Két perc nevetés

31. fejezet

Több információt nem tudtam belőle kipréselni azzal kapcsolatban hogy mégis mi a faszért nem mehetek már végre haza.
Ahhoz képest hogy a halálunkba futunk elég lazán oldjuk meg, zenét hallgatunk max hangerőn a kocsiban, előtte pedig pizzázunk.
-Roy megált a megbeszélt helyen?-Halkítja le a zenét.
A vissza pillantó tükörből keresem a vörös hajú fiú kocsiját.
-Igen, megáltak.-Válaszolok egyszerűen.
Hirtelen a mellettem ülő fékezett egy nagyot.
-Szedelőzködj, itt vannak!
-Bassza meg...ezek sokkal többen vannak mint ahogy hittük.-Nyúlok hátra a rakéta vetőért.
Akár csak a Gta...mennyit játszottam azzal kicsinek, most pedig én és Noah vagyunk a játékosok.
-Alex, ketté kell válnunk.
-Hogy mivan?!-Húzom le az üveget.
-Túl sokan vannak, megállok az egyik épület mögött és onnan ketté válunk. Nem tudhatjuk hogy nem -e vettek körül minket.
-Lehet vissza kéne vonulni...-Dermedek le.
-Már nem tudunk...Roynak szólok hogy menjenek innen minnél messzebb.
-Bassza meg!-Hajolok ki és robbantok fel a rakéta vetőnek köszönhetően 4 rendőr autót.
-Alex!-Húz vissza.-Figyelsz te rám?!-Emeli feljebb a hangját a fiú.
-Figyelek, de nem fogok elválni hiszen te mondod mindig hogy együtt erősebbek vagyunk!

Noah megállt egy vékony utcában amit az épületek elzártak a rendőröktől. Amint le állította a kocsit és össze szedte cuccait felém fordult.
-Ez le csúszott...-Csúsztatja vissza maszkom teljesen az arcomra.
-Nem lesz semmi baj...Csak ketté válunk, kaszabolunk egy kicsit aztán minden rendben lesz. Mire vége a harcnak arra eszmélsz fel hogy újra együtt szívunk a hegy oldalán.
-Ajánlom is, hamárha rá szoktattál.-Húzom magamhoz a fiút.
Hosszasan öleltük a másikat.
-Vigyázz magadra.-Paskolta meg hátam biztatóan, mire én csak bólintottam.
El engedtük egymást majd egyszerre ugrottunk ki a kocsiból. Szaladtunk nagy sebességel az ellentétes irányba.

Amint a sarok végébe értem láttam a sok rendőr kocsit felénk hajtani.
Gondolom a másik oldalról Noah is ugyanezt látja.
Ideje munkához látni...
Elővettem a rakéta vetőt és abból a tizennyolc kocsiból nyolcat ki is iktattam.
Nem tudom az összeset leszedni így nagyjából hat kocsi fog ide érni. Pár méterre tőlem egy drót kerítés, ha át mászok rajta akkor el tudom őket csalni innen így Noah-t sem keverem bajba.
A kerítés tetejét elkaptam és át is másztam rajta.

~
-Bazd meg Alex!-Ordít Dylan.
-Tán fáj?-Nyomom mégjobban a fiú testét a drótos keritéshez.
-I-igen...-Veszi gyorsabban a levegőt.
-Képzeld...Codyval is így kezdtem csak őt a földnek nyomtam, nem a keritésnek. Aztán tudod mit csináltam vele??-Fordítom közben fejét oldalasan felém.
~

-Hülye emlékek...-Rázom meg fejemet.
-Utálom ezeket a rohadt keritéseket!-Rugok bele a keritésbe.
A szirénák hangja egyre hangosabb szóval ideje tovább mennem.
Itt vannak ilyen kisebb boltok ezekben el tudok könnyen bújni.
Gyorsan megnézem az apró épület sarkából hogy mégis hány rendőr van még.
Tizenhárom ha jól számoltam.
Van még két pisztolyom, rengeteg késem és egy gépfegyverem de ami most mégis nagyon jól jön az a két félre tett gránátom.
-Ezekkel most ki füstölöm őket. Talán még a közeli harcot is megúszom.-Veszem elő a két gránátot. Noah technikájának köszönhetően könnyen ki tudtam kinyitni a bolt hátsó kapuját. Vártam egy kicsit majd amint a rendőr kocsik elegendő távolságban voltak eldobtam azokat.
Az összes kocsi felrobbant ami azt jelentette hogy megúsztam a közel harcot.

A keritést újra át ugrottam és szaladtam egyenesen vissza a kocsihoz.
Amint fordultam volna az úton két rendőr kocsi ált.
-A rohadt életbe...megtalálták a kocsit...-Veszem elő a gépfegyvert és az egyik rendőr kocsi mögé osonok.
-A kurva anyátok!-Ugrok ki a kocsi mögül amikor megpillantottam a készen létben álló rendőröket. Az összeset elkezdtem lőni majd amint kifogytam a mini késeimhez nyúltam.
Kettőt torkon dobtam míg egynek telibe át lőttem az agyát.
Mind eközben természetesen agyon lőttek engem de teljes golyó álló öltözetben voltam. Maszkomnak köszönhetően még a fejem is védve volt.

