Két perc nevetés

30. fejezet

Alex szemszöge

-Mikor mehetek már haza?! Itt Floridában még a pizza is szar!-Vágom földhöz idegesen a pizza szeletet.
-Na látod ezért vagyok meleg!-Kiált fel nevetve Roy a vörös hajú óriás.
-Nem vagy meleg csak Nath szexuális...-Hajol közel hozzá egy nagyjából 170 centi göndör hajú fiú akit én csak törpének hívok.
-Ne pazarolj.-Szól rám Noah.
-Hogy lehet erre a szarra tonhalat tenni!?- Csinálom továbbra is a fesztivált.
-Ha nem tetszik akkor majd én megeszem.-Kuncog a vöröske.

Bár még csak két hónapja ismerem Roy-t és Nath-et bírom őket...
Kivéve a nyögéseit hajnali kibaszott háromkor.

-Dehogy adom vöröske! Amúgy is a nyögéseitekből lassan már egy dalt írhatnék bassza meg!-Mordulok fel.
-Nyugodjatok már meg.-Mordul fel evés közben Noah.
-Na gyere játszuk le!-Pattan fel a majdnem 198 centiméteres vörös hajú.

Felállok de egy icipicit kicsinek érzem magam melette...
-Na gyere buzikám.-Nevetek fel.
-Héé! Buzibb vagy mint én és Nath együtt!-Vág vissza röhögve a vörös hajú óriás.
-Az biztos...-Ütök bele vállába játékosan.
-Olyanok vagytok mint a hülye gyerekek...-Nyeli le az utolsó falatot Noah.
-Legalább jól alszunk...-Ránt vállat a törpe.
-Szerintem te eléggé lefárasztod ezt a vörös bolondot.-Ugrok hirtelen Roy hátára.
De hogy hogyan tudtam olyan magasra ugrani azt én magam sem vágom...
-Megtámadott a búzaaa!-Szalad körbe-körbe az autó műhelyben végig velem a hátán az óriás.
-Na srácok...-Csapja össze tenyerét Noah.-Elvileg...újabb adag rendőröket küldenek utánunk szóval fel kell készülnünk.
Pizzás dobozokat a kuka tetejére csapva indulunk egyenesen kifele az autó műhelyéből ami Roy tulajdonában áll.

Miután Noah elrabolt és egyben megmentett egy csomó rendőr elől, ide menekültünk Floridába egy haverjához Roy-hoz. A vörös óriás is eléggé benne van az illegális dolgokban bár már lassan szeretne ki szállni belőle. Mivel elég jó barátok és tartozik jó pár szívességgel Noahnak így kénytelenek nekünk segíteni.
Az illegális dolgokat úgy értem hogy vannak dugi fegyverei, tiktos búvóhelyei, és a kellő harci tudása és persze elérhetőségei.
Barátja, pasija, dugó társa, leendő férje vagy hogy mondjam pedig Nathaniel. Nath a kis törpe elég jól bánik a késekkel, de személyes kedvence a baseball ütő ugyanúgy ahogy Roy-nak is.
Nagyon jól kijövök velük, eléggé megszerettem őket.
Bármikor van valami tudunk a másikra számítani. Amíg én és Noah elintézzük a rendőröket addig ők elsimitják a dolgokat és ha elfajulnának a dolgok akkor jönnek és segítenek de természetesen csak maszkban nehogy felismerjék őket is. Nem szeretnénk hogy őket is üldőzzék a rendőrök igyis sokat kockáztatnak miattunk. Ami Noah-t illeti nagyon megváltozott. Fegyelmezett, csöndes, és néha még jó fej is.
Most teljesen olyan mint egy főnök. Megtanított a fegyverekkel bánni, elég kemény edzéseket tart nekem még a mai napig is.
Személyes kedvencem a fegyverek közül a baltám amit még a Virginiai kis kunyhóbol szereztem vagy loptam ki hogy fogja fel...

Vissza térve Virginiára...nagyon hiányoznak a többiek de nem szeretném a szart rájuk vinni...meg kell várnom amíg minden vissza alakul a normálisba. Utána vissza mehetek Lissához, Mayához és a többiekhez.
Ami nagyon furcsa azaz hogy Megan egyáltalán nem hiányzik.
Sőt, a halálát kivánom amiért megölte Ruby-t.
Már napok óta Ruby-val álmodom de mindig elfelejtem hogy mégis mit.

Sosem gondoltam volna hogy majd a fekete csuklyás alakkal fogok együtt harcolni és bujkálni. Minden egyes harc közben csak ő és én. Azt hiszem, azt hiszem kezdünk megbízni a másikban.
P

okolba fogok kerülni ugyanis már nem tudom számolni az általam meggyilkolt emberek számát.

Nath eddig három életet vett el, Roy pedig huszonhetet.
Noah ha jól számolta háromszáztizennégyet.
Én pedig...nos...kétszáznál többet az biztos...

Ez alatt a két hónap alatt Noah megtanította nekem hogy fogadjam el magam. Először is fogadjam el hogy egy gyilkos vagyok, fogadjam el hogy egy bűnöző vagyok, fogadjam el hogy ártatlan embereket kell ölnöm.
Lehet ez nem fog normálisnak hangzani sőt biztos vagyok benne...de elfogadom hogy egy gyilkos vagyok és ami még hátborzongatóbb...talán örülök is neki...hogy mégis miért? Ha nem lennék most az aki vagyok akkor nem ismerhettem volna meg Roy-t, Nath-et, vagy akár Noah-nak ezt az oldalát. Félnék az utcán késő este sétálni. Megtudom magam védeni és igen tudom, ennek semmi köze ahhoz hogy gyilkos vagyok de ennél nagyobb bűn már mi lehetne?
Már nincs mitől félnem ilyen szempontból.

