Két perc nevetés

19. rész

-Ne!Ne!Ne!Ne!-Kapkodok levegőért.
-Alex! Ébredj!-Lökdösi valaki a vállam.
Hirtelen kinyitom szemeimet és a kosárpálya szélén találom magam.
De nem egyedül...Megan ül melettem, kezeimért nyúlva ijedt arc kifejezéssel.
-Auu!-Kiáltok fel fájdalmasan.
-A kezem nagyon fáj...-Nézek rá tenyeremre amin egy hatalmas vágás volt...
Jajj ne...mégis mi a fasz történik??
Gyorsan rá néztem térd hajlatomba, onnan is ömlött a vér...
Ugyanúgy ahogy a hátamból is...

-Alex...mi-mi...mi történt...-Keresi tekintetem Megan.
-Nem tudom...rossz álom, ami valószínűleg életre kelt...vagy kitudja...-Morogva fogom a fejem.
-Gyere...-Ál fel, kezét felém nyújtja.
Segítségét elfogadva felhúz és beindulunk a hotel felé.
Az erdő melett elhaladva nagyon rossz érzés fogott el...mintha már jártam volna ott.
De azok az előző faszságok csak álmok voltak...akkor nem értem mi folyik itt.

Beérve Megan egyből a szobájába vitt, és nem a sajátoméba.
Leültetett majd hozott egy vizes rongyot.
-Vetkőzz le.-Áll meg előttem, a ronggyal a kezében.
-Én aztán nem...-Teszem keresztbe kezeim.
-Ahj Alex...-
-Nem! Inkább elvérzek.-Fordítom el fejem.
Az alatt a 8 másodperc alatt Megan lekapta magáról farmer nadrágját. Tekintetem a nadrág sliccerének hangjára oda kaptam.
-Megan...mi-mi...mit csinálsz?-Nézek ijedten a nőre.
-Én is leöltöztem mert így fair, talán most már nem leszel annyira szégyenlős.-Veszi le magárol felsőjét, így már egy száll melltartóban és alsó neműben feszít.
-Én-Én nem is vagyok szégyenlős...-Húzom össze szemöldököm.
-Persze...Azért dadogsz...-Lép elém és figyel pár másodpercig.
Amint mozdulni készült én egyből felugrottam.
-Nem vagyok szégyenlős! Ha nem tudnád egy fuckgirl vagyok.-Kapom le magamról felsőm, tanárnőm reakcióját várva.
Megan szépen végig mért és ránézésre megvolt elégedve a látvánnyal.
Nadrágomat is levettem majd vissza ültem.
Megan le ült mellém és elkezdte sebeim kitisztítani.
Látszott rajta hogy igyekszik és hogy próbálja minnél óvatosabban csinálni úgy hogy nekem ne okozzon fájdalmat.
Néha-néha felszisszentettem egy-egy erősebb fájdalom benyílalásánál,
olyankor mindig aggódóan rám emelte tekintetét.
Olyan jó érzés újra bőrét érezni az én bőrömön, olyan jó érzés az illatát végre beszívni, végre látni őt és nem csak úgy messziről hanem egy ilyen 10 centis távolságban.

Amint befejezte...
-Ma itt alszol.-Áll fel rám sem nézve.
-Miért?-Nézek végig testemen hogy normálisan le jött -e a vér.
-Mert már ígyis késő van...és ki tudja mi történt veled, jobb ha itt maradsz biztonságban.-Megy ki a szobából.
-Értem...-Veszem vissza nadrágomat.
-Jobb ha most pihensz.
Már egy pár perce feküdhettem az ágyban amíg ő ott ült az ágy szélén.
-Megan...Miért tartod most tőlem a távolságot?-Kérdezem félénken.
-Nem értem miről beszélsz...-Fordítja fejét minimálisan felém.
-Eddig mindig nyomultál meg ilyenek...Most meg rám sem nézel, jó én értem hogy megprankeltelek és hogy köcsög voltam...De akkor is...Olyan más voltál.-Ülök fel.
-Sosem nyomultam rád, szerintem ezeket beképzelted...túl sokat voltál kómában és amúgy is ne beszélj csúnyán!-Beszél nekem háttal.
-Nem mondták már...-Mászok háta mögé.-Hogyha valakihez beszélsz akkor felé fordulj.-Állok meg mögötte.

