Két perc nevetés

14. fejezet

16 órával ezelőtt...

Lissa szemszöge

-Jólvan köszönöm...viszlát!-Távozok az orvosiból.
-Na mi volt?-Húz ölelésébe a fehér hajú fiú.
-Semmi...megnézték a vérnyomásom, magasságom ilyenek...azt csinálták mint mindenkinél. Minden évben van egy ilyen mérés...-Magyarázom neki hogy nem vagyok élet veszélyben.
-Tudom, csak kíváncsi voltam hogy nem mondtak -e semmit.-Ad egy puszit ajkaimra.
Kezeimet össze kulcsoltam nyaka körül és elkezdtünk farkas szemet nézni.
-Elfogunk késni...már rég órán kéne lennünk...és amúgy is, téged csak a mosdóba engedtek ki.-Puszilom meg most én a fehér hajút.
-Érted bármit.-Kuncogva esünk egymásnak.

***
-Na jó le kéne álnunk...-Lihegve mondom neki, ugyanis már vette le a polóját miközben itt vagyunk a lány öltözőben.
-Igen...igazad van...-Enged el.-De ezt még nem úszod meg.-Fordul vissza hozzám és ad egy utolsó puszit számra.
-Tali suli után babygirl.-Szalad ki nevetve.
-Milyen babygirl?-Szaladok utána kuncogva.

Végre vissza indultam az osztályba...de olyan nagy hangzavar volt, már a folyosóról hallottam az osztályt. Talán már kicsengettek?
Benyitok az osztályba de a tanár vagyis Megan meg sehol. Miután láttam hogy nincs tanár egyből Alexet kerestem.
-Alex hol van?-Kiáltam az osztálynak.
Senki nem válaszolt ugyanis akkora volt a hangzavar hogy meg sem hallották a hangom.
Oda siettem Mayához.
-Alex?-Ülök le lány meletti helyre ami Alex helye.
-Elment...utána pedig Megan.-Irogat valamit egy füzet szerűségbe rám sem nézve.
Ez a csaj mindig ír valamit? De most komolyan...
-De nem tudod hogy hova ment??-Veszem elő telefonomat.
-Szerintem haza...-Néz végre rám.
Azzal a lendülettel hogy válaszolt a kérdésemre már fel is kaptam táskám és már siettem is Alex házához.
Egy "loft" lakásban lakik egyedül, ugyanis hát...ez bonyolult...a családja nem fogadja el őt ezért vették neki ezt a lakást és azóta nem is beszélnek egymással. A kötelező papírokat is csak postán küldözgetik egymásnak...ezért is nehéz Alexnak...16 évesen egyedül lakni...Egy csomószor ajánlottam neki hogy lakjon nálunk de ő valamiért nagyon ragaszkodik a kis lakásához.
Egyedül nekem és Alexnak van kulcsa hozzá.
Egyből berontottam a lakásba de teljesen üres volt az egész...nyilván még nem értek ide...De mégis én hogy lehettem gyorsabb mint ők? Inkább várok amíg haza nem jön...

Alex szemszöge
Jelenben...

-Hogy lennék én a tiéd? Megbolondultál?! Az az egy szerencséd van hogy most gyenge vagyok.-Húzom el fejem.
-Miért mi lenne ha nem a gyenge énedben lennél?-Nyalja meg alsó ajkát a magassarkús nő.
-Ide sem jöttem volna!
Ekkor a számra tette a kezét ezzel engem elhalgattatva.
-Miért hazudsz?-Mosolyodik el.
-Én nem-
Nem hagyta hogy befejezzem mert most nem kezével hanem szájával tapasztotta be szám.
-Eressz már el.-Morgom neki amikor elfogyott a levegőnk.
-Miért vagy ilyen?!-Lök rajtam egyet.-Vissza csókolsz aztán pedig úgy csinálsz mintha nem akarnád ezt az egészet.-Száll le rólam.
-Amint kiszabadulok megyek csajozni!-Vágom oda neki kérdésére nem válaszolva.
-Oh, nem drágám.-Mászik rám vissza hirtelen majd újra nyakamra fog erőszakosan.-Nem-mész-te-sehova.- Tagolja el a szavakat egyenként közben minden egyes szó után egyre jobban közelít hozzám.
Hogy tud ilyen erősen és ügyesen lefogni?!
-Dehogynem, az lesz az első dolgom. Meg fektetek vagy öt csajt!-Hergelem tovább.
-Na és mégis hogy fogod tudni ha nem tudsz kiszabadulni.-Fogja állam, közben váltakozik tekintete ajkam és szemeim között.
-Van időm...tudok várni.-Közelitek most én Megan felé.
Ajkaink újra találkoznak de ő nem csókol hanem megharapja alsó ajkam. Olyan erősen hogy az elkezd vérezni.
A kezeimet tartó kezei mindeközben átvándoroltak a fejem alatt lévő párnára. Ezt kihasználva kezeimet derekára helyeztem és villám gyorsan magam alá fordítottam.
-Köszönöm ezeket a csodás pillanatokat.-Vágok fejéhez egy párnát. Gyorsan felpattanva futottam a kijárat felé.
Amint oda értem, a kulcsot ki húzva a zárból hirtelen ki is nyitottam az ajtót és már zártam is azt be kívülről.
Megan pont neki szaladt az ajtónak.
-Engedj ki!-Dörömböl az ajtón.
-Várjon csak...ha jól látom több kocsija is van szóval nem gond ha a kis Bmw-jét most elviszem.-Szedem le a kocsi kulcsot a kulcs csomójáról.
-Mire készülsz?!?!-Ordibál az ajtó másik feléről.
-Nos...kedves tanárnő.-Kuncogva szedem le a bmw kulcsát.-Köszönöm a vendéglátást meg minden faszomat...-Dobom be a felesleges kulcsomót az egyik ablakon.-De én most lépek csajozni.-Szaladok a fekete Bmw felé nevetve.
Gyorsan beszáltam, beinditottam a kocsit és indultam is haza.
Igaz jogsim nincs, de a vezetéshez a tudásom az megvan. Ha pedig a rendőrök elkapnak akkor apunak lesz mit fizetnie.

***
Nyitottam az ajtót és Lissát pillantottam meg a nappaliban sírni és éppen beszélt valakivel.
Nem halotta hogy bejöttem...
-Ahj...Raff...Ez mind az én hibám!!-Kiabál szinte már zokogva.-Annyira elhanyagoltam őt...szakítanunk kell!!
Nem hallottam hogy mit beszéltek a vonal túl oldalán...
-Igen...tudom...-Szipog.-De neki csak én vagyok és nem engedem el őt senkiért még a szerelemért sem...Most megyek és megkeresem. Majd hívlak.-Nyomja le a telefont.
-Lissa...-Lépek beljebb.
-Alex!?-fordul felém sokkos állapotban.
-Haza jöttem...-Morgok orrom elé.
-Hol a faszomba voltál??-indul meg felém.- A kibaszott telefonod meg itthon maradt!!
-Megan-
-Mi a faszért vagy ilyen sápadt?-Vág közbe.-Mi van Megannel?
-Hagy mondjam már faszomat...Szóval Megan haza akart hozni, de én nem mondtam meg neki hogy hol lakom. Éppen ezért magához vitt...Ott aludtam egy csomót aztán nem akart elengedni...igazából ennyi.-Rántok vállat.
-A kurva szádat!-Ad egy tockost Lissa majd azzal a lendülettel megölel.
Elmagyaráztam neki a sztorit kivéve a rémálmomat.