Vele született sors (Előzmény Könyv) (𝑯𝒂𝒓𝒓𝒚 𝑷𝒐𝒕𝒕𝒆𝒓 𝒇𝒇.)

🥀 𝐈𝐕. 𝕮𝖍𝖆𝖕𝖙𝖊𝖗 🥀

A 13.század folyamán

Alkonyat volt. A lefelé nyugvó nap fényes narancssárgán színezte be az ég alját, ahogy eltűnni készült egy hegy mögött. A közeli folyó vízén aranysárga vonalat hagyva várta az arra járó három testvért. Antioch, Cadmus és Ignotus Peverell hamarosan a folyó partjához ért. Legnagyobb bajukká vált, hogy nem tudtak átkelni a folyón, így a varázserejüket felhasználva egy hidat építettek rá egyetlen pálca intéssel. Mielőtt a testvérek átkelhettek volna a hídon, két alak termett előttük. Az este közelgő hidege miatt egy-egy csuklyás köpeny pihent rajtuk, ezzel felfedve az arcukat.

-Kicsit csalódott vagyok - lépett elő az egyik alak, és mély férfias hangon szólt a testvérekhez. -Megszoktam már, hogy mindenki meghal a folyóban, ti viszont mégis kijátszottatok. Nem igazán hagyhatom ezt szó nélkül. Szerinted mit tegyek?

A mögötte álló másik személy kisvártatva megszólalt kellemes női hangon.

-Ugyan Bácsikám. Tudjuk, hogy bármit is mondok, úgy döntesz, ahogy kedved tartja. Minden zokszó nélkül elrendezed bárki halálát. Ehhez tökéletesen értesz.

A három testvér bátorsága erre a kijelentésre kissé elszállt. Biztosak voltak benne, hogy maga a Halál áll előttük.

-Igaz, bár most úgy döntök, kivételt teszek. Mivel túl jártatok az eszemen, így jutalmat érdemeltek. Választhattok egyetlen egy dolgot. Bármit, amit csak szeretnétek.

A legidősebb férfi kihúzta magát, kezeivel maga mögé tolta a két oldalán álló testvéreit és előre lépett. Ugyan nem láthatták, de a lány megforgatta a szemét erre a cselekedetre.

-Az én kívánságom egy pálca lenne, ami mindennél erősebb.

A csuklyás férfi csettintett egyet és egy közeli bodza fa egyik ága letört, és átalakult egy varázspálcává. Másodikként a középső testvér jött, aki ravaszul mosolygott.

-Hatalmat szeretnék az eltávozott szeretteim feltámasztásához.

A Halál újra csak csettintett. Egy kis kő emelkedett ki a folyóból, amit átadott a férfinak.

Utoljára a legifjabb maradt. Ő nem akart hatalmat, csupán ahhoz kért segítséget, hogy a későbbiekben a halál ne találjon rá. A lány, aki eddig csendben, mozdulatlanul nézte végig a történteket, levette magáról a köpenyét. Megrázta ezüst szürke haját és előre nyújtotta a kezében tartott köpenyt, ami aranyszínűen fel ragyogott. Miután a fényesség eltűnt és újra a régiként nézett ki, a legkisebb testvér elé sétált és átadta neki a köpenyt.

-Jól döntöttél - mosolygott a férfira, aki rögtön felismerte a legendákban szereplő ezüsthajú csodatevőt.

A testvérek tovább álltak. A bodza pálcát birtokló férfi egy közeli faluba tért meg és egy párbajban megölte egy régi ellenségét a pálcával. Azt hitte az erő miatt, amit birtokolt legyőzhetetlenné vált. Sok mindenkinek megtetszett az erős pálca és fájt rá a foguk. Így aznap este egy gonosz varázsló ellopta a pálcát és a legidősebb testvérrel pedig álmában végzett. A Halál végül elérte amit akart. Az első fivér az övé lett.

A középső testvér hazatért. Ott vette elő a követ és háromszor megforgatta. Maga előtt látta a menyasszonyát, akit elvitt a korai halál. A lány nem érezte jól magát. Nem tudott az élők közé beilleszkedni. A férfi beleőrült ebbe, így inkább végzett saját magával, hogy kövesse szerelmét. Immár két testvér került a Halál kezére.

A harmadik fivér Cesariel ajándéka miatt úgy el tudott bújni, hogy a Halál soha nem talált rá. Sok-sok év múlva, mikor már túl idősnek érezte magát levetette a köpenyét és fiának adta. A legkisebb testvér régi barátként üdvözölte a Halált, akit úgymond legyőzött Cesariel segítségével.

A halál ereklyéi létezése innentől legenda lett. Volt olyan, aki hitt a létezésükben, volt aki csak kitalációnak tartotta. Egyedül csak azok tudhatták biztosra, akik részesei voltak a történetnek.