Két perc nevetés

28. fejezet

Új kezdet
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

Lissa szemszöge

Már egy jó ideje nem jelentkezett Alex...
Azóta már vissza értünk a kirándulásból.
Minden egyes nap fel hívom és írok neki de válasz az valahogy sosem érkezik.
-Ma sem adott semmi élet jelet?-Néz rám Maya matek dolgozat írás közben.
Azóta úgy döntöttem hogy át ülök Mayához mert látszólag ő is nehezen kezeli Alex hiányát.
-Semmit...-Vágom az asztalra a telefont.
-Nyugi...Valahogy vagy mi, vagy ő de újra megtaláljuk a másikat.-Mosolyog rám bíztatóan.
-Mivan ha elkapták a rendőrök? De az nem lehet mert akkor már hívott volna...Akkor mivan...Mivan...Mivan ha...Megha-
-Ne gondolj már ilyen butaságokat!-Kever le nekem egy aprócska pofont.
Egyből oda kapok és egy morcos tekintettel reagálok.
-Bocs...muszáj volt.-Ránt vállat.
-Nincs beszéd vagy be szedem a dolgozatokat.-Néz ránk az asztalnál ülő matek tanár.

Miután vissza jöttünk Virginiába megtudtuk hogy Ruby is áldozatául esett a fekete csuklyás alaknak.
Nem tudom hogy Alex ezt hogyan fogadná.
Raff-al és Daviddel sem beszéltem azóta, de még csak találkozni sem találkoztunk.
Sőt, David a kirándulás óta nem is jár suliba amit nem nagyon értek.

***

-Maya...Neked van sejtésed hogy ki lehet a fekete csuklyás alak?-Kérdezem meg az őzike szemű lányt miközben lefele sétálunk az udvarra.
-Igazából...-Vesz elő egy kis noteszt a semmiből.-Tudom hogy ki az.
-Na és ki?-Venném ki a kezéből de ő el rakja azt.
-Ne itt...Majd később amikor csak kettesben leszünk-
-Na de tudod hogy ki a fekete csuklyás?-Erősködök.
-Alex vagy Noah.
-Mivan Noah-val?-Hallok meg egy mély hangot a hátunk mögül.
Már be is azonosítottam hogy kinek a hangja az.
Lassan hátra fordultam és tekintettem egy kékes zöld szempárral találkozott.
-Raff...-Mondom ki halkan a fiú nevét.
-Én most szerintem inkább megyek.
M

ajd fent várlak Lissa...-Beszél kínosan a fekete hajú leányzó a háttérből.

-Sietek utánad.-Bólintok a lány felé akit két másodperc múlva már nem is láttam.
-Az a nevem...-Lép időközben közelebb egy lépést a fehér hajú.

Amint egyet felém lépett én egyet hátra léptem.
-Újra kezdődik...-Sóhajt egy nagyot.
-Mégis micsoda?
-A menekülés...-Lép egy újabbat felém.
-Lehet hogy van okom-
Újra hátra akartam lépni de pont sikerült megbotlanom egy fa ágban így elkezdtem hátra fele esni.
Már majdnem földet érkeztem amikor kezeit éreztem derekamon míg lehelletét a mellkasomon.
Így sikerült megtartania engem.
-Megvagy.-Mosolyog önelégülten.
-Hát meg...-Pillantok bele világító íriszeibe.
-Most nem tudtál elszökni...-Harapja be alsó ajkát.
Hirtelen megéreztem azt a sok nem várt kis hülye pillangót a gyomromban.
-És mi van ha nem is akartam?-Fogok rá bal kezemmel torkára gyengéden.
-Akkor minek léptél hátra?-Húzza fel kiváncsian szemöldökét míg bal kezemet figyeli.
-Azt akartam hogy gyere utánam.

El szórakoztunk egy ideig, húztuk a másik agyát majd arra eszméltem fel hogy a padon smárolunk egymásba fonódva.
-Mmmh...Már becsengettek.-Vállok el a fehér hajú ajkaitól.
-És?-Húz vissza magához.
-Ez nem elég indok arra hogy be kéne menni?-Vállok el újra.
-Nyugi már...Mindjárt megyünk.-Kezd el matatni zsebeiben.-Kérsz?-Nyújt felém egy doboz cigit.
-Nem.-Állok fel hirtelen.
Szó nélkül megindultam a suli bejárata felé.
-Hát jó...-Teszi vissza zsebébe.
Gyorsan megindult utánam anélkül hogy rá gyújtott volna.
Pillanatok alatt megérkeztünk az osztály termemhez.
-Akkor majd még találkozunk.-Kacsint felém.
-