyan mértékben használta, hogy már nem tűrték meg. Későbbre, az addigi legnagyobb sötét mágussá nőtte ki magát, aki ki akarta írtani a varázstalanokat, hiszen miattuk kellett bujkálva élniük. Viszont Dumbledore az útjában állt, így egy erős mágiájú fiút, Credence Barebone-t használva akarta megölni a régi barátját, hiszen őt kötötte a véreskü, melyet fiatal korukban azért tettek, hogy soha ne párbajozzanak egymással. Dumbledore-nak sikerült semlegesíteni ezt az esküt, és szemtől szembe állhatott Grindelwald-al.

-Lásd be, nem tudsz nekem ártani. A nagy Albus Dumbledore. Nem is tudom miért halogattuk eddig ezt a párbajt.

-Annyi mindent követtél el ellenem Gellert, én mégsem akarok ártani neked. Nem ez a célom. Viszont ne becsülj alá. A mai napon velem van az, aki a sorssal is dacolni mer.

A férfi válaszul pálcát fogott rá és próbálta legyőzni a varázslót. Noha Dumbledore erősebb volt, Grindelwald folyton kicselezte, nem hitt régi barátja szavainak, sőt arra is készen állt, hogy végezzen vele. Varázslatok és átkok sokasága között egy halálos átok is elhagyta a száját, a lesokkolódott Dumbledore-ra szegezve pálcáját, de mielőtt az célba érhetett volna, köddé vállt.

-Kezd alakulni. Mi lenne, ha inkább velem próbálnál meg párbajozni? Valószínűleg előnyben lennél, hiszen férfi is vagy, erős mágus is, nálam pedig  varázspálca sincs. Sőt, nézz rám, mennyire nyúzottnak nézek ki.

A hang forrása egy lány volt. Fekete köpenyének csuklyája a fejére volt hajtva. Beesett, sötét szemeivel szórakozottan nézegette Grindelwaldot.

-A Pálcák Urával akarsz küzdeni?

-Ó, a bodza pálca? Hallottam róla, hogy megszerezted. Szerintem ellenem nem túl hatásos, de egy próbál megér, nemde? Úgyis lenne egy kis elrendezni valónk a tetteidért. Először is, az a rengeteg varázstalan ember, akivel végeztél. Mi értelme volt Grindelwald? Azt hitted, majd nem kell a mágusoknak tovább rejtőzködni, hanem átveszitek a hatalmat? Akkor elárulom, hogy tévedtél. Itt nem a hatalomról van szó, hanem arról, hogy védjük az embereket a mágia ártalmaitól. Ha valakit meg akarsz emiatt büntetni, én vagyok a legalkalmasabb erre, mivel én hoztam meg ezt a döntést. Én voltam az, aki kimondta, hogy a két világ nem olvadhat egybe. Erre jöttél te, a „nagyobb jó érdekében” és muglik ezreit mészároltad le. Másodszor pedig, egy kiszámíthatatlan, érzelmileg labilis gyereket akartál kihasználni, hogy megölje a leghatalmasabb varázslót? Credence nem tehetett arról, hogy egy szörny lett. Az ezernyolcszázas évek végén megláttál egy lehetőséget Arianaban, aki ugyancsak obskurus volt, mert elfojtotta a mágiáját, de meghalt. Lehet jobban is járt, minthogy a kezed közé került volna. Majd mikor jött még egy ilyen lehetőség, te kapva kaptál utána, hogy felhasználd a mocskos tervedbe.

Grindelwald felemelte a pálcáját és elkezdte a lányt erősebbnél erősebb átkokkal szórni, akinek a legtöbbet sikerült kikerülnie, de a Crucio átok eltalálta. Egy pillanatra térdre rogyott, de gyorsan talpra állt, hiszen erősebb kínzásokban is volt már része, amit a testvére mért rá.

A férfi megdöbbent, de úgy gondolta, hasznára lehetne a lány, ha a saját oldalára tudná állítani, de ahhoz először le kellett, hogy győzze. Közelebb sétált hozzá és könyökével orrba vágta. A lány a sajgó ponthoz nyúlt, kezét forró folyadék töltötte meg, mely az orrából származott. Hosszú köpenyébe törölte kezét, és ő is harcba szállt. Dumbledore a megmentője segítségére sietett és együtt próbálták legyőzni a sötét mágust. Közelharcban nem sok segítséget nyújtott a varázspálca, ezt ki is használta a lány, mivel ő abban elég képzett volt. Elektromos szikra gyűlt a kezébe, amit Grindelwald vállához érintett, amitől a férfi kapott egy erős áramütést, majd a gyomrába térdelt, Dumbledore pedig lefegyverezte és egy sóbálvány átokkal ártalmatlanította.

-Őszintén nem ilyennek képzeltem el, hanem valami durvábbnak. Többet vártam tőled. Szerencsénkre egy véleményen voltunk a professzor úrral, tehát nem szándékozunk megölni, de berendezünk neked egy a börtöncellát a kastélyban, amit te építettél az ellenségeid számára. Nurmengardba záratunk, ahogy te mondanád, a nagyobb jó érdekében - A lány beszéd közben megállt, aztán elképedve nézett az ártalmatlanított sötét varázslóra. -Hát persze. Megvan mitől lehetne minden tökéletes. Mielőtt itt hagynálak a professzor úrra, szükségem lenne a véredre. Talán így létrehozhatom a legerősebb fegyvert a közelgő háborúra.

-Biztosan az ő vére kellene? Vigye az enyémet, ne a gonosz erőkkel játszadozzon!

-Biztos vagyok benne. Nem feltétlenül mindig a színtiszta jó győzi le a gonoszt. Én annak a híve vagyok, hogy ha a jó dolgok és a rosszak is egyaránt egyensúlyban megvannak, akkor van nyert ügyünk, és ehhez nekem Grindelwald kell.

Gellert karjához nyúlt, elővarázsolt egy kést és egy fiolát, az előbbit a férfi alkarján végig húzta, a vért pedig kis tartókába csöpögtette.

-Ezzel a lehető legtöbb rosszat tettem egy személynek, de ha nyerünk, mindez megérte.

-Innen átveszem Cesariel – lépett a lány mellé Dumbledore.

-Meglesz vele?

-Persze. Pár percen belül úgyis aurorok fogják betölteni a teret, szóval a veszély elmúlt. Köszönöm a segítségét!

-Tartozok ennyivel.

Cesariel felszívódott és ahogy mondta, az aurorok a Nurmengardi börtönbe zárták Grindelwaldot, ezzel egy gondot lezártak a sok közül, ő pedig visszatérhetett, hogy befejezze küldetését.