Két perc nevetés

22.fejezet

Másnapra már teljesen kipihentük magunkat Megannel.
Megint az ő szobájában aludtam ugyanis nem volt kedvem újra össze kapni sem Lissával sem pedig Mayával.
Még nem is tudnak semmit...
Sőt senki nem tud semmit...
Mindenki azt hiszi hogy Ruby él és virul...
-Megan...-Nyitom ki lassan szemeimet.
-Igen?-Simogatja buksim miközben testünk teljesen össze van fonódik a másikéba.
-Mikor mondjuk el hogy...Tudod...-Morogva nyomtam a  fejemet a párnába.
-Lassan be kéne...Igaz hogy a testét már elvitték de nem akarok nagy pánikot kirobbantani ezzel a bejelentéssel.
-A holnapi nap az utolsó nap ebből a kirándulásból. Azt hallottam hogy azt tervezik a többiek hogy elmennek egy discoba...-Ülök fel.-Szóval szerintem a buli után kéne...-Vakarom meg tarkómat.
-Igazad lehet...De mégis milyen discoba akarnak elmenni és kik?-Ül fel Megan is.
-Nem tudom...Csak pletykálták de szerintem mindenki ott lesz szóval én sem maradhatok ki-
-Hát akkor menj.-Kel fel hirtelen.
Gyorsan be zárkózott a fürdőbe.
Ennek meg mi baja lett?
Most megsértődött vagy mi a faszom?

Ehhez most nincs kedvem...
Inkább vissza megyek a szobámba ahol Lissa és Maya van.
Már most félek...

Ahogy sétálok a hosszú folyosón csak úgy kavarognak össze-vissza a gondolataim.
Vajon mi lesz a bulin?
Mi lesz ha mindenki megtudja hogy Ruby halott??
Mi lesz Lissával és Mayával?
Mi lesz Megannel és velem?
Kirázott a hideg ahogy bele tekintettem a hosszú folyosóba, most úgy tűnik mintha nem lenne vége.
És....mi lesz...a fekete csuklyás alakkal?!
Kezemet a kilincs felé emeltem olyan lassan ahogy csak tudtam, majd kjnyitottam az ajtót. A szoba üres volt.
-Biztos kint vannak valahol...-Morgok magamban.
Befeküdtem az ágyamba majd gondolkozni kezdtem.

Lissa szemszöge

Egyre jobban hányingerem van a szerelmesektől...
Mayával ki jöttem egy kicsit levegőzni ide egy kis dombhoz, arra viszont nem számítottam hogy nem leszünk egyedül... Fogalmam sincs milyen ok folytán de Noah is itt van.
Egyfolytában nyalják-falják egymást Mayával, szóval én addig itt nyomkodom a kezemben lévő szerencsétlen okos készüléket.
Egy pillanatra felnézek a telefonból és a fehér hajú fiút pillantom meg.
Bár a domb alján van, még innen is látom hogy milyen helyes...
A szélben lobogó fehér haja a fehér polójához annyira össze illik...
Szinte hófehér bőréről és zöldes kék szemeiről nem is beszélve...
-Én most megyek szerintem...-Állok fel hirtelen mielőtt a fiú ide érne.
-Mi a baj?-Válik el Noah-tól Maya.
-Semmi...csak megszomjaztam...-Füllentek egyet a szökés érdekében.
-Biztos nincs semmi baj?-Néz rám aggódóan a szőke lány.
-Igen, biztos.-Mosolygok rá biztatóan majd elindulok vissza a szobánkba.

Már a folyóson rám jött a sirhatnék így elkezdtem futni majd berontottam a szobánk ajtaján amit egyből magamra zártam.
Idegesen az ajtóba ütöttem a kezem.
-Basszus...-Fogom meg a fájós kezem.
Erőtlen testemmel le rogytam az ajtó elé.
-Lissa...?-Kukucskál ki Alex a fürdőből.
-Jézusom!-Kapok szívemhez.-Megilyedtem...-Hajtom hátra a fejem az ajtónak.
-Bocsánat...nem akartalak megijeszteni...-Lép ki a fürdőből.

Most annyira más mint tegnap előtt volt...
Most kicsit nyugodtabb és nem is tudom...csak úgy más...sosem szokott bocsánatot kérni...
Szerintem történt valami...
Félve megindult felém majd leguggolt elém.
-Tudom hogy ezt az elmúlt időszakot eléggé elbasztam...-Kezdi el nehezen.
-Jajj Alex...nekem ehhez most semmi kedvem...-Sóhajtok egy nagyot.
-Kérlek hagy fejezzem be...-Ül le elém.-Szóval...egy önző, idióta seggfej voltam-
-Igen az voltál...-Vágok közbe erre Alex csak egy "hallgass már most öntöm ki neked a kibaszott fekete elporhadt lelkemet" nézéssel reagált.
-Jó feladom...nekem nem megy a magyarázkodás a faszomat! A lényeg hogy sajnálok mindent és a sajnálatomból nem érsz el semmit de csak szeretném ha tudnád hogy próbálok minnél jobb lenni és nem csak magammal foglalkozni...
Csak tudd hogy bármi van rám számíthatsz Lissa! Bármi hülyeség van én benne vagyok! Bármi lehetetlen dolgot kitalálsz én benne leszek! A szívem utolsó dobbanásáig meletted állok!
-Ahhoz képest hogy nem tudsz magyarázkodni ez nem sikerült annyira szarul te csicska.-Ölelem magamhoz sírva és nevetve egyben ezt a köcsögöt.
-Kérlek ne haragudj amiért cserben hagytalak...-Morogja a vállamba pulóveremet át áztatva könnyeivel.
-Sok mindenen mentünk keresztül...Túl sok minden...-Bólogatok.

Át beszéltük a dolgokat és hála istennek már minden rendben van.
-Amúgy nem tudsz arról a buliról amire elvileg mindenki elfog majd menni?-Hoz fel egy új témát a velem szemben ülő.
-Nem tudok semmit csak Mayától halottam valami ilyesmit...
-Amúgy miért sirtál az előbb?-Csavargatja ujjaimat.

Alex annyira egy érdekes személyiség.
Néha olyan mint egy pszichopata sorozatgyilkos, néha pedig de természetesen csak velem olyan mint egy lelkismeretes kisgyerek akinek csak szeretetre van szüksége.

-Hahó Lissa...-Legyez előttem nagy kezeivel.
-Jajj bocsi...Csak elgondolkoztam-
-Tudom hogy szexi vagyok de hogy ennyire...-forgat szemet nevetve.
-Csicska...-Boxolok bele vállába.-Bazd meg...elfelejettem hogy fáj!!-Kapok oda kezemre amivel a vállába boxoltam.
-Ahj béna...Azt kérdeztem hogy miért sirtál?-Dől neki az ágynak háttal ugyanis éppen a földön ülünk.
-Egyrészt...Miattad, mert már hiányzott egy csicska az életemből...Másrészt pedig megláttam Raff-ot-
-Szereted?-Vág közbe.
-Persze hogy szeretem!-Háborodok fel.
-Akkor meg?? Szerezd vissza! Ami a tiéd az a tiéd.
-De már szakítottam vele-
-Akkor mondd meg neki hogy tévedés volt! Ennél rosszabb már úgysem lehet max ki offol...-Gondolkozik hangosan.
-Te köcsög-
-Hupsz...-Mosolyodik el kínosan.-Na de figyelj már...Meg kell próbálnod, nem??
Elmondod neki amit érzel és ő is elmondja.
Legalább fogod tudni hogy most mivan...

Talán igaza van ennek a csicskának...
Elkéne beszélgetnem Raff-al.