-Alex...-Legyez kezeivel előttem Noah.
-Te...tessék...?-Eszmélek fel.
-Azt kérdeztem hogy mehetünk?-Pakolja be a fekete jeep-be a fegyvereket.
-Igen, persze...
-Valami baj van...?-Hajtja le a kocsi csomagtartóját.
-Nincs semmi...-Rázom meg a fejemet.
-Biztos...?-Lép elém.
-I...igen...csak tudod...ilyenkor mindig aggódok vagy nem is tudom...-Nézem a fekete bakancsunk orrát.
-Miért aggódsz?-Fog állam alá és kényszeríti hogy szemébe nézzek.
-Hát attól...hogy mi van ha egyszer valamelyikünk nem éli túl...-Dadogok.
-Talán aggódsz miattam?-Mosolyodik el féloldalasan.
-Igen...vagyis nem.-Torzul el arcom.
Erre elkezdett nevetni.
-Értem, de nem kell aggódnod hiszen..
megállíthatatlanok vagyunk együtt.-Mosolyodik el büszkén.
-Igen...-Mosolyodok el.-Azok vagyunk.
-Noaaaahh...vezethetek!?
-Ahj...nesze.-Dobja nekem oda a kocsi kulcsot.
-Ezaz!-Nyitom az ajtót.-Uhh bassza meg várjál.
-Mi az?-Teszi fejére a maszkját.
-Ott hagytam a maszkom.-Szaladok vissza a garázsba.
-Roy! Hova raktad a maszkom te suttyó óriás!-Keresem a szerszámok között a maszkomat.

-Mi a franc...
Az összes szerszám leesett a földre. Az ottani kocsi pedig amit éppen Roy szerelt elkezdett hátra fele gurulni.
-Roy bazdmeg! Szökik a kocsi!-Vetődők be az autóba és húzom be a kéziféket.
-Hova a faszomba ment a gerle pár...
-Hu!-Ijeszt meg egy hang egyből a mellettem lévő ülésben.
Jobb oldalamra nézek és a kis Lúdas Matyit pillantom.
-Brown? Te mi a faszt keresel itt?!
Nem szól semmit csak néz engem egy hatalmas vigyorral az arcán.
-Miért mosolyogsz bazdmeg!-Ütöm orrba.
Az orra erre elkezdett vérezni.
Nem sokkal később bal kéz feje tiszta lila lett mintha egy vonat ment át volna rajta.
-Mi van veled?!-Rángatom meg a fiút polójánál fogva.
Ekkor hirtelen egy kalapács jelenik meg kezébe és azzal probál meg engem megütni, viszont én elkapom a karját.
A kocsiban el kezdünk birkózni.
-Lissa...-Suttogja.
-Hogy mi-mi van?!-Fagyok le egy pillanatra és ezt kihasználva üt engem gyomorba.
-Megfog halni.-Mosolyog mint egy állat.
-Mi a faszt motyogsz?!-Kapok oda gyomromhoz.
Erre válaszul csak fejem felé lendítette a kalapácsot.

Aaaleeex!! Alex!! Aaa-aleeex!!!

Mi a franc...nem haltam meg?
Sötétség és körülöttem lévő emberek ordibálása.
Felkéne kelnem...de mégis hogyan.

-Alex!!-Ez Noah hangja, hív engem.
-Noah...-Motyogok nagyon halkan.
-Várjatok...felkelt.-Csititja a többieket.
Lassan kinyitom a szemeim.
A földön fekszek és felettem három aggódó fiú.
-Mi a franc történt...-Ülök fel fejemet fogva.
-Ezt én is kérdezhetném.-Szól közbe Noah.
-Éppen indultunk volna utánatok amikor itt feküdtél a földön és magadban beszéltél.-Mondja a vörös hajú óriás.
-Akkor újra kezdődnek ezek a hülyeségeim...-Morgok.
-Milyen hülyeségeid?-Kérdez rá Nath.
-Random be képzelek dolgokat...-Morgom magam elé.
-Mikor vetted be utoljára a gyógyszereid?-Teszi hatalmas tenyerét homlokomra Noah.
-Tudja a rák...Egy ideje már nem vettem be egyet sem.-Húzom el számat.
Mindig is szedtem gyógyszereket egyrészt a dühkezelési problémáim miatt, viszont a fekete csuklyás korszak pluszba rá segített így még több gyógyszert kellett szednem.
A kómám után leáltam mindennel, viszont most hogy minden egyes nap a saját bűntudatom és paranoiám ellen kell küzdenem újra elkezdőttek a fejfájások és a talán jósló hipnozis szerű izéim.
Emlékszem egyik eddzésen egy pillanatra Noah elment telefonálni én pedig fáradtságomban elaludtam.
Egy árokban tértem magamhoz és azt képzeltem be hogy Maya és Megan egy rendőrség előtt gyilkolják egymást...szörnyű volt...
-És most miket képzeltél be?-Segít fel Noah.
-Brown...Azt mondta Lissa megfog halni.-Szorítom össze öklöm.
Noah arca eltorzul.
-Noah...vissza kell mennem Virginiába megnézni a többieket.
-Nem lehet.-Mondja érzelem mentesen.