Két perc nevetés

2.fejezet

-Te teljesen megbolondultál??-Kapok egy tockost legjobb barátnőmtől, Lissától.
-Bazd meg...-Fordulok meg hirtelen.
-Te fogyatékos tudod hogy mekkora bajban vagy most?!?-Kiabál legjobb barátnőm.
-Na de jó nekem...hol van Megan vagy hogy hivják azt a nőt..-Húzom el a számat.
-Itt van az a nő.-Szólal meg hirtelen Megan mellőlem.
-Bazd meg!-Riadva figyelek fel indulásra készen ekkor viszont Megan elkapta a kezem.
Ez a nő mindnenhol ott van??
-A-aaa, te most velem jössz.-Húz maga után fel az osztály felé, legalábbis azt hittem de végül az irodájában kötöttünk ki.
-Jajj, most mi lesz...mit tesz velem?-tettetek félelmet.
-Elmondom mi lesz.-Zárja be az ajtót a kulccsal együtt.-Tudom hogy ezt az egészet azért csináltad hogy felfigyeljek rád.-Mondja felém közelítve.
Miafasz...ez már az első napon nekem fog esni??? Körbe nézek de még elmenekülni se tudok mert be zárta azt a kurva ajtót...Max ott van az ablak, de az túl veszélyes...
-Ez hülyeség, minek zárta be azt a kurva ajtót?-Leszek egyre feszültebb és kezdek hátrálni.
-Azért hogy ne tudj újra megszökni.-Közelít egyre jobban.
Végül neki mentem a falnak, így már nem tudtam hátrább menni.
-Mégis mi a faszt akar tőlem?
-Először is azt hogy ne beszélj csúnyán.-áll meg előttem a falhoz oda szorítva, és egyik ujját szám elé teszi.-Majd utána azt hogy legyél tisztelettudó.-Teszi másik kezét nyakamra.
Csak csöndesen figyelek, hol az ujját nézve amit szám előtt tart hol pedig szemeit nézve.
-Meg persze arra is rá szeretnélek venni hogy tanulj.-Szórit egy minimálisat nyakamra.
-És...ha kell akár pórázon kényszeritelek.-Villant meg a végére egy huncut mosolyt.

Amint jobban rá szorított nyakamra, nem hezitáltam elkaptam karját majd egy gyors mozdulattal le rántottam azt a nyakamról majd megcseréltem a helyünket így ő ált a falnál.
-Nekem senki sem dirigál, én azt csinálok amit akarok.-mondom neki határozottan.
-Ohh igen?-Lepődik meg reakciómon.
-Igen.-Mondom magabiztosan.
-Na majd meglátjuk.-Néz le ajkaimra.
Mi a fasz már megint!??
Gyorsan elengedtem, majd sarkon fordultam és ajtót kinyitva távoztam.
-Elpirultál!-Kiabálja utánam. 
-Nem igaz!-Csukom rá az ajtót.

***
Lissa szemszöge

Hol van már ez az idióta...már matek óra van már vagy 10 perce...
-Te..te..te..nem írsz?-kérdezi félénken a melettem ülő új fiú.
-Jaa...de vagyis...ja bocsi csak elkalandoztam...mit is kell?-nézek össze-vissza.
-Ezt.-mutat füzetére.
Nézegetem a füzetet de egy szót sem értek belőle...ez mi a faszom...
-Nem érted, igaz?-kérdezi cuki mosollyal arcán.
-Hát...nem nagyon...-kuncogok kínosan.
-Esetleg...szeretnéd hogy elmagyarázzam?-vakargatja tarkóját.
-Hát azt megköszönném...-mosolygok rá.
David magyaráz nekem és én kezdem úgy érezni hogy nagyjából értem, ekkor becsapodik az ajtó.
-Azta rohadt!-kiáltok fel ijedten.-Majd felnézek és egy mérges Alex-et látok meg helyére sietni.
-Alex, kedves...mondja hogy idén nem ez lesz...-kérdezi a tanár Alexet.
-Mégis micsoda?-vetődik székébe.
Ahogy látom nagyon szar kedve van.
-Hát hogy...megint késik, lóg, verekedik, rosszalkodik...-Sorolja a tanár.
-Nem ígérek semmit...-mondja flegmán majd puloverét össze tuszkolva gyűri össze amit asztalára tesz és fejét ráhajtja, párnának használva.
A tanár rá se vet...örül hogy nyugton van...szerintem most én is hagyom, majd szünetben oda megyek hozzá. Addig pedig megprobálom megérteni a matekot...
Vissza is fordulok David felé.

