FeelingInside

11. rész

Tom kérdően nézte, hogy mi mit csinálunk. Épp a kezemet fásliztam, mikor ő feljött. 

-Te meg mit csináltál magaddal, amíg én fürödtem? - Kérdezte.

-Hagymást pucoltam és vágtam. Éles volt a kés... - feleltem.

-És te mit keresel itt? - Kérdezte Patrickot

-Ő csak a véremet törölgette fel a padlóról, mert én nem bírom a saját véremet... aztán azért jöttünk fel, hogy Betadinnal le fertőtlenítsük. -Válaszoltam Patrick helyett, aki éppen a kád széléről törölgette a piros cseppeket.

-Hátjó! - megsértődött és kiment az ajtón.

Hogy miért sértődött meg? Nem tudom. Féltékeny lett. Ezellen sajnos én nem tudtam mit csinálni. Miután Ő kiment én utána szaladtam, láttam, hogy bement a szobájába. Én arrébb löktem mindenkit a folyosón és besiettem a szobájába. Ott ült az ágyán.

-Ez most mi volt? - kérdeztem.

-Mi mi volt? Láttam, hogy nagyon jól elvagytok...

-Csak elvágtam a kezemet! És ő feltakarított utánam. Te fürödtél. Nem ronthatok be, hogy elvágtam a kezem, és, hogy takaríts fel utánam. Vagy igen? - Néztem rá kérdően.

-Igen! Tudom, hogy nem szereted nézni a nyílt sebeket, és undorodsz a vértől!

-Persze, majd berontok hozzád... Pont olyan vagyok! 

Elkezdtünk veszekedni, hogy legközelebb igen is menjek be hozzá, hogy mi történt. Ő végig az ágyon ült, én meg az ablaknál álltam. Idegi állapotom az egekben volt a mi kis vitánk miatt. Rágyújtottam. Kiabáltunk egymással. Az, hogy éppen ki állt az ajtó előtt és mit hallott, az minket nem érdekelt. A vitánk vége az lett, hogy én mondom neki a magamét, Ő hirtelen felállt az ágyról, közelebb húzott magához, és megcsókolt. Édes volt egy befejezéshez. Miután kimentünk a szobából annyit vettünk észre, hogy mindenki ott állt az előszobába. Najó, nem mindenki, de sokan. Mi egymásra néztünk és mosolyogtunk. Kiültünk az erkélyre. Eközben telt az idő.Lassacskán a vacsora is kész lett. Lementünk enni.