FeelingInside

18. rész

Reggel szokásosan indult..hétfő. bahh. unalmas..rohanás... 
Elindultam suliba, mint mindig, most is egyedül. 20 perces villamos út, egy idő után unalmas már, de bírható. Mikor leszálltam a villamosról, John már ott várt. Útközben írt sms-t, hogy kijön megállóba, és együtt besétálunk. Így is lett. Mire leszálltam, már ott állt, és várt engem. 
-Jóreggelt. - mondtuk, de teljesen egyszerre. Ezután mind a ketten elnevettük magunkat, már mennyire lehetett, reggel fél8-kor kómás fejjel, kialvatéanul. Éjjen. 

Gyorsan besétáltunk a suliba, mert bár szeptember volt, de kicsit hűsösek voltak már a reggelek. Mikor bementünk, akkor mindenki kíváncsi volt, hogy mi volt a kiránduláon, és így mindenkinek elmeséltük, hogy mi volt. Ők is velünk röhögtek. Akik nem jöttek az, azok nagyon sajnálhatják, mert eszméletlen jó volt.:D 

Megkezdődött az első óra, miért is ne...irodalom volt. Mint mindig most is irodalommal kezdtünk. feleltetés. Éjjen. John felelt, és nem készült semmit, mondjuk indőnk nem volt, hogy készüljünk valamire is, mert ugye, nem voltunk itthon. Alapjáraton John, mindig alszik az órán ezért soha nem ír se vázlatot, se semmi. Maradtam én, aki segít...mint mindig. Miközben felelt, én végig úgy tettem mintha jegyzeteltem volna, és így nagy betükkel írtam, hogy John, le tudja olvasni a füztemről a dolgokat. A felelete négyesre sikerült. Igen, megint ügyes voltam. 

-Köszi. -köszönte meg John a feleléses segítségemet, egy apró mosollyal az arcán. Édes volt. 

A nap többi részében igazából aludtam, tehát nem emlékszem sok mindenre. csak annyira, hogy néha félálomba jegyzeteltem, és ennyi. Suli után hazasiettem, legalábbis próbáltam minél előbb hazamenni, mert igen csak álmos voltam, és várt a meleg ágyikóó.Nem jött össze a sietés, elöszöris a tanárok később fejezték be az órákat, késett a villamos és a villamoson belebotlottam Tomba.. Tom ekkor odajött és..