Alex szemszöge

Le se szarok most mindenkit...inkább alszom a rákba.
-Alex...Alex...-Piszkál engem a szőkeség.
-Mivaan...-Nyöszörgök.
-Kicsengettek...-Ásit a szőkeség.
-Nagyszerű..és mit csináljak vele...-Ásitok fel én is.
-Most szépen felálsz és jössz velem.-Húz fel legjobb barátnőm, Lissa.
-A faszt, maradok és alszok.
-Mi bajod van?-Enged el Lissa.
-Semmi.-Ülök vissza helyemre.
-Ne hazudj bazd meg.-Löki meg vállam.
Most mondjam el neki hogy a tanárnőm rám van álva???
-Csak fáj a fejem...hagy pihenjek már a faszomba.-Rakom vissza pulcsimra a fejem.
-Hát jó...de erre később még vissza térünk.-Megy vissza helyére.
Fasza...
-Alex...milyen óra jön?-Kérdezi tőlem a szőkeség.
-Nem tudom, de nemis érdekel.-Morgok.
-Ohh megvan, angol.-Iszik bele kulacsába.
-Hogy mii???-ülök fel hirtelen és megpillantom a tanári asztalt ahol már Megan üldögél engem nézve.
Bazdmeg bazdmeg bazdmeg!!! El kell tűnnöm innen!! Gyorsan felis pattanok.
-Hova mész?-Tette táskájába vissza a kulacsát Maya.
-Büfébe.-Állok is fel és indulok el a kijárat felé.
-Alex, hová igyekszel?-Mosolyodik el, Megan.
-Büfébe.-Válaszolok rá se nézve.
-Egy perc és csengetnek már nem engedlek ki.-Teszi keresztbe kezeit a tanárnő.
-Gyors leszek.-szaladok el.

Természetesen nem a büfébe mentem hanem egyenesen felfelé a lépcsőn teljesen a legfelsőbb szintig. Amint felértem leültem egy padra és vártam.
Ahj...még telefon sincs nálam az is Megannél van...bassza meg. Vissza kéne mennem, ígyis úgyis csak unatkozok...
Vissza mentem a termünkbe. Megan éppen magyarázott valamit a táblánál. Majd amint beléptem rám nézett.
-Te mindig külön jössz órára fél óra késéssel?-fordul felém.
-Valakinek ezt is kell.-Válaszolok oda flegmán.
-Hmm...ide ülj az első padba.-Mutat az előtte lévő padra.
-De itt már ülnek...-Ki se mondtam de a két gyereket már el is ültette.
Nagyot sóhajtottam majd levetődtem és fejem a padra hajtottam. A másik pillanatban Megan kezét éreztem fejemen közben magyarázott.
Ez a nő nem bírja ki hogy ne érjen hozzám?? Vagy mi a geci...nem mintha nem élvezném de akkor is...ő a tanárom!
Gondolat menetem a csengő zavarta meg.

Gyorsan fel is kaptam a fejem és Megan már nemis volt a teremben, viszont a telefonomat a padra rakta.
Hát ez fura...na mindegy...felkeltem a helyemről és már vissza is ültem sajátomra.
-Te tényleg mindig ezt csinálod?-pakolja el könyveit a táskájába a szőke lány.
-Mégis micsodát?-Nézek rá.
-Késel, és azt hiszed hogy te bármit megtehetsz következmények nélkül.-Magyarázza rám sem nézve.
-Mivan ha igen??-Förmedek fel.
-Hát jólvan...te tudod, te életed.-Áll fel és kimegy.