A sarok végére értem amikor a barna hajú fiú egy kocsi mögül lövöldözött.
-Bukj le!-Kiált oda nekem.
A földön bukfenceztem egyet így Noah mellé kerültem.
-Hányan vannak?-Töltöm meg az utolsó töltényeimmel tele a pisztolyom.
-Hárman...de én kifogytam.
-Maradj itt én elintézem őket.
Ki sem mondtam de már térden lőttem az egyiket. A csávó ezáltal össze rogyott én pedig agyon lőttem. A másik rendőr észre vett ezért elkezdtett felém szaladni.
-Bassza meg elszámoltam nincs több lövedékem!-Keresem zseb késeim feszülten.
Elő is kaptam őket majd amint oldalamhoz ért a rendőr egyből elvágtam a torkát.
-Bassza meg elrontottam!-Spriccel össze-vissza a vére.
-Alex vigyázz!-Hátra nézek de akkor már Noah végzett a harmadik rendőrrel.
-Úgy látszik mára végeztünk.-Vesszük le egyszerre a maszkot. Levegőért kapkodva töröljük meg egyszerre izzadt arcunkat.
-Nem sérültél meg?-Néz rám hirtelen.
-Nem, a ruha felfogta a lövéseket. Te megsérültél?-Állok meg.
-Nem, csak elfáradtam...-Áll meg ő is.
-Akkor...-Mosolyodok el huncutul.-Ezek szerint vezethetek én?-Húzogatom szemöldököm.
-Tőlem aztán...-Von vállat.

Vissza értünk a kocsihoz és beszálltunk.
-Szerinted meddig fog ez még így menni?-Fogom a kormányt miközben a fiúra nézek.
-Fogalmam sincs...-Dől hátra az ülésen.
-Aludj.-Parancsolok rá.
Felém fordítja fejét.
-Ne parancsolgass.-Húzza össze szemöldökét.
-Miért ne?-Kérdezek vissza.
-Hát mert...mert én vagyok a főnök! Nekem kell parancsolgatni!-Teszi keresztbe kezeit büszkén.
-Na és ki választott meg főnöknek?-Indítom be lassan a kocsit.
-Nélkülem még egy pisztolyt se tudnál újra tölteni.-Néz rám mindent tudóan.
-Ebben igazad van...-Mosolyodok el.

***
A kocsi motorház tetején üldögélünk a nap lementét nézve egy-egy cigivel és Monsterrel a kezünkben.
-Mondd csak Noah...-Szívok bele a kezemben lévő égő szálba.-Még haragszol rám amiért Mayával smároltam?
Noah tekintete teljesen össze zavarodott.
-Ez most hogy jött ide?-Néz előre szúrós tekintettel.
-Nem tudom...csak úgy eszembe jutott.
-Igazából...már nem érdekel.-Ránt vállat.
-Noah...
-Mi az?-Vág közbe.
-Neked hiányzik Ruby?-Nézem a távoli naplementét ugyanis a fiúra képtelen voltam nézni.
-Persze hogy hiányzik. Rubyval egymásnak voltunk teremtve, bármikor tűzbe tettem volna érte a kezem.
-Akkor mégis miért hidegültetek el egymástól?
-Nem szabadott megtudnia hogy bérgyilkos vagyok ezért bármennyire is fájdalmas volt de távol kellett tartanom őt magamtól aminek pedig meg lett az eredménye.
-Na és Maya?
-Sosem szerettem őt. Csak a fájdalmaimat akartam valahogy elnyomni.-Húzza le a Monstert.
-Értem...-Szívok bele egy utolsót a koporsószögbe.
-Honnan jött hirtelen ez a sok érzelgős szarság?-Ugraszkodik el a motorház tetőről majd elém áll.
-Szimplán kíváncsiság volt...
Ki tudja mikor halunk meg? Ki tudja hogy nem -e követnek minket? Ki tudja hogy nem helyeztek egy bombát a kocsiba? Bármelyik percben meghalhatunk ezért úgy hogy jobb minnél előbb megbeszélni a dolgokat-
-Tán félsz a haláltól?-Mosolyodik el féloldalasan.
-A haláltól én ugyan nem félek!-Jelentem ki.
-Valamitől mégis rettegsz...-Súgja halkan a fiú.
Mintha gondolataim között próbált volna olvasni.
Hatás szünet következett.
-Rettegsz hogy nem tudod biztonságban tudni szeretteidet...-Igazítja meg felsőjét.
-Vagyis Davidet akarod megölni.-Szólal fel a semmiből miközben tekintetem fürkészi.
-Megfogom ölni Davidet.-Köpöm ki szárazon a szavakat miközben gyönyörködök a tájban.
-És ha kell...Akkor Megant is.-Bizonytalanodik el hangom a végére.
-Annyi sok mindent nem tudsz még...-Sóhajt egy nagyot.
-Ezt hogy érted?-Nézek a fiúra zavarodottan.
-Ez nagyon bonyolult.-Megy vissza a kocsihoz.
-Mivan? Most te miről beszélsz? Ha tudsz valamit amit nekem is tudnom kéne akkor itt az idő hogy mondd.-Indulok a fiú után.
Noah a mögöttem lévő messziséget bámulta.
-Alex vigyázz!-Lökött rajtam egyet.