FeelingInside

24. rész

Ott volt mellettem Tom. Tudtam, hogy utánam jön, és nem hagyja annyiban ezt az egészet. Dejónekem.
-Beszélhetnénk? -kérdezte, én meg csak megvontam a vállam.
-Azt szeretném mondani, hogy....-és mondta, mélyen a szemembe nézett. Ezzel a nézésével, szerintem még a lelkembe is belelátott. Wow.- sajnálom. Nem akartam ezt csinálni. Ha nem akarsz már tőlem semmit, akkor legalább legyünk barátok. Kérlek. Mert ez nekem nem megy... hogy levegőnek nézel... és stb. -hűűűűűűűűű.- szóval kérlek erre mondj valamit... bármit.

-Oké. Legyünk barátok, aztán kitudja. lehet, hogy lehet köztünk több is. -Mondtam, és nyomtam egy halvány mosolyt az arcomra.

-Rendben. Akkor úgy, mint régen? -és mosolygott. és az a mosoly...ajj. elolvadtam. Tagadni sem lehetett, hogy az eset után is, teljesen odavagyok érte. Nem tudok ellene mit tenni... :(

-Ühhüm. -bólintottam.

Eközben már a suliban voltunk, együtt mentünk be. Beszélgettünk. Felmentünk a másodikra, a szekrényünkhöz, ami egymás mellett van. Annyira kevés időt töltöttünk el úgy, hogy nem beszélgettünk, haragba voltunk...és most még is annyi mondanivalónk van egymáshoz. Folyamatosan sztorizgatott, mesélt, én meg megállás nélkül csak mosolyogtam. A pillangók a hasamba...azt hiszem újra felébredtek. Jujj. Torkomban gombóc...csak mosolyogtam végig. Elmesélt egy csomó dolgot, hogy miket csinált abban a 2 hétben, amíg nem beszélgettünk. A fura az volt, hogy én nem szoktam neki nagyon mesélni, de most mégis rengeteget meséltem neki. Csak mondtam, mondtam, és mondtam. Meséltem neki, hogy valaki virágot küldött nekem, és, hogy nem-e tudja, hogy ki volt az. Enyhe célzás volt, hogy megkérdezzem, hogy Ő volt-e az. De nem Ő volt, szóval az ügy lezáratlan. Az egész napot végigbeszéltük, nem volt egy olyan perc, hogy ne szólaltunk volna meg. Lekisértem büfébe, aztán később Ő engem. Kijött velem az udvarra sétálni...a többiek meg csak néztek, hogy mi történt hirtelen. Des örült, hogy újra mosolygok, de attól féltett, hogy Tom újra összefogja törni a szívem, és akkor megint egy csomót fogok miatta sírni, amit nem akart se Ő se én. Namindegy. A nap gyorsan eltelt. Haza viszont Davevel mentem aki viszont kicsit fura volt. Talán Ő volt az egyetlen, aki nem örült nekünk. Hazafele az úton...