Egyik kezemet vállára tettem.
Végig szaladt rajta a hideg.
-Ezt ne csináld...-Fordul felém hirtelen kezemet elkapva.
-Mégis mit...?-Kapom el a másik kezemmel a kezemet fogó kezét.
-Ezt a nyomulást...-Nézi kezeinket.
-Miért ne csináljam? Rád van írva hogy tetszik neked.-Szabadítom ki azt a kezemet amit eddig Megan fogott és azzal a lendülettel kapom el állát, kényszerítve hogy a szemembe nézzen.
-Alex...-Néz rám nehézkesen.
-Tanárnő...-Simítok végig arcán.
Nem mondott semmit...megsem szólalt. Csak néztük egymást...
-Csak játszadozott velem, igaz tanárnő?-Cikázik szemem ajka és szemei között.
-Mi...?! Ez nem igaz...én tényleg...-Dadog.
-Nem érdekes...nem is vártam mást az élettől...-Csókolom meg Megan-t.
Lassan vissza csókolt, majd befektettem az ágyba.
Én irányitottam, ő pedig hagyta magát.
-Hiányzik a régi éned...-Szedem le róla a polóját újra.
-Nekem is a te régi éned...-Szedi le magáról farmerját újra.
-De én nem változtam...-Támaszkodom felé miközben egyik kezem combján van míg másik az oldalát simogatja.
-Dehogyisnem...

***
Madarak vinnyogó énekére ébredtem.
-Pofa be...-Morgom magam elé.
Várjunk csak...várjunk csak...én most kibaszottul meztelen vagyok...
Egyből oldalamra kaptam tekintetem. Megan ott szuszogott melettem, míg egyik karomat magához ölelte.
Ez így nem jó...
Teljesen elzsibadt a karom...
És amúgy is...
Lefeküdtünk vagy mi a fasz van?!
Felkéne ébresztenem...
Ki tudja mennyi az idő...
Ez annyira kínos, miért minden szex után én kelek fel leghamarabb??
Még felöltözni sem tudok.
-Megan...-Puszilom meg nyakhajlatát.-Valaki kurvára ránk fog nyitni...
-Alex...-Fordítja fejét felém.
-Szép jó reggelt tanárnő.-Kuncogva ölelem át hátulról.
-Neked is drágám.-Ad egy puszit orromra.
Pár percig még lustálkodtunk össze bújva majd felkeltem.
-Naa hová mész?-Ül fel, a takarót magára húzva.
-Egyszer fel kell öltözni...-Kapom fel magamra ruháimat villám gyorsan.
Az ágy nyikorgását hallom meg, majd egy kezet érzek meg vállamon.
-Nem így képzeltem el az első alkalmunkat...-Húzza végig kezét lefelé majd derekamnál megáll és átölel.
-Ohh, szóval maga azt már el is képzelte...-Kuncogok.-Miért...? Hogy képzelte el a kedves tanárnő?-Nézek rá féloldalasan.
-Hát...azt hittem hogy én fogok írányitani...és nem hittem azt hogy egyből felpattansz és szökni készülsz...-Nyomja fejét vállamba, mivel csak addig ér nekem.
-Nem szököm...Csak tiszteségesen távozom.-Fordulok meg hirtelen meztelen tanárnőm felé.
-És...mégis miért akarsz távozni?-Húzza végig kezét ami eddig engem ölelt egyenesen felfelé majd nyakamnál megáll.
-Mert tudom...-Állok meg egy pillanatra.-Tudom...hogy ebből nem lehet semmi és-
-Mivan?-Vág közbe tanárnőm és lendületből lejjebb húz nyakamtól fogva.
-Tudom hogy valóban nem is szeretsz engem, csak a játék kedvéért volt mind ez...de én ezt elfogadom és megprobálok többé-kevésbé tovább lépni.-Nézek végig szemeibe.
-Te miről beszélsz?-Enged el.
-Ha tényleg annyira szeretnél...ahogy én megszerettelek ez alatt a 3 hónap alatt, akkor meglátogattál volna a kórházban.-Veszem fel mondandóm közben pólóm ezzel hátat fordítva neki.
-Mármint a harmadik emeleti tizenenötödik szobai ajtó mögött, aminek a bal oldalán van egy kis ágy ahol te feküdtél és annak a jobb oldalán van egy kis ablak...Miért nem jártam még ott soha?-Veszi fel köntösét nekem háttal.
-Mivan...?-Esik nekem le a szitu már pillanat múlva.
-De akkor miért nem beszéltél hozzám...vagy valami...-Tördelem ujjaim.
-Nem lehettem ott sohasem sok ideig, nekem nem volt engedélyem...Csak hogy én mindig beszöktem. Nem volt olyan nap hogy akár csak egy pillanatra de ne lássalak...-Közelít felém.
-Megan...-Mosolyodok el.
-Tudod mennyire rossz volt téged úgy látni...-Áll meg előttem két kezét vállamra téve.
-Tudod milyen rossz volt egyfolytában rád gondolni...-Mondom ki hangosan gondolataim.
-Hogy...mi-
Pirul el de én közbe vágok.
-Mármint...úgy értem...hogy...-Nézem a földet.-Nehéz az ilyen dolgokról beszélni, de én a kórházban jöttem rá hogy elég erős érzéseim vannak a tanárnőm iránt.-Hajtom le fejem de tök mindegy mert sokkal alacsonyabb nálam szóval így is látja az arcomat.
-Alex...-Fog két kezével arcomra.-Nekem is elég erős érzéseim vannak írántad.-Csókol meg.