Vele született sors (Előzmény Könyv) (𝑯𝒂𝒓𝒓𝒚 𝑷𝒐𝒕𝒕𝒆𝒓 𝒇𝒇.)

🥀 𝐗𝐕. 𝕮𝖍𝖆𝖕𝖙𝖊𝖗 🥀

Cesariel kinyitva a szemét, rögtön egy tengeröböl nyugodt vizét pillantotta meg. Ő maga Iwoney testén feküdt, mivel a kígyó pihenőre ítélte a fáradt lányt pár órára. A boa a vízben feküdt, feje kilógott a partra, ahol levegőn lehetett a száraz homokban.

-Köszönöm, Woney - simította végig a kígyó pikkelyes bőrét, majd útra kelt.

Kimászott a derékig érő sós vízből, amely csípte az oldalán elhelyezkedő sebét. Egy pillanattal később az Olimposz tetején állt, ahol az istenek palotájába tért be. Nem féltette kígyóját, hiszen tudta, hogy ha veszélyben lenne, pillanatok alatt roppantaná ketté áldozatát, nem mellesleg rövid időn belül visszatér hozzá.

-Atroposz! Ugye tudod, hogy fivéred nem lát itt szívesen? - lépett elő Aphrodité, a szerelem istennője az oszlopok takarásából.

-Amíg apám ki nem tilt innen, addig akkor jövök ide, amikor csak szeretnék. Nem fog meghatni Árész egyetlen ágyasának szava sem. Mellesleg, ő nekem többé nem a fivérem.

-Ő legalább Héra és Zeusz törvényes gyermeke, te viszont csak egy korcs vagy a sok közül.

-Na, ide figyelj! Egy pillanat alatt letörlöm a mosolyodat a kamu pofádról. Akkor nem fogsz így az arcomba vigyorogni. Amúgy, a mentát ajánlani tudom - kacsintott az istennőre Cesariel.

Az utolsó mondatán persze a szépség királynő felkapta a vizet és hisztisen visszavonult.

-Én úgy tudom nem tartozik a jó tulajdonságaid közé a vita keltés - nézett Atroposzra a keresésének eredeti célpontja egy oszlop tövéből.

-Alig vannak jó tulajdonságaim Athéné, de igazad van. Nem fűlik rá a fogam. Ellenben muszáj kiállnom az önbecsülésem érdekében. Pontosan tudom, hogy mindenben tökéletes, de kellett egy indok, ami miatt elrohan, különben holnapig is itt ülnék vele. Nekem meg erre nem igazán van időm.

-Mert nem ezért jöttél, jól gondolom?

-A bölcsesség istennője vagy. Fölöslegesen kérdezel olyat, amit tudsz. A segítségedet szeretném kérni egy számomra nagyon fontos ügyben.

-Rendben, de gyere a szobámba. Ott legalább senki nem hall minket.

Athéné szobájában eddig a pillanatig egyszer sem tette be a lábát a lány. A stílusa teljesen görögös volt a sok kidíszített tartó oszlop miatt, és egyben az istennőt is képviselte a rengeteg olajfa és a bagoly jelkép.

-Csak is azért segítek, mert épp annyira gyűlölöm Árészt, mint te magad. Na meg tartalak annyira okosnak, hogy szóba elegyedjem veled. Szóval, mi lenne a probléma?

-Ez megtisztelő. Nos, mint tudod, én Angliába menekültem a múltam elől, ahol úgymond védtem az embereket. Ott jelenleg egy nagy varázslóháború folyik, viszont a legvégét én már nem érem meg. Ám hátra hagyom a sorsot, hogy ő győzzön helyettem, de a jövőt nem látom. Most kivételesen nem tudom mi fog történni. Éppen ezért szeretném a legerősebb hatalmakkal felruházni, hogy biztos legyek a győzelmemben, de nem tudom, hogyan sikerülhetne.

-Szóval a sors fog helyetted háborút vívni. Ügyes terv és talán még sikerülhet is, de figyelmeztetlek. A sok-sok hatalom csak még nagyobb sebezhetőség, mintsem erő. Jól átgondoltad?

-Igen. Lesz, aki kézben tartja majd.

-Én bízom benned, Atroposz - fogta meg a másik vállát a nő. -Egy karkötőt adhatok neked, amire összegyűjtheted az erőket, amit továbbítani akarsz majd. Megpróbálhatok én is szólni a nevedben, de nem tudom mennyit fog ez érni. Sok szerencsét húgom. Még találkozunk.

A lány újra a tengerparton állt, kezében egy karkötővel, amin egyetlen medál lógott, bagoly formájában.
Cesariel hatalmas levegőt vett és mikor kiengedte azt, szaggatva tört elő belőle. Nehezére esett, hogy visszatartsa zokogását. Meg kell hagyni alaposan meghatotta az istennő cselekedete, hiszen évezredek óta ez az első, hogy valaki segített neki odafentről és nem pedig kínozta.